Ökológiailag egyre stabilabb erdők jönnek létre hazánkban

Növekszik az országban az erdővel borított területek, azon belül az erdőrezervátumok aránya, csakúgy, mint a vágáskorok időtartama — tudtuk meg az Ipoly Erdő Zrt.-nél készített riportunkon. Kiderült az is: az erdőmegújításoknál ma arra építenek, hogy a fák időnként, akár hat-nyolc évente, maguktól hoznak termést, és az abból kihajtó csemetékből lesz az új állomány. Ha szükséges, akkor a veszteséget ültetéssel pótolják, de új erdőket is telepítenek. Az idei tavaszi erdősítési programban csaknem egymillió csemetét ültettek az Ipoly Erdő Zrt.-nél.

Manapság egyszerre csak kisebb területen végeznek „vérfrissítést” Fotó: Havran Zoltán

Trianon óta folyamatosan növekszik Magyarországon az erdővel borított területek nagysága, amely ma már meghaladja a kétmillió hektárt. Ennek több mint fele állami tulajdonban van, a területeket 22 erdőgazdaság kezeli – bocsátja előre az Ipoly Erdő Zrt. főmérnöke. Kovács Márton hozzáteszi: társaságuk 64 ezer hektár erdőt kezel, amelynek több mint a fele védett terület, ezért a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Bükki Nemzeti Park fennhatósága alá is tartozik.

A szakember elmondja, hogy Magyarországon az erdőgazdaságok zömében őshonos fajokkal, cseresekkel, tölgyesekkel és bükkösökkel dolgoznak. Ezeket az erdőket eredetileg a természet hozta létre, de egy ideje az emberek tartják fent. Vagyis Magyarországon ma nincsenek őserdők, az emberi kéz nyoma mindenhol ott van. – Mi természetes erdőfelújítással dolgozunk. Minden egyes terület esetében tudjuk, mi az az életkor, amit az adott erdő képes egészségesen megélni. Ha egy erdőrészlet eléri ennek a határát, akkor az onnan kitermelhető faanyagnak még gazdasági haszna van, és a fák még többé-kevésbé egészségesek, képesek arra, hogy megújuljanak – mutat rá Kovács Márton. A szakember kiemeli: az erdőgazdálkodók nagyon régóta tervek alapján dolgoznak. Nem azt csinálnak az erdőkkel, amit akarnak, hanem azt, amit az erdészeti hatóság előír. Tízévente minden erdőterületen leltárt készítenek, ez alapján a hatóság a következő egy évtizedre előírja, hogy milyen munkálatokat lehet és kell végezni. – Megmondják, hogy mekkora egy adott erdő vágáskora, vagyis mikor lehet elkezdeni a fakitermelést, és ezeket az adatokat az erdőtervben rögzítik tíz évre előre. A hatóságok a magánerdő-tulajdonosokat is szabályozzák; teljesen nem korlátozzák őket, de a kereteket megadják nekik is.

Az állami erdőgazdaságoknál sokkal szigorúbbak a szabályok – hangsúlyozza a főmérnök.

Kovács Márton kifejti azt is, hogy régen sarjaztatással újították meg az erdőket. Ez azt jelenti, hogy kivágták a fákat, és hagyták, hogy a gyökerekből vagy a tuskóból újra kisarjadjanak. Az Ipoly Erdő Zrt. kezelésében levő területeken még sok olyan erdőrészlet van, amelyet egykoron, az 1940-es évek végéig így újítottak meg. Rá-adásul régen, amikor még nem merültek fel természetvédelmi szempontok, sokszor harminc-negyven évente letarolták az erdőket.

Erdőmegújítás szigorú tervek szerint

– Ma az őshonos erdőknél 80-90 vagy akár 100-120 évesek a vágáskorok, az időtartam folyamatosan emelkedik. A tízévenkénti tervezésnél a hatóságok törekednek rá, hogy minél több idős erdő legyen; ezek aránya növekszik. Ez természetvédelmi cél is, hiszen az idős fákhoz sok rovar, madár, védett élőlény társul. Ennek egyszerű az oka: az idős fákon több az odú, az élőhely, a lombfelület – magyarázza Kovács Márton. A szakember az erdőgazdálkodásról elmondja, hogy amint egy területen a fák elérik a felnőttkoruk bő derekát, akkor a tízéves erdőtervben megfogalmazott célok mentén, az előírt és megengedett határokon belül megkezdik a felújító munkálatokat. Arra építenek, hogy ezek a fák időnként, akár hat-nyolcévente, maguktól termést hoznak. A szakemberek megvárják ezt az időszakot, amikor egy-egy fa akár százezer magot is teremhet. Az erdőgazdálkodó ekkor különböző munkálatokat végez el, megritkítja a meglévő faállományt, hogy több fény jusson be a területre, esetleg, ha szükséges, az ott levő erős cserjeszintet is kivágja. Erre azért van szükség, hogy a talajfelszínre hullott mag elegendő fényhez és vízhez jusson. Az erdőrészletet ezután folyamatosan ápolni kell, ennek köszönhetően néhány év elteltével kis méretű facsemetéknek – akár több tízezernek – kell borítaniuk a területet. Ha megvan a kellő számú, megerősödött facsemete, akkor a hatóságok jóváhagyásával le lehet termelni a maradék öreg fát. A következő évtizedekben az erdészek időre időre visszatérnek a területre, és ellenőrzik, illetve a természetes kiválasztódás mellett gyérítik az erdőt. Kivágják a beteg egyedeket és az idegenhonos, invazív fajokat is, egy-két évtizeden belül már hektáronként néhány ezerre csökken a fiatal fák száma. – Van egy kísérleti erdőfelújítási mód is. Ennél az a cél, hogy az idős állomány egy része akár a 140-200 éves kort is megérje, mire az összes idős fát kitermelik, ezzel rendkívüli módon elnyújtják az erdő megújítását. A kísérletekkel azt vizsgáljuk, hogyan működhet majd a gyakorlatban az őserdőmodellen alapuló gazdasági erdő – jegyzi meg. A főmérnök hangsúlyozza: vannak olyan nem őshonos, például fenyőerdők, ahol a megújításnál mindenképpen mesterségesen kell csemetéket ültetni.

A fenyőfélék eleve nem sarjadnak, és ezek az erdők magról sem újulnak meg hazánkban. Emellett előfordul, hogy a jogszabályoknak megfelelően megújuló erdőt valamilyen csapás – például szél- vagy jégtörés – éri, ekkor szintén ültetéssel tudják pótolni a sérült fákat. Az Ipoly Erdő Zrt.-nél idén tavasszal 98 hektáron 930 ezer csemetét ültettek el a tavaszi erdősítési programban.

Emellett az erdészet munkatársai 380 mázsa kocsánytalantölgy-makkot vetettek, ezzel segítve száz hektár idősebb állomány megújítását.

A holt faanyag több faj élőhelye lesz

Kovács Márton megemlíti azt is, hogy ha egy erdőrészletet kitermelnek, akkor az idősebb fák egy részét meghagyják, hogy segítsék az ott élő erdei ökoszisztéma minél jobb túlélését. A hagyásfák aránya öt százaléktól akár száz százalékig terjedhet a természetvédelmi hatóság előírására. Utóbbi esetben erdőrezervátumok jönnek létre, ezek aránya – a vágáskorokhoz hasonlóan – folyamatosan növekszik. Csakúgy, mint az országban az erdővel borított területek aránya, amely elérheti majd a 25-30 százalékot is. A főmérnök szerint ennek köszönhetően ökoló-­giailag egyre stabilabb erdők jönnek létre.

Manapság egyszerre csak kisebb területen végeznek „vérfrissítést”
Fotó: Havran Zoltán

– Látják a patakmeder mellett azt az odvas fát? Abban az odúban baglyok fészkelnek. Most nincsenek itt, de nagyon sokszor mutatkoznak a fák környékén – erről Kovács Márton már a terepen, nem messze a Katalinpuszta Kirándulóközpont épületegyüttesétől beszél. A szakember hozzáteszi, hogy amíg a korhadt, álló fákban jellemzően madarak, denevérek költenek, illetve lódarazsak ütnek tanyát, a kidőlt, lebomló törzseken mohák, gombák és rovarok telepednek meg. A holt faanyagot éppen ezért rendszerint az erdőben hagyják, mert ezek gazdasági értéke nem jelentős, viszont az ökoszisztéma fenntartásában nagyon komoly szerepük van, egy sor élőlénynek biztosítanak élőhelyet. Számtalan faj csak ezeken él meg, így az érintett rovarok, gombák fennmaradása akkor biztosított, ha a területen mindenütt egyenletesen van holt faanyag.

– Ez egy viszonylag jó természeti állapotú erdő, ahol hét-nyolc fafaj – fűz, mezei juhar, csertölgy, gyertyán, kocsánytalan tölgy, hárs és fenyő – is jelen van – mutat körbe a főmérnök, aki a rajokban támadó szúnyogok miatt arra már az erdészet terepjárójában tér ki, hogy a vérszívó rovarok a csapadékos május miatt szaporodtak el ennyire.

Kísérleti gazdálkodás négyszáz hektáron

Később, ahogy haladunk tovább a váci erdészet területén, több kisebb farakást látunk az út szélén. Kovács Márton megjegyzi, hogy a faanyagot a kísérleti erdőgazdálkodásnál termelték ki és szállították le a magasabban fekvő és nehezen megközelíthető területekről.

– A váci erdészet a 6500 hektár erdejéből csaknem négyszáz hektáron folytat kísérleti gazdálkodást – fűzi hozzá.

Újabb egy-két kilométer megtétele után egy nagyobb tisztásra jutunk, ahonnan nyugati irányba egy több tíz hektáros, nagyjából egyforma magas fákból álló erdőt látunk. – Évtizedekkel korábban, amikor még nem volt ennyire szigorú a rendszer, egy ekkora területet is kitermeltek egyszerre. Nem követtek el semmilyen törvénysértést, erre az akkori jogszabályok lehetőséget adtak. Ma akkor sem újítunk fel tíz hektárnál nagyobb területet, ha nem áll védelem alatt, az a körülbelül tízéves erdő is csupán öthektáros – mutat északi irányba Kovács Márton. A szakember elmondja, hogy a terület fölött, a meredek domboldalon nem termelték le az erdőt, és nem is fogják. A terület így több száz év múlva valódi őserdővé válhat, amelyet a természet maga alakít. – A fiatal erdő szélein a kollégák meghagytak néhány idős fát, amelyeken a madarak és rovarok láthatóan jól érzik magukat. Az egyik fába lódarazsak költöztek be, de madarak is szívesen pihennek meg rajtuk. Mire a most tízéves erdő felnő, ezek az idős fák kidőlnek, és azzal tesznek majd jó szolgálatot a természetnek – hangsúlyozza a főmérnök. Végül Kovács Márton mutat egy olyan erdőt is, amelyet mintegy száz éve sarjaztatással újítottak meg. Jól lehet látni a régi törzsek letermelése után hátramaradt, mára odvas tuskókat és az azokból kihajtó új törzseket. Ezek a fák még egy-két évtizedig uralják ezt a kéthektáros, erdőgazdálkodásból szintén kivont erdőt.

Utána a természet átveszi az uralmat, a mostani csertölgyek pedig álltukban vagy eldőlve biztosítják majd egy sor faj túlélését a területen.