A svéd állam 4,7 millió koronát különít el arra, hogy a migránsokat, migráns férfiakat szexuális nevelésben részesítse. Ezt az összeget (mintegy 140 millió forint) arra költi a svéd állam, hogy egy svédországi körülményekhez alig integrálható közösséget, felnőtt embertömeget kulturális és – ami talán még nehezebb, ha egyáltalán lehetséges – vallási átnevelésben részesítse.
Ebből kellene megtanítani az eltartott legagresszívabb jövevényeket is arra, hogy – vallásuk (félreértelmezett?) tanításával szemben – mégsem felsőbbrendűek, sőt az utcán közlekedő forrónadrágos, miniszoknyás, vagy egyszerűen csak fehérbőrű svéd nők sem prostituáltak.
A svéd Nemzeti Szexuális Felvilágosodás Szövetség évek óta próbálkozik valamiféle „térítő” munkával, amelynek az eredményéről elég csak a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények – lényegében eltitkolt – növekvő számának statisztikáira tekinteni.
Lena Hallgren szociális miniszternek lassan illenék beismernie, hogy rossz helyen kapirgál, amikor azt mondja, hogy „hihetetlenül fontos a szexuális és reproduktív egészség javítása a Svédországba bevándorlók körében”. Ugyanis a muszlim hívők „reproduktivitása”, ha a számokat tekintjük, messze meghaladja a svéd reprodukciós képességeket, vagyis erről inkább a svéd felnőtt lakosságnak lenne tanulnivalója a jövevényektől.
Ha a svéd – és nem bevándorló – lakosság képes volna felfogni, hogy a „reprodukcióra” nem csak migrációval, hanem mondjuk saját gyermekkel is válasz adható, azzal az összes migrációval kapcsolatos probléma, az egekbe szökkenő bűnözés, a szexuális erőszak, a bevándorlók munkaerőpiaci intergrálhatatlansága, az egyre sokasodó szociális ellátással kapcsolatos gond is egycsapásra megoldódhatna.
