A legtöbb állatkerti látogató nem akar rosszat

Egy évtizeddel ezelőtt a látogatók bemásztak a kifutókba vagy pénzérméket dobáltak a fókáknak, legutóbb pedig kővel vertek agyon egy teknőst. A kirívó, nagy felháborodást keltő esetek ellenére ma már egyre ritkább, hogy az állatokat az emberek veszélyeztessék. A szakemberek szerint az állatok „védelmét” a látogatói kultúra és a társadalmi felelősségtudat fejlesztésével lehet leginkább biztosítani.

Fontos tisztázni, hogy az állatok szeretete nem a saját vágyaink kielégítését jelenti Fotó: Vajda János Forrás: MTI/Vajda János

Egy lábon, egyik szemüket mindig nyitva tartva alszanak a flamingók a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Csak az agyuk egyik féltekéje pihen, a másik része éber és őrködik, hogy veszély esetén azonnal reagálni tudjanak. Néhány zajos látogatót leszámítva azonban nincs mitől tartaniuk. Évente több mint egymillióan fordulnak meg a fővárosi állatkertben; az intézmény igyekszik rugalmas lenni, és ahol lehet, ott megengedi a látogatóknak, hogy közel lehessenek az állatokhoz, például a makikat, a kenguruk egyes fajtáit és a lepkéket is testközelből csodálhatjuk. Ez a törekvés azonban nem mindig zökkenőmentes.

– Mindig akadnak olyanok, akik mindenáron meg akarják fogni, cirógatni az állatokat, arra hivatkozva, hogy nagyon szeretik őket. Azt viszont nem árt tisztázni, hogy az állatok szeretete nem a saját vágyaink kielégítését jelenti, hanem azt, hogy figyelembe veszem, mi a legjobb számukra – fogalmazott Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtóreferense.

Mint mondja, ebből az egyoldalú szeretetből részesült néhány éve az a lajhár is, amit egy látogató mindenáron meg akart simogatni. Az állat először csak finoman odébb vonult a nem kívánt érintés elől, ám a férfi nem vette a lapot és visszahúzta magához. A lajhár ezért megharapta a tolakodó kezet. Tanulva ezekből a helyzetekből, a nyitott helyszíneken ma már felügyelők és önkéntesek vigyázzák az állatok nyugalmát és biztonságát.

– Az állatsimogatóban rendszeresen problémát jelent például, amikor a kecskéknek szánt csemegének a zacskója ott marad, amit szintén elfogyasztanak a négylábúak. Ez azonban nem játék: a műanyag belülről irritálja a gyomorfalat, az állat belehalhat – figyelmeztet Hanga Zoltán, emlékeztetve: a kilencvenes években egy víziló pusztult el, mert gumilabdát dobtak a szájába, míg néhány éve egy krokodilnak a bedobott pénzérmék miatt lett bélelzáródása Pécsett, egy zsiráfot pedig egy műanyag palack ölt meg.

A teknősök kifutójánál többen még most is arról az esetről beszélgetnek, amikor néhány hete egy nő az egyik állatot kockakővel agyonverte.

– Mindig gyanakvóan figyelem itt az embereket. Én bizony az a fajta öregasszony vagyok, aki ha kell, oda is szól – reagál egy idősebb hölgy, aki unokáival együtt – mondhatni – hazajár már az intézménybe.

– Bármikor jövök, mindig belefutok olyanokba, akik a tiltás ellenére kopognak az üvegen, benyúlnak a ketrecen vagy belevakuznak valamelyik állat szemébe – csatlakozik a beszélgetéshez egy huszonéves férfi.

Fontos tisztázni, hogy az állatok szeretete nem a saját vágyaink kielégítését jelenti
Fotó: MTI/Vajda János

A háttérben közben tempósan, de nagy gonddal tépkedi a pitypangok levelét egy gondozó. A fiatal nő Petronellához, a sarkantyús teknőshöz siet, aki fájdalmai miatt nem hajlandó egyedül enni.

– A hüllő alig nyolckilósan és törött állkapoccsal került az intézménybe nemrég. A legtöbb itt élő teknős mentett vagy csempészektől kobozták el őket, a parkban több mint száz görög teknős tölti napjait – magyarázza az állatkert munkatársa, akitől azt is megtudom, hogy a legtöbb törött és hiányos páncéllal, betegen kerül be.

– A látvány magáért beszél, hogyan bánnak az emberek saját kedvenceikkel – mutat rá egy-egy istápolt hüllőre.

– Alig egy évtizede, még pénzérméket dobáltak be a fókáknak, máig nem tudni, milyen megfontolásból – vagy a kifutókból kellett kiszedni néhány vendéget – idézi fel Gajdos László, a Nyíregyházi Állatpark igazgatója.

– Az elmúlt húsz évben nem csupán egyre több korszerű és „emberségesebb állatkertet„ alakítottak ki Magyarországon, de rögzültek a helyes viselkedési módok is a látogatókban. Azért mindig akadnak kivételek: a minap két gyereknek kellett szólnom – akik egyébként a szüleikkel voltak –, hogy ne tépjék ki a szabadon lévő pávák faroktollait. Úgy vélem, a hosszú távú eredmény eléréséhez észrevétlenül kell „nevelni” a vendégeket, kortól függetlenül – jegyezte meg.

Ebben a Miskolci Állatkert vezetése is egyetért, vagyis az állatkert „védelmét” a társadalmi felelősségtudat fejlesztésével lehet leginkább biztosítani, ahelyett, hogy az állatokat magas beton- és üvegfalak mögé költöztetnék.