Áder János: Közös biztonságunkért miért ne lehetne többet fizetni?

Közös biztonságunkért miért ne lehetne többet fizetni, miért ne lehetne Európa határait jobban védeni? – kérdezte Áder János köztársasági elnök az Arraiolos-csoport athéni tanácskozásán, ahol 13 ország államfői foglalkoztak a menekültkrízis és az európai integráció kérdéseivel.

Áder János a pénteki találkozón a migráció és a terrorizmus összefüggéseire hívta fel a figyelmet kérdéseivel: miért ne lehetne hatékonyabban fellépni az embercsempészekkel szemben és azokat börtönbe zárni?

Miért ne lehetne a nem politikai menekülteket, a gazdasági migránsok hajóit visszafordítani? Miért ne lehetne megállapodni az észak-afrikai országokkal menekülttáborok felállításáról? Miért ne lehetne erősíteni a titkosszolgálati együttműködést az egyes országok között? – sorolta kérdéseit beszédében.

Áder János hangsúlyozta: nem hiszi, hogy ezekre a kérdésekre ne tudnának közösen pozitív válaszokat adni. A magyar államfő arra is felhívta a figyelmet, hogy a klímaváltozásnak fontos velejárója és logikus következménye a vízválság, amely Európa több országát is érinti, például a dél-európai államokat, de tavaly az aszály Németországban is komoly károkat okozott.

A vízválság a fejlődő afrikai országokat és az ázsiai országokat is sújtja – tette hozzá. Áder János hangsúlyozta: ha el akarjuk kerülni a humanitárius katasztrófát, ha orvosolni akarjuk a klímaváltozás következményeit, akkor választ kell adnunk a vízválság kérdéseire.

Akarunk-e és tudunk-e tenni nemzetközi összefogással annak érdekében, hogy Afrikában és Ázsiában megelőzzük a további talajdegradációt? Tudjuk-e támogatni a korszerűbb öntözési technológiákat? Segítünk-e erdőtelepítéssel, növénynemesítéssel vagy az élelmiszerbiztonság feltételeinek megteremtésével? Segítünk-e a szennyvíztisztításban, hiszen ezekben az országokban a szennyvíz 90 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a víztestekbe. Segítünk-e a vízgazdálkodásban vagy az urbanizációban?

Szakértők becslése szerint a probléma megoldásához évente 600 milliárd dollárra lenne szükség, ebből most 200 milliárdot használnak fel. Megvan-e a szándék, van-e elegendő forrás, akarunk-e tárgyalni a fejlesztési bankokkal, hogy a hiányzó 400 milliárdot évente ezekre a célokra a fejlődő országok rendelkezésére bocsátjuk? – kérdezte Áder János.

Az esemény után tartott sajtótájékoztatón Áder János kiemelte, hogy a Kohézió barátai csoport néhány képviselője is jelen volt az államfők pénteki tanácskozásán. Mint mondta, ahhoz, hogy az unió alap célkitűzését elérjék, azaz, hogy az elmaradott országokat fel tudják zárkóztatni, nem mondhatnak le a kohéziós támogatásokról.

A mostani pénzügyi javaslat a legfejletlenebb tagállamokat, régiókat érintené a legkellemetlenebbül, ezért azt nem tekintik igazságosnak és szolidárisnak, mert nem segíti az ide tartozó 20 régiót. Ezért minden fórumon próbálnak változtatni a jelenlegi pénzügyi javaslaton – mondta.

Az Arraiolos-csoport 15. találkozójának végén kiadott deklaráció egyebek között azt hangsúlyozza, hogy az elmúlt hónapokban az Európai Unió nagyobb kihívásokkal néz szembe, mint eddig bármikor. Ez az első alkalom az unió megalakulása óta, hogy néhány hang az integráció egy vagy több lépéssel való visszafordításáról beszél, például az emberek szabad mozgása vagy a közös intézmények tekintetében. És ez az első alkalom, hogy egy tagállam kifejezi akaratát arról, hogy elhagyja az Európai Uniót.

A vélemények különbözőek lehetnek az unió polgárai és a tagállamok kormányai között, csakúgy, mint közöttünk, államfők között. Ennek ellenére mindannyian egyetértünk abban, hogy szükség van az európai integrációra és az egységre, amit támogatni kívánunk, mint Európai Unió.

A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy csak egy erős, együttműködő közösség képes szembenézni korunk globális kihívásaival. Az éghajlatváltozás, a terrorizmus, a gazdasági globalizáció és a migráció hatásai nem állnak meg a nemzeti határokon. Sikeresen fogunk tudni szembenézni ezekkel a kihívásokkal, és folytatni tudjuk a gazdasági és társadalmi integráció felé vezető utunkat, ha egyenlő partnerként dolgozunk együtt.