Isten szeretetét viszik az emberekhez

Az utóbbi évtizedekben Amerikában és Nyugat-Európában templombezárási hullám söpört végig. Az épületek egy részét eladták, többnek új funkciót találtak, néhányat leromboltak. Egerben viszont új templomot szenteltek fel.

Metamorfózis. A Vallon utca 14. szám alatt néhány éve még bútoráruház és edzőterem működött Fotó: Teknős Miklós

A közösségi tér középpontjában található az ambó, az emelvény, ahonnan a pap hirdeti az Igét. Az oltárra az üvegtetőn keresztül árad be a természetes fény. Előtte épül majd a háromlépcsős keresztelőmedence. Egy légtérben található a tabernákulum az oltáriszentséggel. Aki imádkozni szeretne, elvonulhat oda, egyedül maradhat. Rögtön a templomtér mellett rendezték be az irodát, ahol a hívek a hivatalos ügyeiket intézhetik.

Elindulunk fölfelé a lépcsőkön, annak aljában lesz majd a sekrestye. Az emeleti rész adottságai nagyon jók, ott alakították ki a közösségi tereket. Ezek közül az egyiket már berendezték, igeliturgiát tartanak este, várják a csoportokat. A közösségi konyha mellett található az ebédlő és a társalgó, befejezésre vár a plébánosi lakás.

– Még a szemináriumban lakom, ahol a kispapok nevelésével foglalkozom, de nemsokára ideköltözhetek. Három éve vagyok a városrész a plébánosa, én is érzem, jobb, ha könnyen elérhető vagyok – mondja az atya. A lelkipásztornak sokrétű a feladata, a szentségek kiszolgáltatása, temetések, keresztelők lebonyolítása, a kórházi betegek látogatása, a plébániához tartozók lelki vezetése.

Metamorfózis. A Vallon utca 14. szám alatt néhány éve még bútoráruház és edzőterem működött
Fotó: Teknős Miklós

Két éve az átmeneti kápolnában tartották a miséket, az építkezés alatt a közeli iskolában. Ma már a vasárnap fél tizenegykor kezdődő szentmisére több mint százan érkeznek.

– A felszentelés óta még csak néhány szentmisét tartottunk, de mindig látok új arcokat. A missziós központ az eszköz ahhoz, hogy Isten szeretetét elvigyük az embereknek. Aki ide belép, érzi, hogy szeretik.

Ilonczai Huba mozdonyvezető egyike azoknak, akik rendszeresen járnak a missziós központba. A sokgyermekes édesapa néhány évvel ezelőtt még hit nélkül élt. Egy keresztelőn találkozott Ailer atyával, aki meginvitálta a katekézisre. A felnőtt hitre való felkészítésen a plébánoson kívül a szeminaristák, a papnövendékek is jelen voltak, és a jól felépített előadás-sorozaton a hallgatók is aktívan részt vettek.

– Mindenünk megvolt, lakás, kis kocsi, biztos munkahely, de hiányzott valami az életemből. Hogy pontosan mi, azt nem tudtam – mesél a kezdetekről Ilonczai Huba.

– Azon a keresztelőn úgy éreztem, hogy Isten megérintett. Megdöbbentő volt számomra, hogy a katekézisen az életemben addig megválaszolatlan kérdéseimre feleletet kaptam. Később a résztvevőkből kis közösség formálódott, együtt indultunk el a hit útján. Nagyon örülünk, hogy a missziós központ megnyitotta kapuit, mert sok év után végre megfelelő teret kaptunk a rendszeres igeliturgiára és az eucharisztia ünneplésére. Én azért nem vagyok még megkeresztelve, mert nekem fontos, hogy a hit tapasztalattá váljon, ne csak viselkedésforma legyen. Aki a neokatekumenális úton szeretné a keresztséget megkapni, az valóban megtapasztalja, hogy ez nemcsak egy szokás, hanem maga az élet. Szeretném, ha a keresztelőt itt, a templomban tartanák – fogalmazott.

A szentmiséken Ilonczai Huba áldott állapotban lévő feleségével és öt gyermekükkel vesz részt, akik közül a legidősebb tíz-, a legkisebb kétéves. A gyerekek katolikus iskolában tanulnak, a szüleikkel az eucharisztiákra is járnak. Az édesapa ezt azzal indokolja: a neokatekumenális út komoly hangsúlyt fektet arra, hogy a családon belül a hitet a szülők adják tovább a gyermekeiknek, ugyanis belőlük formálódik majd az újabb közösség.