Sokakat rejtélyes félelem indít útnak

Rekordszámú turista látogatott idén Csernobilba – olvashattuk nemrég a hírt. Majd nem sokkal később egy másik katasztrófahelyszínről, Velencéről érkeznek tudósítások, a felvételeken turisták szelfiznek a vízzel elárasztott Velencében. Vajon mi vonzó van emberek tömegeinek abban, hogy katasztrófahelyszíneket keressenek fel?

A velencei Szent Márk tér varázsát az utóbbi hetekben nem a pompás épületek, inkább a mindent elárasztó víz adja Fotó: Reuters

Ezek közé nemcsak a személyünket érintő elmúlás tartozik, hanem ­például a nukleáris fenyegetettség vagy a fejünk felett Damoklész kardjaként függő klímaváltozás is. Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus a Nők Lapja Pszichében hasonlóképp fogalmaz, amikor arról ír: „Paradox módon éppen a félelem az, ami láthatatlan erőként lökdösi a balesetek, katasztrófák helyszínére az emberek többségét. És ez a legbelső, tudattalan félelem az, amely – lényegét tekintve – szűnni nem akaró keresletet generál a katasztrófaturizmus egyre hatalmasabb »piacán«.”

A sötét turizmus minden kétséget kizáróan bizarr jelenség – ezt már az angliai Central Lancashire Egyetem Sötét Turizmus Kutatóintézetének ügyvezető igazgatója, Philip Stone mondja. (Ez az az intézet, amely tudományos igényességgel igyekszik vizsgálni a sötét turizmus mögötti motiváció­kat, hogy hozzájáruljanak a téma etikai és társadalomtudományos megértéséhez.)

Szerinte azonban a sötét turizmusnak nincs igénye sötét turistákra, olyan emberekre viszont igen, akik tanulni akarnak az életről és a világról. A Glasgow-i Caledonian Egyetem professzora, John Lennon is hasonlóképp vélekedik, szerinte a történelem drámai helyszíneinek a felkeresése lehetőség arra, hogy tanuljunk a múltból.

A szakértők szerint azzal tehát nincs baj, hogy az embereket vonzzák a katasztrófahelyszínek. Önmagában azzal sem, hogy ma már minden turistánál van fotózásra alkalmas mobiltelefon, és majdnem mindenkinél mobilinternet, és amit lát, azt meg akarja örökíteni, sőt meg is osztani a világhálón.

Ám a katasztrófák helyszínén készült fotók sok esetben túlmennek a jó ízlés határán, nem tisztelik sem az áldozatok emlékét vagy azok szenvedéseit, akiket az aktuálisan zajló dráma érint.

A legalapvetőbb empátiát nélkülöző, öncélú, vicceskedő vagy éppen kifejezetten a megbotránkoztatás céljával készült fotók pedig egyáltalán nem mennek ritkaságszámba. Még a Csernobil-sorozat alkotói is közzétettek egy felhívást, kérve, jusson eszébe minden Csernobilba látogatónak, hogy egy tragédia helyszínén jár, és erre tekintettel viselkedjen.