- Miközben az Unióban újra a magyar jogállamisággal, illetve egy új „jogállamisági párbeszéddel” foglalkoznak, Varga Judit a magyar kormány tagjaként cikket jelentetett meg a témában a Euronews-on, melyre egy igen vitriolos reakció is érkezett ugyanott. Újraindul a „jogállamiság-vita”?
- Az igazából sosem aludt el, a német-belga duó, illetve az Európai Bizottság az elmúlt hónapokban is gőzerővel dolgozott újfajta mechanizmusokon, hogy hogyan lehetne „értékelni” a jogállamiságot a különböző uniós tagállamokban. Ezt üdvözli is az a három, korábban a CEU-n oktató vagy előadó tanár, akik egy valóban pökhendi válaszcikket jelentettek meg a magyar igazságügyi miniszter publikációjára. Varga Judit pontosan azt állítja, hogy azért teljes tévút a jogállamisági eljárások továbbra fabrikálása, mert az nem jogi, hanem politikai fegyver, és bár „szakmai eszköznek” igyekeznek feltüntetni, az igazából egy adott, szubjektív nézőpontból történő „igazságosztás” lángpallosa.
- De a szerzők elég részletesen, sok hivatkozással indokolják meg, hogy a „jogállamiság” egy bevett, körülírható jogi fogalom, másrészről, azt, hogy Magyarország – és Lengyelország – azt rendszeresen és szisztematikusan megsérti.
- Akkor tisztázzunk valamit! Sok évvel ezelőtt Csurka István mondta, hogy a „szakmaiság bolsevista trükk”, és abban az értelemben teljesen igaza volt, hogy ha a balliberális oldal a saját világnézeti agendáját rá akarja kényszeríteni valakire, akkor rendszerint a saját érvelését „szakmainak”, a másik félét pedig „politikainak” állítja be. Ezáltal a balliberális álláspont megalapozottnak, megbízhatónak tűnik, adott esetben például jobboldalé pedig politikailag motiváltnak. Holott arról van szó, hogy mindkét oldal álláspontja politikailag „motivált”, és ez természetes is, hiszen világnézeti konfliktusról van szó. Nézzék meg a szóban forgó, „neves nyugati egyetemi tanárok” által írt cikket. Valamennyien tanítottak vagy előadtak korábban a CEU-n; bár azt állítják, hogy nekik nem szokásuk az „Orbán-rezsim” mindenféle megnyilvánulását kommentálniuk, külön-külön és együtt is eddig is folyamatosan kritizálták a nekik politikai alapon nem tetsző magyar vagy lengyel intézkedéseket – a liberálisok legalább a hazudozásban következetesek –, a magyar alkotmányos berendezkedésről hetet-havat összehordó Kim Lane Scheppele-vel közös publikációs listájuk pedig végtelennek tűnik. Az általuk írt elég elnagyolt kritikák, miszerint Magyarországon „limitált a médiapluralizmus”, a „független intézményeket kontroll alá vonták”, vagy hogy éppen ma is megszűnik az igazságszolgáltatás pártatlansága, nem több, mint szakmai kommentárnak álcázott kinyilatkoztatás.