Jézus megszületése a legnagyobb bizonyíték az Úr emberszeretetére

Isten annyira szereti az embert, hogy nemcsak messziről követte a sorsunkat, hanem közöttünk akart élni, és Jézusban eggyé vált velünk – jelentette ki a karácsonyi titok kapcsán Mohos Gábor, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő titkárság vezetője. Az esztergom–budapesti segédpüspök a lapunknak beszámolt a világkongresszus előkészületeiről és várható programjairól, többek között arról, hogy 2020. szeptember 13. és 20. között három nagy szabadtéri misét tartanak.

„A nemzetközi eucharisztikus kongresszus óriási ajándék a magyar keresztény közösségnek” Fotó: Mirkó István

– Először is jó tisztában lenni a történelmi tényekkel, ha ezeket nem ismerjük, akkor elég nehéz közös alapot találni. A történelmi tény pedig az, hogy Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt megszületett, az már hitbeli kérdés, hogy valaki Isten fiának tekinti-e őt vagy sem. Az is történelmi tény, hogy keresztre feszítették és meghalt. Mi, keresztények, akik Isten fiának valljuk és hisszük Jézust, karácsonykor az ő születését ünnepeljük, míg húsvétkor az ő halálára és feltámadására emlékezünk. Aki ezt valamiért elutasítja, és mást akar ünnepelni, az hitbeli, világnézeti döntés kérdése. Ezt mi tiszteletben tartjuk, de elvárjuk, hogy mások is tartsák tiszteletben a mi ünnepeinket. Szomorúnak tartom, hogy a szólásszabadságra hivatkozva bele lehet gázolni a keresztény emberek hitébe, lelkébe. Sajnos, azt látjuk a világban, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás. A világon minden öt emberből, akit vallási meggyőződése, hite miatt üldöznek, négy keresztény. Jézus persze kezdettől fogva mondta, hogy aki őt követi, azt hozzá hasonlóan üldözni fogják.

– Az ajándékozási dömping sem csillapodik, sőt mintha évről évre erősödne. Egyre nagyobb kultusza van Magyarországon az USA-ból hódító útjára indult árleszállítási őrületnek, a fekete pénteknek is. Van-e a nyomás ellen gyógyszer?

– Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nagyon sok folyamatot a piac érdeke határoz meg, az, hogy minél több termék fogyjon, a profit pedig a lehető legnagyobb legyen. Ennek a rendszernek a közepéből viszont hiányzik az ember. A keresztény hit nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az embert visszahelyezzük a középpontba. Azt az embert, akiért Isten lejött a földre és meghalt. Jézus Krisztusnak az ember volt a legfontosabb, hogy megszabaduljunk a bűneinktől és örök életünk legyen. Itt egy mély ellentétet ismerhetünk fel, Jézus szavaival élve: egyszerre két úrnak, az Istennek és a mammonnak nem lehet szolgálni. Fontos az is, hogy ne pusztán megszokásból ajándékozzunk, ne az elköltött pénzmennyiséggel akarjuk kifejezni a szeretetünket. Sőt minél nagyobb az ajándéközön, annál nagyobb kérdés, hogy mennyi a valós szeretet mögötte. Érdemes személyes ajándékkal kedveskedni a másiknak, a rászánt idő és figyelem pedig kifejezi a szeretetünket. Könnyen megesik, hogy a leárazás miatti rohangálás fontosabb dolgoktól, így a családi együttlétektől veszi el az időt.

– Az elvilágiasodott Nyugat-Európában a templomokból plázák, éttermek lesznek, akad olyan is, amelyet leromboltak, közben több helyen már nem használhatják a karácsonyi vásár kifejezést. Valós veszély, hogy ez a szemlélet begyűrűzik hozzánk? Vagy mi járhatunk elöl jó, követendő példával?

– Ez rajtunk múlik, de a negatív tendencia begyűrűzése sajnos valós veszélyt jelent. Nekünk kell felismernünk, hogy szabad emberek vagyunk, magunk dönthetünk, nem kell minden divatot követnünk. Keresztényként felelős emberek vagyunk, mindig döntéseket kell hoznunk, és lehetőleg jól kell állást foglalnunk. Meghívnék mindenkit, aki erre nyitott, hogy álljunk ellen a negatív tendenciáknak, ne hódoljunk be, de mutassunk jó példát. A feladat nem könnyű, ám van hitünk, amelyből erőt meríthetünk. A II. világháború utáni években, évtizedekben rengetegen voltak, akik nagyon komoly hátrányt szenvedtek a hitük miatt, de mégis kitartottak Isten mellett. Biztos, hogy nem volt könnyebb dolguk, mint nekünk, de nekik is segített, hogy az örökkévalóság távlata ott volt előttük.

– A nagy ünnepeken sokkal többen mennek szentmisékre, istentiszteletekre, mint az évközi vasárnapokon. Kinek a felelőssége, hogy a nem rendszeres templomjárók közül minél többen megtérjenek?

– A kereszténység középpontjában az evangélium hirdetése áll, amit Jézus óta generációról generációra végez az egyház és a keresztény hívek közössége. Ez egy meghívás, amire csak igent érdemes mondani, de Isten sohasem kényszerít ránk semmit. Ha viszont valaki felismeri, hogy ez örömhír, hogy mekkora kincs, és ebből a titokból valamit megsejt, ha a templomi közösség meghívó, befogadó tud lenni, akkor hiszem, hogy sokaknak mélyülhet a kapcsolata Istennel.

„A nemzetközi eucharisztikus kongresszus óriási ajándék a magyar keresztény közösségnek”
Fotó: Mirkó István

– Hogyan tudja elérni a kétezer éves egyház a mai fiatalok lelkét?

– Az evangélium hirdetése mindig is komoly kihívás elé állította az egyházat, hiszen úgy kell megfogalmazni a tanítást, hogy minél több emberhez elérjen az üzenet. Ez a feladat ma sem könnyű, de nemcsak a fiatalok esetében jelentkeznek a kihívások. Fontos, hogy újból és újból visszataláljunk a saját gyökereinkhez, és úgy legyünk hitelesek, hogy a Jézustól származó színtiszta evangéliumot hirdetjük. Ha ezt tesszük, akkor ez sokak számára vonzó lesz.

– Ha visszaemlékezik az eddigi karácsonyaira, melyik az ön számára a legkedvesebb?

– A gyermekkori karácsonyaim elevenednek meg előttem: hatalmas élmény volt, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. A szüleink mindig úgy szervezték meg, hogy nem láttuk az előkészületeket, és egyszer csak ott volt a feldíszített fa, alatta pedig az ajándékok. Először azonban mindig karácsonyi énekeket énekeltünk, imádkoztunk, így az ünnep valódi lényegét nem az ajándékok adták. Akkoriban tanultam meg, hogy a legfontosabb az ünnep meghittsége. Ez mélyen megmaradt bennem, arra viszont már nem emlékszem, hogy mikor mit kaptam ajándékba.

– Melyik a legmeghatóbb karácsonyi emléke, amióta papként az Istent szolgálja?

– Papi hivatásom nagy részében nem voltam plébániai szolgálatban, de szinte mindig kisegítettem valahol éjféli misén. Ezek a szentmisék mindig nagyon szépek, egyben missziós lehetőséget nyújtanak, hiszen valóban többen vannak ilyenkor templomban, akik az évközi vasárnapokon nem jönnek el. Ez számunkra óriási lehetőség és ugyanakkor felelősség, hiszen papként az a legnagyobb élmény látni, hogy valakinek az élete – például egy ilyen szentmisén – Isten hatására pozitív fordulatot vesz.

– Azzal, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő titkárság vezetője lett, óriási felelősség hárult önre. Hol tart a világviszonylatban is rendkívül fontos, egyhetes programsorozat szervezése?

– A kongresszus hatalmas ajándék a magyar keresztény közösségnek, ugyanakkor a megszervezése óriási kihívás. Azt gondolom, időarányosan nem állunk rosszul, de rengeteg még az előttünk levő feladat. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy 2020 szeptemberére minden a helyén legyen, és több tízezer ember tudjon együtt örülni annak, hogy Jézus itt van köztünk.

– Van rá esély, hogy a Szentatya is ellátogasson a katolikusok számára rendkívül fontos eseményre?

– Az elmúlt időszakban a pápák nem vettek részt az Eucharisztikus Kongresszusokon, hanem legátus útján képviseltették magukat, ez így volt 1938-ban Magyarországon is. Nagyon szép lenne, és rendkívül boldogok lennénk, ha a Szentatya eljönne hozzánk, de legátust biztos küld maga helyett.

– A várható hatalmas érdeklődés és az esemény vallási jellege miatt a kongresszus kiemelt biztonsági kockázatú rendezvény lesz. Hogyan készülnek arra, hogy a hívőket ne érje bántódás a programsorozaton?

– Egy ilyen nagyságrendű esemény megszervezésénél az erre vonatkozó jogszabályokat be kell tartanunk, azok szerint kell eljárnunk. Ennek eleget teszünk, kapcsolatban vagyunk az illetékes hivatalos szervekkel, hogy a programsorozat minden igényt kielégítően szolgálja ki a hívő vendégeinket, így a biztonsági kérdéseknek is nagy figyelmet szentelünk.

– Milyen fontosabb programelemei lesznek a világkongresszusnak?

– Szeptember 13-án szabadtéri szentmisével kezdődnek a programok, a szertartásnak a Puskás Aréna ad otthont. Itt több ezer gyermek lesz majd elsőáldozó, a szentség felvételére még lehet jelentkezni. Szeptember 19-én délután a budapesti Kossuth téren lesz még szabadtéri ünnepi szentmise, ahonnan oltáriszentséges fáklyás menettel vonulunk át az Andrássy úton a Hősök terére, ahol másnap a záró szertartást is tartjuk. Hétfőtől péntekig a Hungexpo területén lesznek különböző programok, minden reggel közös imádsággal indítjuk a napot, majd az öt földrészről érkező főpapok tartanak tanítást, utána pedig tanúságtevők beszélnek a hittel, az oltáriszentséggel kapcsolatos tapasztalataikról. A közös szentmise után ebéd, majd különböző fakultatív programok, érdekes előadások lesznek, amelyek az egyház sokszínűségéről adnak bizonyságot. Közben délután és este a külföldi vendégeknek városszerte szervezünk kulturális programokat, amelyek a magyar keresztény kultúrát, a hagyományainkat és az ezekből fakadó művészi gazdagságot mutatják be. Programjainkat a honlapunkon nyomon lehet követni, azokra lehet regisztrálni, csakúgy, mint a hírlevelünkre.

– Miben rejlik a programsorozat valódi jelentősége?

– Már most, a felkészülés időszakában jobban tudatosul bennünk az oltáriszentség titka, Krisztus valóságos jelenléte közöttünk. Nagyon sok előadásban, lelki napon beszéltünk az eucharisztiáról, sok helyen bővül a szentségimádások száma, ideje. Érdemes tudatosítanunk azt is, hogy itt, Magyarországon utoljára több mint nyolcvan éve volt lehetőségünk arra, hogy világegyházi élményünk legyen, hogy öt földrészről érkező vendégekkel találkozhassunk. Végül a programsorozat arra is lehetőséget ad, hogy megerősödjön a saját identitásunk. Jó lenne, ha jobban megbecsülnénk az értékeinket, amelyeket az őseinktől kaptunk örökségül. Ezeket meg kell őriznünk, gazdagítanunk kell, tovább kell adnunk a következő generációknak.