– Az utóbbi években népszerű főzős műsorok által bemutatott konyhai trükkök, technológiák vagy épp tálalási stílusok egy átlagos konyhában feleslegesek, azt ugyanakkor el kell ismerni, hogy egy ország kapott kedvet a főzéshez. Ám ezek a műsorok csupán arra jók, hogy az ember merjen kipróbálni, felfedezni ízeket és alapanyagokat – fogalmazott lapunk kérdésünkre Bíró Lajos séf, aki szerint még a legprofibb szakácsok is biztosra mennek, ha nagy a tét. – Ha mégis szeretnénk, hogy idén újragondolt legyen a halászlé, akkor tálaljuk hallal töltött raviolival! Fontos ugyanakkor, hogy az alaprecepttel dolgozzunk: a megszokottak szerint készítsük el a levest, majd gyúrjunk házi tésztát, nyújtsuk vékonyra és vágjuk formára. A ravioli tölteléke lehet frissen darált vagy a halászlében főtt hal, amelyhez rakjunk friss zöldfűszereket, de dolgozhatunk haltejjel is – javasolta.
– Mifelénk, Békés megyében karácsonykor nem volt szokás a halászlé, decemberben mindig disznót vágtunk, így az ünnepi asztalra húsleveles, töltött káposzta és pörkölt került – sorolja a gyerekkori menüsort a sokat látott szakács, majd hozzátette: december utolsó hete egyébként sem arra való, hogy a háziasszonyok nyakukat törve akarják megmutatni, milyen bravúrosak a konyhában. – Főzzünk olyat, amit már ezerszer elkészítettünk és ezerszer bevált, hagyjuk meg a szakembereknek a különböző konyhatechnológiai eszközöket, nem kell felesleges zselét vagy prádot készítenünk! Én például idén is gyöngytyúk-fácán levest, sült kacsát és kakast, valamint töltött káposztát készítek a családomnak – avatott be.
Fotó: Kurucz Árpád
Bíró Lajos elárulta: sosem akart szakács lenni, pincérként képzelte el a jövőjét. Miután 1969-ben elvégezte a vendéglátó-iskolát, hiába akart inasként az amerikai követségen elhelyezkedni, csak a konyhába volt felvétel, így végül beadta a derekát. Az elmúlt évtizedekben azoknak is ismerős lett a neve, akik nem jártasak a gasztronómiában, csípős nyelvénél pedig már csak a konyhaművészete élénkebb és ízesebb.
– Néhány éve még azt tartották rólam, hogy szeretek mindent átvariálni, átgondolni, de az igazság az, hogy ahogy öregszem, úgy nyúlok egyre többször vissza a hagyományos, egyszerű ételekhez. A hetvenes évek óta megfordultam szállodában, önkiszolgálóban és a Bocuse d’Oron is, számtalan irányzat, korszak van mögöttem, mégis rá kellett jönnöm, hogy egyetlen hely, egyetlen irány van, ahová mindig vissza tudok nyúlni: a felmenőink konyhája. A mai szakmabelieket, hobbiszakácsokat is óvom attól, hogy mindig mindent túl akarjanak gondolni, és a végén még szégyen legyen egy jó pörköltet elkészíteni – hívja fel mindannyiunk figyelmét a 69 esztendős séf.
