A kormánypártok a háborgó tengeren is tudják tartani az irányt

Az elmúlt száz évben a hazai politika csak az országhatárok szabta keretek között gondolkodhatott a jövőről, most viszont kitágult a horizont – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek G. Fodor Gábor, a Századvég Alapítvány elnöke. Hozzátette: jelenleg van realitása egy erős Közép-Európának, amelyben Magyarországé a vezető szerep. Az elemző beszélt lapunknak az internet csatatérré válásáról, valamint arról is, hogy a zöldkérdés azért bonyolult, mert egyfelől egy baloldali kitaláció, másfelől a kitalációtól függetlenül létező probléma. G. Fodor szerint a jobboldal válasza a kérdésre, hogy fizessenek a klímarongálók, míg a baloldal, akárcsak a migránskérdés esetén, itt is szétterítené a problémát.

A politológus úgy véli, a baloldal politikai tőkét akar kovácsolni a klímaválságból Fotó: Bach Máté

– Mi lehet a kitüntetett hírforrások és megszólalók eltűnésének oka?

– Valójában a tekintély, a hierarchia válságáról van szó. Az igazi tekintélyt onnan ismerjük fel, hogy ki- vagy felülemelkedik a masszán és időtálló. Ma, mivel bárki lehet beszélő, megszólaló, újságíró, mindenki tekintély lehet, de nem lehet időtálló. Mint a repülő halak a tengeren: kiemelkednek a vízből, repülnek néhány métert, hogy aztán újra lebukjanak.

– Ebből a jelenségből az is következik, hogy egyre kevésbé a valós teljesítmény alapján döntenek a választók. Az őszi önkormányzati választás után több elemző is erről beszélt. Egyetért velük?

– Bár az említett zajzivatar okozhat nehézséget egy politikai szereplőnek abban, hogy eljuttassa az üzenetét a szavazókhoz, azért a teljesítmény mindenképpen meghatározó marad. A technológiából fakadó egyenlősítés – mindenki szava ugyanannyit ér, minden lehet jó és rossz is, csak nézőpont kérdése – nem szünteti meg, csak eltakarja, hogy van politikai teljesítmény és van, ami nem az; hogy van jó és van rossz politika. Ha a jelenlegi nemzeti elkötelezettségű kormányt az internacionalista szivárványkoalíció váltaná fel, akkor tudjuk, hogy mi történne: adót emelnének, visszavonnák a családtámogatási intézkedéseket, beengednék a migránsokat. A tettek tettek maradnak. Lehet tehát különbséget tenni politikai teljesítmények, jó és rossz politika között.

– Az ellenzéki összefogás mégis komoly részsikereket ért el az önkormányzati választáson. A helyzet kapcsán felvetette: vérfrissítés szükséges a kormánypárti oldalon. Ez lenne a követendő út?

– Nem előírtam valamit a Fidesznek, amit végre kellene hajtaniuk, hanem a hosszú kormányzás természetéről beszéltem. A hosszú évekig tartó kormányzás szükségképpen elégeti az energiákat, az emberek elfáradnak, ezért kell változtatni. Állandó kihívás, hogy dinamizálni kell a kormányzást: mozgatni kell a vonalakat, változtatni lehet a rendszer felépítésén, új embereket lehet beemelni a struktúrákba és így tovább. A Fidesz összességé­ben jól áll. Fantasztikus politikai teljesítmény van mögötte, például kétszer nyertek kormányról kétharmaddal, ami elképesztő politikai eredmény, miközben tíz év alatt nemhogy nem erodálódott a táboruk, hanem még bővült is. A Fidesz talán abban a legjobb, hogy a háborgó tengeren is tudja tartani az irányt, hiába jön a vihar, nem kell lemondani a célról. A miniszterelnök még az ellenfelei által is elismert kiemelkedő politikai képességei, a kormányzati politika mögött álló tábor idő- és ütésállósága, valamint az, hogy a Fidesz–KDNP folyamatosan egyetértési pontokat keres a választópolgárokkal, a hosszan tartó stabilitás lehetőségét vetíti előre.

– A belátható jövő a kormányzati vízióban a 2030-ig terjedő időszakot jelenti. Hova juthat el Magyarország akkorra?

– A politikában célszerű abból kiindulni, ami már megtörtént. A legjobb kiindulópont e tekintetben, ha azt nézzük, az utóbbi tíz évben mennyi minden változott a Gyurcsány–Bajnai-korszak kaotikus gazdasági és közállapotaihoz, valamint hazánknak a nemzetközi geopolitikai térben elfoglalt helyéhez képest. Mindezeket figyelembe véve kivételes történelmi lehetőséget hordoz magában, ha ezen az úton haladhatunk tovább.

– Mit ért a kivételes történelmi lehetőségen?

– Elsősorban azt, hogy egy erős Közép-Európában – amelynek megvalósítása felé jó úton haladunk – a magyar politika nagyobb perspektívákban gondolkodhat, mint ahogy az ország határai ezt megszabnák. Nem a történelmi igazságtételről, a „mindent vissza” politikájáról beszélek, mert ennek nincs realitása. Van viszont realitása egy olyan Közép-Európának, amelyben Magyarország vezető szerepet visz. Az egymással szemben egyébként komoly érzelmi fenntartásokat mutató országok együttműködéséhez azonban bizonyos értelemben mindenkinek le kell győzni önmagát. A hatalmas másokat győz le, az erős önmagát. Száz éve történt Trianon, és nagyjából évszázados időtávban nem volt hasonló lehetősége Magyarországnak arra, hogy meghaladja határait.

– Csakhogy mire eljutnánk odáig, addigra utolér minket a klímaapokalipszis.

– Míg a jobboldal a valóságból indul ki, a baloldal a kitalációkból. Kitalálja a proletariátust, a kommunizmust, feltalálja a genderkérdést vagy éppen az Európai Egyesült Államokat. A zöldkérdés azért bonyolult, mert ez egyfelől egy baloldali kitaláció, másfelől a kitalációtól függetlenül létező probléma. Baloldali kitaláció, mert azért találták fel, hogy visszaszerezzék azt a kezdeményezőképességüket, amelyet a migránskérdés során elvesztettek. A kitalációnak az a célja, hogy letakarja a migránskérdést: egyrészt mert fontosabb, másrészt mert a migránskérdésre is magyarázatot ad. Ebben a narratívában nem Brüsszel, nem Merkel, nem a bevándorláspárti politikusok felelősek az Európát sújtó civilizációs krízisért, hanem a globális felmelegedés. Vagyis a „menekültválság” természeti törvény, és mint ilyen, elkerülhetetlen. A józan belátással viszont, a baloldal cselétől függetlenül, érvényes probléma a klímaválság kérdése. Ahogy a migránskérdés is létező probléma volt, tényleg elindultak a migránsok, tényleg tömegesen jöttek, tényleg összekapcsolódott a tömeges migráció és a terrorizmus megjelenése Európában és tényleg meg kellett állítani az áradatot, hasonlóképpen a klímaválságot is meg kell állítani. Mivel a klímaválság kezelése, a tendenciák megfordítása költséges dolog, ezért ezeket a költségeket a klímarongálóknak kell megfizetniük: a nagy szennyező országoknak, a multinacio­nális cégeknek. Fizessenek a károkozók! A károkozók, a nagy országok természetesen ezt nem akarják. Akárcsak a migránskérdés esetében, szét akarják teríteni a problémát. Ha a kohéziós forrásokat megrövidítjük a klímacélok érdekében, az azt jelenti, hogy a szegényebb országok nagyobb terhet vállalnak megint csak a „szolidaritás” varázsszava bűvöletében, míg a szennyező nagyobb országok meg röhögnek a markukba. A klímarongálóknak eszük ágában sincs, hogy csökkentsék a profitot csak azért, mert vannak klímaszempontok. Természetesen a korszellemnek megfelelően „bezöldülnek”, de a terhet a fogyasztókra hárítják. A jobboldal álláspontja, hogy a klímaválság kezelésének költségeit nem szabad áthárítani az emberekre. A józan észen alapuló közteherviselés programja tehát nem azt jelenti, hogy fizessen mindenki (a háztartásokra terhelés klasszikus eszközei a megszorítások, az adóemelés, az élelmiszerár-növekedés stb.), hanem hogy elsősorban azok vállalják a költségeket, akik felelősek a károkozásért.

– A Magyar Nemzet egyik publicistája felvetette, hogy vissza kellene hozni a polgári köröket. Lát olyan korábbi politikai innovációt, amelyet érdemes lenne feltámasztani?

– A jobboldal fölénye, legnagyobb politikai innovációja, hogy kitalációk helyett inkább meghallgatja az embereket, odalép melléjük. Ennek eszköze a nemzeti konzultáció. A kormány rendre egyetértési pontokat keres az emberekkel és ez demokratikus felhatalmazást, támogatást, végső soron erőt nyújt a kormányzati cselekvéshez. Ami a polgári köröket illeti: ez egy romantikus gondolat a jobboldalon belül, azért értékelik, mert bevonja az embereket a politikai aktivitásba, ami igazi republikánus erény. Ám a polgári körök innovációja egy másik „szerkezeti helyhez”, a Fidesz ellenzéki létéhez kapcsolódott. Ami a jövőbeli innovációkat illeti, a Fidesz egyik legnagyobb versenyelőnye, hogy képes tanulni, korrigálni, innoválni, ami mindig lépéselőnyt jelent a politikában.

– Végül térjünk ki az ön szerepére is. Az egyetemen kezdte, tizenöt évet töltött el az ELTE-n, mozgott az akadémiai szférában, miközben elemző, majd stratégiai igazgató lett a Századvégnél, most az alapítvány elnöke, mindemellett a 888.hu főszerkesztője, és televíziós műsort is vezet a Hír TV-n. Hogy hivatkozhatunk önre? Hiszen látszólag mindenhez ért.

– Nemcsak látszólag, de persze most viccelek. Komolyra fordítva a szót: megint csak a tekintélykérdésnél tartunk, meg kell mondani, ki beszél és milyen alapon, hogy a szavainak legalább időleges tekintélye legyen. Nemrég hallottam, hogy azt beszélik rólam, én vagyok a jobboldal Piszkos Fredje. Ezt a magam részéről elismerésnek veszem. Kétségtelenül nehezen összeférhető alak vagyok, mégis, ha nevetek, fülig ér a szám.