Magyarország kegyetlen békediktátumot kap Párizsban

Senkinek sem voltak illúziói, mégis megdöbbenést kelt, hogy szűk egyharmadára vágják az államot, elcsatolva három és fél millió magyart, a nemzet harmadát.

Apponyi Albert (az elõtérben, j3) az országgyûlés képviselõházának 390. ülésén az ellenzéki képviselõk között hallgatja a beszámolót a hágai megbeszélésrõl. MTI Foto: Reprodukció Fotó: -

A magyar delegáció gróf Apponyi Albert vezetésével már a Párizs környéki Neuillyben van január hetedike óta, ám a békeszerződés tervezetének átadására csak 15-én kerül sor. Senkinek sem voltak illúziói, mégis megdöbbenést kelt, hogy szűk egyharmadára vágják az államot, elcsatolva három és fél millió magyart, a nemzet harmadát.

Az Ujság – egyedüli napilapként első oldalán az új országhatárokkal és az elszakított területeket ábrázoló térképpel is szolgálva – az egész címlapot betöltő, fekete keretes Magyarország gyásznapja című cikkében elemzi a helyzetet.

„Neuillyben ránk mérték a rettentő csapást, mely alatt elvérzett az igazság. […] Mi pedig idehaza, gyászba borult magyarok, értsük meg a magunk belső dolgában, amit a győzők csak későn fognak megérteni. Nem lehet a bolsevizmust elítélni, s egyben példát mutatni neki. A nagy nemzetek a tulajdonjogot tiporják, mikor egész nemzeteket a magukénak lefoglalnak s úgy rendelkeznek velük, mint a tulajdonukkal. […] Nincs közöttünk senki, akinek a talpra állása nélkülözhető volna a helytállás, a várni tudás s majdan a történelem cselekvése idejében. A gyöngítettek ne gyöngítsék magukat, a gyászolók ne háborgassák egymást a gyászukban. Egyek vagyunk, magyarok vagyunk, hiszen a porból kell fölemelkednünk! És föl fogunk emelkedni!” A békedelegációról úgy fogalmaznak: „A világtörténelem legigazságtalanabb békeszerződését hozza magával, melyre az egész ország egyhangú jajkiáltása zendült fel: Nem! Nem! Soha!”

A békefeltételek közlése után adnak csak módot arra, hogy Apponyi Albert kifejthesse a magyar álláspontot. A békekonferencián rámutat: „Minek azzal a fikcióval élni, hogy a Magyarországon élő nem magyar anyanyelvű lakosság el akar szakadni az országtól, amidőn az igazságot oly könnyű népszavazással megállapítani. Az igazság megállapításának legkitűnőbb eszköze a népszavazás és határozottan követeljük pártatlan ellenőrzés mellett az alkalmazását.”

Ezután David Lloyd George brit miniszterelnök „arra nézve kért felvilágosítást, hogy hol van az a három és fél millió tiszta magyar, akiket a békeszerződés Magyarországtól elszakít. […] Apponyi irattáskájából elővette Magyarország térképét és Lloyd George elé téve az asztalra, miközben az ötös tanács legtöbb tagja körülvette őket, részletes felvilágosítást adott. Lloyd George külön megköszönte ezeket a magyarázatokat, amelyeket Apponyi választékos beszédében adott.” Georges Clemenceau francia miniszterelnök úgy foglal állást: „biztosítjuk önöket arról, hogy mindazok az érvek, amelyeket az expozé tartalmaz, lelkiismeretes megfontolásban részesülnek.”

Feltűnő egybeesés, hogy a szociáldemokrata párt mindezzel egy időben határoz a kilépésről az antant által elvárt kormánykoalícióból, s arról, hogy a január 25-i nemzetgyűlési választásokon mégsem vesznek részt. Az Est vezércikke is a baloldal lelkiismeretére apellál: „Apponyi csak olyan országot tud odakünn képviselni, amelyik országnak egységes kormánya van, s amely békés nyugalomban él. Hogyan bízzon az entente abban, hogy a béke súlyos feltételeit meg tudjuk tartani, ha még a koncentráció fenntartására is képtelenek vagyunk.”