Délután háromig tart a dolce vita

A Nyugati környékén alig lézengenek a járókelők a megszokotthoz képest. Talán minden hetedik-nyolcadik emberen lehet szájmaszk.

Budapest, 2020. mrcius 20. Utasok kezt ferttlentik a koronavrus-jrvny miatt a Nyugati plyaudvaron 2020. mrcius 20-n. MTI/Balogh Zoltn Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI/Balogh Zoltán

A Nagykörúton kívül is van élet – húsz méterrel arrébb legalábbis biztosan, ha nem is a szokott kerékvágásban. A Nyugati téri felüljáró alatt bőven akad parkolóhely, nem ácsorog ott a megélhetési ember, hogy némi baksis fejében tartsa a placcot. A piszkos anyagiakkal kezdjük a körúti körutat. Hét ágra süt a nap, a Budapest Bank fiókja előtt úgy áll a biztonsági őr fehér ingben és kesztyűben, mintha csak a gazda szeme hizlalná a profitot. Szájmaszk nincs rajta.

– Hogy bezárnánk-e? Nem tudok róla – mondja a kérdésre, hogy a jövő hétre halaszthatnám-e az ügyintézést. De valami azt súgja, mégse bízzam a véletlenre. Nyújtom a kezem, az őr fertőtleníti, a sorszámot ő maga húzza. Ki van írva, tartsuk egymástól a távolságot, de nincs rá szükség: páran ácsorgunk az ügyféltérben. Alig két perc és mutatja a kijelző a sorszámomat. Az ügyintéző hölgy szépen kisminkelve, de védőfelszerelés nélkül fogad.

– Nem tudok sajnos információval szolgálni az úrnak, túl friss a bejelentés. Figyelje a honlapunkat vagy hívja a Telebankot! – tanácsolja, amikor a személyi hitelem törlesztését érintő moratóriumról kérdezem.

A Nyugati környékén alig lézengenek a járókelők a megszokotthoz képest. Talán minden hetedik-nyolcadik emberen lehet szájmaszk. Átvágok az aluljárón: a szokásos felhozatal, csak kisebb létszámban. De most vannak lurkók is, pedig hétköznap delet üt az óra. Adnak egyet a digitális oktatásnak, anyjuk szoknyája körül ugrálnak. A pályaudvarra vezető aluljárós szakaszon szájmaszkban ül a kerekesszékes koldus, az üzletsoron csak az Eiffel antikvárium tart nyitva. Egyetlen potenciális vásárló lapozgatja unottan a könyveket.

– Megéri? – kérdem a fiatal eladót.

– Nem nagyon – feleli. Egy oszlopra kifüggesztve olvasható a Vöröskereszt hirdetése: vért adhat, aki akar. Fent, a vonatoknál Kováts Tímea a Dunakeszire tartó szerelvényt keresi. Sárga mellényes biztonságiak igazítják útba.

– Édesanyámhoz készülök. Soha nem járok erre, mindig autóval megyek ki. De a céges kocsi most a garázsban pihen – mondja egy zöld arcfedő mögül a kétgyerekes anyuka. Kérdésemre hozzáteszi, egyetért egyelőre a koronavírus-járvány nyomán hozott magyarországi intézkedésekkel. – Nem látjuk előre, mi történik majd. De hogy segíteni kell az embereken, az bizonyos. Azt pedig megnyugtatónak tartom, hogy Magyarországon jóval kevesebb a koronavírusos megbetegedések és a halálesetek száma, mint számos más országban – teszi hozzá a fiatalasszony.

A világ egyik legszebb gyorséttermének megszavazott vendéglátóhely most aligha nyerne szépségversenyt. Fertőtlenítőpult fogadja a betérőt, rajta felirat: alaposan tisztítják a tálcákat, tereket. Felhívják itt is a figyelmet, hogy tartsuk egymástól a távolságot, de nincs kitől, noha ebédidő van. Csak egy fiatal pár tagjai bújnak egymáshoz falatozás közben, egy diákforma srác pedig a telefonjába merül. A körút és a Podmaniczky utca sarkán lévő főposta előtt sor áll. A többség maszkban, az alkalmazottak egyenként engednek be bennünket. Olyan messze állunk egymástól, hogy elfoglaljuk a járda jó részét, pedig széles a körút. Csekket akarok befizetni, amíg lehet. Nem hiszem, hogy lekapcsol a szolgáltató, de ha mégis: internet és kábeltévé nélkül elvesztem az új világrendben. Sütkézerem a napon, és Kóbor János is tartja bennem a lelket.

„Az embereknek fájt a sötét / Ő megsajnált, eljött közénk” – énekli a Gyöngyhajú lányt a fülembe egy türkizkék zsinóron át. Előttem fiatal nő ütemre topog a sorban. Mást hallgathat, nem egyezik a ritmus. A maszkos alkalmazott rám mutat: nyomás a pulthoz! Sorszám nem kell.

– Ez a készpénz miatt van. Védjük magukat, ahogy védem magamat is – feleli a ügyintézőnő, amikor felvetem: nehéz lehet kesztyűben püfölni a klaviatúrát.

Az Erzsébet körúton a forgalom a szokásosnak talán a harmada a járdán, fele az úttesten. Van, aki maszkban vezet. A járókelők között kevés az idős; ők a legveszélyeztetettebbek. Látni ázsiaiakat; kivétel nélkül elfedik a szájukat. A boltok nem kis része zárva, pedig nem múlt még el 3 óra. Nem úgy a fodrászüzlet: betérek, amíg lehet. Az egyetlen vendég vagyok. Végh Dávid tulajdonos erős kézfogással, majd kézfertőtlenítővel fogad.

– Egész életemben sportoltam, nem félek a kórtól – teszi hozzá mintegy magyarázatképpen. Ifjúsági világbajnok kajakos volt. – Nyitva vagyunk, amíg csak tudunk. De lehet, hogy egy ponton érdemes lesz bezárni, akkor legalább nem kell fizetni a bérleti díjat – gondolkodik el hangosan. Csattog az olló: Végh Dávid a hajamat vágja. Mint közben elmondja, őket nem érinti a járulékstop, amelyet a minap jelentett be a miniszterelnök. Kiváncsi, megrendezik-e a nyáron a Sziget fesztivált. Onnan sok külföldi jön hozzájuk hajat vágatni.

Odébb állok.

– Csak előzetesen foglalt időponttal lehet bemenni! – terel el a VII. kerületi polgármesteri hivatalban működő kormányablak elől az őr, akinek érződik a hangján: nem az első vagyok, akinek elmondta ezt. A szükséges telefonszámokat kiírták az ajtóra, ahogyan azt is: a lejárt személyi okmányokat egyelőre nem kell meghosszabbítani. Ügyfélfogadás az önkormányzatnál sincs, de ügyeleti időben foglalkoznak például anyakönyvezéssel.

Az ismerős döneres bezárt „az egészségügyi helyzetre való tekintettel”, de a Blahán nyitva egy másik.

– Legalább a felére esett vissza a forgalom – panaszolja az afgán fiatalember, miközben kék műanyag kesztyűben önti a szószt a falafelemre. Felfalom. A Combino megállójában a koldusnő mintha csak engem várt volna a hajléktalanújsággal. – Nincs nálam apró – mentem ki magam, de emeli a tétet: papírpénzt is elfogad. Nincs rajta szájmaszk.

– Vigyázzon magára, nehogy összeszedjen valamit! – szólok utána, de a magas, csontos asszony visszafordul: „Hajléktalan vagyok. Nem félek én már semmitől!”

A Rákóczi úton nyitva az Erotika sziget. A szabályozásnak megfelelően itt is csak 3-ig tart a dolce vita.

– Nem éppen előnyös – böki ki a korai zárást firtató kérdésemre az eladónő, hozzátéve: megcsappant a forgalma. Mint mondja, indokoltnak tartja ugyan az intézkedéseket, másrészt viszont felemásnak, még az is kiderülhet: nem elég szigorúak. Van azért kuncsaft. Szájmaszkos úr toppan be, az interneten rendelt termékéért jött. A polcokon minden, mi szem-száj vagy bármi más ingere. Hosszú tavaszi esték várnak Budapestre.