A világ egyik legszebb gyorséttermének megszavazott vendéglátóhely most aligha nyerne szépségversenyt. Fertőtlenítőpult fogadja a betérőt, rajta felirat: alaposan tisztítják a tálcákat, tereket. Felhívják itt is a figyelmet, hogy tartsuk egymástól a távolságot, de nincs kitől, noha ebédidő van. Csak egy fiatal pár tagjai bújnak egymáshoz falatozás közben, egy diákforma srác pedig a telefonjába merül. A körút és a Podmaniczky utca sarkán lévő főposta előtt sor áll. A többség maszkban, az alkalmazottak egyenként engednek be bennünket. Olyan messze állunk egymástól, hogy elfoglaljuk a járda jó részét, pedig széles a körút. Csekket akarok befizetni, amíg lehet. Nem hiszem, hogy lekapcsol a szolgáltató, de ha mégis: internet és kábeltévé nélkül elvesztem az új világrendben. Sütkézerem a napon, és Kóbor János is tartja bennem a lelket.
„Az embereknek fájt a sötét / Ő megsajnált, eljött közénk” – énekli a Gyöngyhajú lányt a fülembe egy türkizkék zsinóron át. Előttem fiatal nő ütemre topog a sorban. Mást hallgathat, nem egyezik a ritmus. A maszkos alkalmazott rám mutat: nyomás a pulthoz! Sorszám nem kell.
– Ez a készpénz miatt van. Védjük magukat, ahogy védem magamat is – feleli a ügyintézőnő, amikor felvetem: nehéz lehet kesztyűben püfölni a klaviatúrát.
Az Erzsébet körúton a forgalom a szokásosnak talán a harmada a járdán, fele az úttesten. Van, aki maszkban vezet. A járókelők között kevés az idős; ők a legveszélyeztetettebbek. Látni ázsiaiakat; kivétel nélkül elfedik a szájukat. A boltok nem kis része zárva, pedig nem múlt még el 3 óra. Nem úgy a fodrászüzlet: betérek, amíg lehet. Az egyetlen vendég vagyok. Végh Dávid tulajdonos erős kézfogással, majd kézfertőtlenítővel fogad.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!