Repüléssel búcsúzott a Magyar Honvédség az An–26-ostól

Elbúcsúzott a Magyar Honvédség az An–26-osoktól, a katonai szállító repülőgépek 46 évnyi magyarországi szolgálata ezzel véget ért. Az ikonikus gépeket a Kecskeméti Repülőbázison vonták ki a szolgálatból. Az utódtípus kiválasztása jelenleg is zajlik, addig is a NATO rendelkezésre álló kapacitásait, köztük a pápai a C–17-eseket használja Magyarország.

Fotó: Havran Zoltán

– Féltve óvták, ápolták, saját gyermeküknek tekintették őket pilótáink és azok, akik szolgáltak rajta, most mégis tovább kell lépni – fogalmazott Benkő Tibor honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség An–26-os teherszállító repülőgépeinek kivonási ünnepségén, Kecskeméten. A tárcavezető beszédében felidézte, hogy 1974 és 1976 között tíz An–26-os katonai szállítórepülő érkezett Magyarországra, ő szinte akkor került a katonai pályára, szolgálata egyidős a repülősök körében Ancsának hívott gépekkel. – Tisztességgel, felemelt fővel kell most búcsút mondanunk ezeknek a repülőknek, pilótáiknak azonban ezzel nem ért véget a pályafutásuk. A jövőben is számítunk rájuk, hisz hamarosan érkeznek az új gépek a Magyar Légierőhöz – fogalmazott Benkő Tibor, hozzátéve: a korszerű, ütőképes magyar haderőnek ugyanis a 21. század technikai eszközeire van szüksége.

– A Magyar Honvédségben lesz egy hiányképesség, amikor nem saját tulajdonú gépekkel rendelkezünk. Arra az időszakra, ameddig nem érkeznek meg az új teherszállításra és deszantdobásra alkalmas gépek, addig igénybe vesszük a NATO szállító kapacitásait. Ez egy átmeneti állapot, de nem lehetünk kiszolgáltatottak – mondta el a Magyar Nemzet kérdésére Benkő Tibor. A miniszter példaként a Pápán állomásozó, tizenkét NATO-nemzet által fenntartott három darab, magyar felségjel alatt repülő C–17-es nehéz teherszállító repülőgépet említette, amelyek esetében, ha a szükség úgy hozza, további repült órákat is vásárol az ország.

A honvédség új rámpás szállítógépeiről a miniszter elmondta, a kormány határozata és a katonai igények alapján folyik a kiválasztás. – A piackutatás és a tárgyalás szakaszában vagyunk – tette hozzá, majd úgy folytatta: – ezekre szükség van, nem lehet várni, az ország teherbíró képességéhez maximálisan alkalmazkodva meg kell teremteni a honvédségből most hiányzó képességeket.

A miniszter újságírói kérdésre szólt a jövő pilótáiról is, meglátása szerint ha megérkeznek a már megrendelt és tervezetten rendszeresítendő új repülőgépek és helikopterek, akkor mintegy 150-200 új pilóta képzéséről kell gondoskodni. Hangsúlyozta: a légierő, benne a légvédelem, a rakétarendszerek, a lokátorok korszerűsítése, cseréje továbbra is prioritást élvez. – Olyan légvédelmi eszközöket kívánunk beszerezni, amelyek Magyarország teljes légterét képesek biztosítani és lefedni – hangsúlyozta.

A közel fél évszázad alatt szolgálatban állt 11 darab An–26-osból az utolsó, még üzemképes 406-os oldalszámú példányt búcsúrepülésén egy Jas–39 Gripen géppár kísérte. A kivont gépek egy része múzeumba került, a többit megpróbálják értékesíteni. Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison rendezett ünnepélyes búcsúztatáson a gépek hajózói és műszaki személyzete mellett jelen volt Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere, Korom Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, valamint Ugrik Csaba dandártábornok, bázisparancsnok is.

Az Ancsa-dosszié

Az An–26-os katonai repülőgép prototípusa 1969-ben készült el, míg a sorozatgyártás 1970-ben kezdődött; a folyamat 1980 elején történt leállításáig több mint 1400 darab készült az An–26-os különféle változataiból – olvasható a Honvédelem.hu összeállításában. Működtetéséhez öt fős személyzet (gépparancsnok, másodpilóta, navigátor, fedélzeti technikus, fedélzeti rádiós) szükséges, a gép emellett további 39 utast szállíthat a tehertér két oldalán elhelyezett, felhajtható üléseken.

Magyarországon 46 évvel ezelőtt, 1974-ben állították hadrendbe az An–26-os szállító repülőgépeket, összesen 11 darab Ancsa viselt magyar felségjelet. A rendkívül megbízható géppel Magyarországon egyetlen katasztrófa történt 1982. december 6-án Szentkirályszabadján, átstartolás közben a 210-es oldalszámú repülőgép ugyanis (feltehetően a kormányfelületek jegesedése miatt) a földnek csapódott, majd kigyulladt. A katasztrófa négy emberéletet követelt.

Az An–26-ossal a néphadsereg és a Magyar Honvédség számos katonája találkozhatott, hiszen annak idején a mélységi felderítők ebből végezték stabilizátoros ugrásaikat, az éles légiharc-rakétákkal végrehajtott lövészetekre pedig szintén e típus fedélzetén szállították a vadászgépek fegyverzetét. Volt időszak, amikor az angliai Fairfordban rendezett katonai repülőnapokon is szerepeltek a gépek; ezen eseményekre a MiG–29-esek és a Gripenek üzemeléséhez szükséges segédberendezések utaztak az Ancsa teherterében. Az egykori Varsó Szerződés típusa annyira kedvelt volt a szigetországban, hogy 2012-ben a nemzetközi zsűri a Skylift-kategória díjával ismerte el a gépet, amely egyébként sok egykori vadászpilótának jelentette a további szolgálat lehetőségét, amikor valamilyen okból pályát kellett módosítania.

Az An–26-osok, illetve személyzetük számára minden bizonnyal a missziókba történő szállítások jelentették a legnagyobb feladatot, hiszen ezt a típust alapvetően nem nagy távolságú repülések végrehajtására tervezték, így az oda- és a visszautak is általában több napig tartottak. Az iraki és afganisztáni repülőterekre való érkezés az ötfős személyzet minden tagja számára fokozott odafigyelést és együttműködést igényelt, a hajózóknak sokszor az alapfeladatuktól eltérő szerepkörben is helyt kellett állniuk. A Bagdadban történő landolás nem volt veszélytelen, mivel több esetben is támadás ért leszálláshoz készülő repülőgépeket.

Ahogy a gépek egyre idősebbek lettek, egyre több karbantartást igényeltek, mely a műszaki állomány minden erőfeszítése ellenére hátráltatta a repülések terv szerinti végrehajtását. A sokasodó nehézségek ellenére a 11 gép a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség szállítási, mentési, légi fényképezési és minden egyéb feladatainak végrehajtása közben mintegy 83 ezer repült órát töltött a levegőben. A 31 millió megtett kilométer alatt sokfelé eljutottak: Iraktól Koszovón át Afganisztánig, Murmanszktól Hurghadáig, Biskektől a Kanári-szigetekig. Az utolsó, még rendszerben lévő, a 406-os oldalszámú An–26-os számára június 11-én érkezett el a búcsú napja. A magyar katonákat 46 évig kiszolgáló repülőgép ezen a napon teljesítette utolsó felszállását Kecskemétről, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról.