Amit Kaleta Gábor tett: gyomorforgató. Undorító. Hányingerkeltő. Ilyenkor ökölbe szorult kéz vagyunk. Azonban az eset sajnos és bizonyosan nem egyedülálló – sőt vannak a magyar nyilvánosságban is olyan kószáló latrok, akiknek a mentális sötétség már rég bekötözte a szemét. Az egyik ilyen a balliberális újságíró, Révész Sándor. Feketeöves pedofíliarelativizáló.
Révész Sándor, aki ma a HVG munkatársaként hirdeti hetente kellően gőgös magasságból a politikai erkölcsöt, még 2014-ben az azóta sokat siratott Népszabadságban publikálta „A pedofil is ember” (sic!) c. cikkét.
A cikk apropója az volt, hogy Japánban szigorítottak a gyermekpornográfia terjesztésére vonatkozó szabályokon, de végül az ilyesmit is megjelenítő rajzolt tartalmakra a módosítás nem terjedt ki.
Révész Sándor ekképp üdvözölte a döntést – már annak utóbbi részét:
„Eddig a határig [már a rajzolt tartalmakig] nem vonhatjuk kétségbe senki jogát arra, hogy a szexuális vágyait úgy élje ki, ahogy akarja, függetlenül bárki ízlésétől és erkölcsi felfogásától.”
„Pedofil embertársainknak a legrosszabb és legnehezebb. Nagyon helytelen lenne, ha olyan tilalmakkal nehezítenék tovább a helyzetüket, amelyek nem szükségesek senki megvédéséhez.”
„A rajzolt gyerek nem valóságos létező. Ami vele történik, egyetlen hús-vér gyereknek sem árt. […] Ha betiltanánk egyes extrém esetek alapján mindent, ami az eddigiekben bűnözőkre hatott vagy elvileg hathat, hatalmas máglyákat rakhatnánk, remekműveket is vethetnénk rájuk, és semmi nem maradna a szabadságunkból.”
„A vágyak: objektív, tapasztalati tények. Ha vannak, nem kevesen, akik átérzik őket, akkor a tudatunktól független létezésükben nem lehet kételkedni. A hívő tekintheti őket [ti. a pedofíliát] Isten büntetésének vagy próbájának, de a világi állam nem bélyegezheti meg őket!”
„A rajzolt gyerekpornó engedélyezése jelzés a pedofiloknak, hogy a szabadságpárti állam nem ellenük, hanem csak a gyerekekért tilt. Jelzés a társadalomnak: a szabadságot csak annyira szabad korlátozni, amennyire muszáj.”
