Kalandozás Görbeországban

Ha valaki Nógrád megyébe készül, vigyen magával néhány Mikszáth-kötetet útikalauzul. A keskeny utakon autózva erdők, mezők, dimbes-dombos részletek váltogatják egymást. Palócföld a Mátrától és a Bükktől északnyugatra fekvő medence jellegű terület, illetve az Ipoly völgyét magában foglaló változatos kultúrájú térség neve. Utunk során irodalmi, történelmi, néprajzi és természeti kincsekre lelünk, ha nyitott szemmel és szívvel járunk.

Palóc Riport Harth TamásnTörténész Muzeológus. 20200806 Balassagyarmat Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté Forrás: Harth Tamás András főmuzeológus szerint sok iskolás tekinti meg a helyi különlegességeket.

Ez a táj minden vonatkozásában az igazi mikszáthi Nógrád vármegye. Nemcsak egy tájon barangolunk, ahol ismerősök lehetnek a településnevek, hanem a mikszáthi embereket is látjuk. Itt éltek, élnek „a jó palócok”, egy sajátos lelki tulajdonságokkal, életstílussal felruházott nép. Manapság elsősorban a tájnyelvi sajátosságok és néprajzi értékek – viselet, hagyomány, szokás – alapján különböztetik meg más magyar ajkú népcsoporttól. Az író több művében szülőföldjének vidékére, Palócföldre viszi el, a gyermekkorában megélt vagy hallott történeteibe avatja be olvasóit.

Mesés barangolás

Utazunk e nógrádi tájon, a valóságos időben és a települések neve egy-egy irodalmi, történelmi alakot idéz fel számunkra. Ha belegondolunk,

Balassagyarmaton és húsz kilométeres körzetében számos magyar kiválóság élt.

A drégelyi várrom alatt nyugszik Szondy György várkapitány, Szklabonya Mikszáth Kálmán, Alsósztregova Madách Imre szülőhelye, Szécsény az 1705-ös országgyűlés színhelye, ahol vezérlő fejedelemmé választották II. Rákóczi Ferencet – és sorolhatnánk a neveket, eseményeket. Majd eljutunk Nógrád megye irodalmi fővárosába, Balassagyarmatra. A táj központja Mikszáthnak személyesen is sok emlék hordozója. Hiszen gyermekkorában a gyarmati vásár a mesék birodalma volt, fel is tűnik több novellájában. Itt áll a vármegyeháza, itt kezdte pályáját, sőt Madách is. A macskaköves utcán lépkedve, a régi épületek, templomok árnyékában ma is érezzük a hajdani vármegyei élet hangulatát.

A történész szemével

Utunkat a Palóc Múzeumban folytatjuk. A Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat 1891-ben, a balassagyarmati születésű és horpácsi kötődésű Nagy Iván történetíró, genealógus fáradhatatlan szervező munkája nyomán jött létre. A helyi múzeumügy kedvező alakulását a tudós múzeumalapító halála után is biztosítani kívánta, ezért teljes vagyonát egy állandó balassagyarmati múzeum­épület megépítésének céljára hagyta örökül. A múzeumnak gazdag néprajzi gyűjteménye van, ezen belül kiemelkedik a textil és a viselet, a pásztor és a népi vallásosság tárgyi gyűjteménye. Új kutatási irányvonala a 2001-ben újraindított palóckutatásban foglal helyet. A Palóc Múzeum szomszédságában létesült Magyarország első áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeuma. A fából készült lakóházat, istállót, pajtát 1932 és 1934 között szállították ide Karancskesziből és Bocsárlapujtőről. Harth Tamás András főmuzeológus, történész szerint a látogatók jelentős része a helyiek és környékbe­liek közül kerül ki. Sok iskolás érkezik, múzeumpedagó­giai foglalkozásokon ismerkednek városuk, térségük múltjával, a palóc hagyományokkal. A város nevének kialakulására vonatkozó kérdésre a történész elmondta, hogy

a rézkorban is lakott település volt. Nevét a honfoglalást követően a hét magyar törzs egyikéről, Gyarmatról kapta.

1374-ben Nagy Lajos a várost a Balassák Balás nevű ősének birtokába adta, tőle vette a család később vezeték-, a város pedig előnevét. Közigazgatási központ volt, megyeközpont. A trianoni békeszerződés után a vármegye az északi részét, területének 42 százalékát elveszítette, a város periférikus helyzetbe került. Arra a kérdésre, hogy érintette a gyarmatiakat a megyeközpont Salgótarjánba kerülése az ötvenes években, fejcsóválva válaszolt a történész. Ma is kényes téma szerinte, hiszen politikai döntések révén történt, az 1950-es megyerendezés során. Néhány éve szóba került, hogy a megyei közgyűlés újra itt lesz, de ez sem sikerült. A régi vármegyeháza egyik szárnya ma múzeumi raktár, a másik részében kereskedelmi iskola található. A díszteremben, ahol a közgyűlés ülésezett, alkalmanként színielőadásokat, koncerteket, bálokat is tartanak. Megemlítette, hogy a múzeum közeli tervei között szerepel városjáró séták, irodalmi, történelmi tematikus sétaútvonalak szervezése.

Legbátrabb város

A városháza épületén hirdeti a tábla, hogy a város a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város cím büszke birtokosa. Harth Tamás András a város múltjának kiemelkedő eseményeként említi e dicső tettet. Balassagyarmatot a magyar katonák hősiessége és a fegyvert fogó polgárok, vasutasok önfeláldozása szabadította fel az idegen uralom alól. 1919. január 29-én kelt fel Balassagyarmat lakossága a nógrádi várost két hete megszállás alatt tartó cseh legionáriusok ellen, akiket a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével még azon a napon kiűztek a településről.

A balassagyarmatiak bátorságának köszönhetően a város a tria­noni béke után is Magyarország része maradt, sőt a felkelés eredményeként a csehszlovákok feladták a borsodi szénmedence meghódítására vonatkozó ambícióikat.

Cselekedetük értékét növeli, hogy mindezt önszántukból, a hatalom akaratával dacolva vívták ki. Tettüket a katonai vitézség, a hazaszeretet és a polgári összefogás példájaként tartjuk számon. A Civitas Fortissima Múzeumot a balassagyarmati születésű Matúz Gábor hozta létre. A legbátrabb város 1919. januári sorsfordító időszakának történetét mutatja be az érdeklődőknek.

Harth Tamás András főmuzeológus szerint sok iskolás tekinti meg a helyi különlegességeket.
Fotó: Bach Máté

Múlt és jelen a népviseletben

Palócföldön belül számos viseleti csoport alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik, a mell- és fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza, szélessége alapján. Az öltözet kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. Utunk során, Balassagyarmaton rimóci népviseletbe öltözött lányokkal találkoztunk, Szita Alexandrával és Valkár Csengével. Mindketten a híres Palóc Néptáncegyüttesben táncolnak. Rimóc talán legnagyobb kulturális értéke a népművészet, a hagyományok ápolása, a népzene, a népviselet, a néptánc. A rimóci táncokat már az egész országban és országhatárokon kívül is táncolják. A palóc női ruházkodás a rövid szoknyás viseletek közé sorolható. Alsó- és felsőruháikat kendervászonból készítették, hétköznapokon pendelyt, kötényt és félinget, ez utóbbi fölé nyakba való kendőt kötöttek, amelyek alapanyagát a kékfestő, klott, kasmír, élénk színű, rojtos szélű selyem képezte. A lányok haját „tyúkosba” vagy „varkocsba” fonták, az asszonyokét kontyba tekerték. Ahogy idősödtek az asszonyok, úgy maradt el a selyemkendőjükről először a rojt, majd a fejkendőnél és a főkötőnél az élénk színeket fokozatosan a tompák váltották föl. A rimóci településcsoporthoz tartozó falvak népviselete a múltban kiemelkedő jelentőséggel bírt. A vasúttól, országos főúttól távol eső, elzárt falvak a 20. század első felében még folytatták a tradicionális életmódot. A vagyont az értékes ruházat jelentette, amelyet nagy becsben tartva örökítettek át. A hagyományos öltözetekből való kivetkőzés, a viselet „elfordítása” az 1930–1940-es években itt is megkezdődött, de a hagyományőrzésnek napjainkban is nagy jelentősége van.

Palóc Grand Canyon

Természeti csodákban is bővelkedik a vidék. Ha szurdokokról van szó, a legtöbb embernek nem jut eszébe Magyarország, hamarabb gondolunk az arizonai Grand Canyonra. Pedig elég Nógrádba eljönni és gyönyörködhetünk a Páris-patak szurdokvölgyében, a palóc Grand Canyon sziklaszerű építményeiben.

A természetvédelmi terület Nógrádszakál községtől északra található, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorul egymáshoz. Kialakulása és mai jellegzetes kinézete feltehetően egy pár millió évvel ezelőtt itt húzódó folyónak köszönhető. Az itt kialakult üledékes kőzetbe vágta később a maga útját a Páris-patak, mely felszínre hozta a lerakódott rétegeket és különleges látványt adott a mai helynek. A mederben nincs állandó vízfolyás, az év nagy részében száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 méter mély, szinte függőleges falú völgyben. Ahogy beérünk, máris szűkülni kezd a tér, és a buja növényzet is egyre magasabbra szorul. Pár helyen kisebb sziklák és kidőlt fák teszik kalandosabbá a sétt. Fölénk magasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények, lenyűgöző a felhalmozódott üledék hatalmas mennyiségének látványa. Az ösvényen minden korosztály könnyen közlekedhet.