Kalüpszó és Rudi, az állatkert bivalyai szénával teli labdát kaptak, ők először távolból méregették az idegen helyről beguruló tárgyat. A vízilovaknál a fiatalabbik, 1994-es születésű Jusztina merészkedett ki a rekkenő hőségben a hűs vízből, ahol gondozója, Ilycsin László kínálta finom zöldségekkel. A zebráknál a négy állat közül a két és fél éves fiatal nőstény, Remba és a cebui disznók játszhattak az új labdával, de a zebramungók sem maradtak finomságok nélkül. Az állatkert új lakója a tizennégy hónapos Bendegúz, a vörös macskamedve vagy „kispanda”, aki a kilencéves, Auróra nevű nőstényhez érkezett közelgő gyermekáldás reményében. Az összeszokás nem volt zökkenőmentes, de a születésnapi tálból a gondozók meglepetésére már közösen csemegéztek. Az egy hónapja háromszoros édesanyává vált hétéves Isabela, a sörényes hangyász is finomságokat kapott az állatkert születésnapján, Guba nevű kicsinye végig a mamája hátán kapaszkodott, de ő még nem ehetett az ünnepi menüből.
Biztonságért cserébe unalmas hétköznapok
Az állatkerti állatokra leselkedő legnagyobb veszély az unalom. Hiszen amíg a természetben úgyszólván minden idejüket igénybe veszi a túlélésért folytatott harc, addig az állatkertekben élő egyedeknek sokkal kényelmesebb az életük, hiszen mindent megkapnak, amire szükségük van. Nem kell egész napjukat a táplálék vagy az ivóvíz felkutatására szánni, és a párkeresésre, illetve a ragadozókkal vagy a riválisokkal szembeni védekezésre sincs sok gondjuk. Így viszont sok a szabadidejük, amelyet megfelelő elfoglaltsággal kell kitölteni. Az állatkerti környezetgazdagítás pontosan ezt a célt szolgálja, és ennek az egyik jellemző formája éppen az, hogy az állatok különféle játékokat kapnak, illetve bizonyos szellemi vagy fizikai erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy a legcsábítóbb falatokat megszerezzék.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!