A Fővárosi Állat- és Növénykert a világ egyik legrégibb állatkertje: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Így a patinás intézmény most vasárnap ünnepli 154. születésnapját. A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje, 1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye, évente egymillióan keresik fel. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, a természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.

– Az intézmény kiemelten fontosnak tartja a folyamatos megújulást, hogy az elmúlt 154 év után a következő másfél évszázad is méltó legyen az állatkert hírnevéhez – mondta el Szabó Roland főigazgató-helyettes az állatkert születésnapi sajtóeseményén. Szabó humorosan megjegyezte: amikor ez az időszak letelik, ő már nagyon öreg lesz. A főigazgató kitért arra is, hogy ez az esztendő különösen nehéz, hiszen a pandémiás helyzet miatt több mint hatvan napra be kellett zárni az intézményt, ez a dolgozóknak megterhelő időszakot jelentett, mivel az állatokat a rendkívüli helyzet alatt is el kellett látniuk.
Az állatkert idén is elnyerte a Superbrands-díjat, amelyet Serényi János, az elismerés hazai alapítója adott át Szabó Roland főigazgatónak. Az intézményvezető köszöntőbeszédében kiemelte: a díj az állatkert összes munkatársának erőfeszítését dicséri.
Ünnepi ételt kaptak az állatkert lakói
Az állatkerti alapítvány játékokba rejtett finomságokkal lepte meg a lakókat. A születésnapi ajándékosztáson mutatták be Zulut, a féléves, kézzel nevelt szurikátakölyköt. A kézhez szokott kisállat nem rettent meg a kameráktól, sőt bátran szembe is nézett velük, és büszkén pózolt gondozója vállán. Zulu labdába rejtett csemegét kapott, s miközben falatozott, gondozói elmondták: amelyik állatot képes táplálni az anyja, azt egyáltalán nem etetik kézzel. Zulu kedvenc időtöltése a gondozója vállán csimpaszkodni és ücsörögni, ha elfárad, ott helyben álomba szenderül.