Schilling: Ha valaki rendet akarna tenni, akkor a nulláról kellene kezdenie

Az Origo összeszedte, hogy a változás ellen most fellépő színészek, rendezők mit mondtak korábban a Színművészetiről. Tanulságos. Valamennyien ugyanazt mondták korábban, mint most Vidnyánszky Attila.

Schilling Árpád: ”Egyszer Ács János megkérdezte tőlünk, hogy mi bajunk. Mondtuk, hogy sok bajunk van, például hihetetlenül egyoldalú képet kapunk a színházról. Az alternatív kezdeményezések teljesen ki vannak szorítva. ... Hogyan legyek képzett színházrendező a mai világban, amikor ezerféle áramlat szövi át a színház világát, és én nem tudok róla semmit? Ez a szakma nem tanít, és nem tanul. ... Sokféle stílust kellene ahhoz megismerni, hogy az ember színházrendező lehessen. Még akkor is, ha aztán kiválaszt egyet, és élete végéig azt csinálja. Szegényes az egyetem videótára is.„

Rusznyák Gábor: ”Ha az intézményre mint színjátszó helyre gondolok, sírhatnékom támad, hiszen évek óta nem jönnek létre előadások. Zsótér Sándor egy-két vizsgaelőadásán kívül nincs valódi esemény az egyetemen. Az Ódry Színpad prózai előadásain többnyire kong a nézőtér... A színészhallgatók csak negyedévesen döbbenek rá, mennyi mindent nem végeztek el. A jó egyetem konzervatív, és nagyon erősen képvisel valamit, amit én gondolatiságnak hívok. Ez ma nem érződik ebben az intézményben.„

Schilling Árpád szerint: ”A termek állaga borzasztó. Mi két évig dolgoztunk egy olyanban, ahol kilógott a falból a konnektor, szóvá tettük, azt mondták, csináljuk meg. ... Szervezés egyáltalán nincs, de a fizetésüket a szervezők felveszik.„

A magyar színészoktatásról Rusznyák Gábor: ”Kevés szakmai tudással kerülnek ki, nem tudnak beszélni, és nem tudnak bánni a testükkel. Szinte képtelenek hosszabb ideig koncentrálni, és akkor az ember megkérdezi: mi a jó fenét csináltatok négy évig? ... Sok jó szakmai tanár van, de egy részük fásult, és nincs motivációja. Mindez azért fájó, mert egyébként minden lehetőség adott a minőségi oktatáshoz. ... Ahhoz, hogy itt valami mélyreható változás bekövetkezzen, magát a színházi szakmát kellene gyökeresen átalakítani.„

Sediánszky Nóra: ”Az egyik legfőbb baj, hogy az elmúlt pár évben drasztikus változások történtek a szakmában, de az egyetem ezeket nem követte. Fellazult a régi megbízható struktúra, az egyetem pedig még mindig a nyolcvanas évek végi-közepi állapotot veszi alapul.„ ...

Rusznyák Gábor: ”Egyetemi éveink alatt mindössze egyszer jártunk külföldön, és ez nevetséges. Pedig világlátottság nélkül nem érdemes egy iskolából kilépni. Az egyetem azonban ebben a tekintetben se nem nyitott, se nem rugalmas, se nem ötletes. Mintha ez nem volna fontos.„

Csányi Sándor: ”A szakmában nincs túl jó híre az egyetemnek. Ez abból is érzékelhető, hogy egy sereg ember nem jön el tanítani, pedig itt lenne a helye. Sokakkal beszélgettem, és mindenki húzta a száját. Nem tudom, hogyan volt mindez régen, de úgy sejtem, akkoriban még dicsőség volt itt tanítani. Most nem az.„

Rusznyák Gábor a tanárhiányról így beszél: ”A tanári karon belül nincs kommunikáció, érezni a hiátust, hogy ez a tanárgeneráció nem nagyon tudott utánpótlást kinevelni. Kétségbeesett kapkodás folyik, hogy ki indítson osztályt. ... Beszéljünk nyíltan; egyetlen generáció tagjai vezetik a színházak többségét. Ugyancsak velük találkozhatsz osztályvezető tanárokként... Az is világos, hogy ezek az emberek nagyon védik egymást, az egyensúlyt alig lehet megbontani. Mindenki valami nagy robbanásra vár. Azt nem hiszem, hogy szándékosan nem neveltek ki utódokat, csak éppen nem hagyják, hogy más történjen, mint amit ők akarnak.„

Schilling Árpád: ”Gyakorta előfordul, hogy egy tanár tisztán lép be az intézmény kapuján. de négy év alatt hihetetlenül bemocskolódik attól, hogy részt vesz ebben a rendszerben, ami sokszor csak a presztízsről szól.„

Schilling Árpád: ”...Teljesen tisztán érkező fiatalemberek egy-két év alatt pszichológiai esetekké válnak, mert a tisztaság, a magukkal hozott tehetség besározódik, és a helyére zavaros valami kerül. A tanárok pedig nem teszik őket helyre. S ott van a bűnbarlang, a kollégium. Öngerjesztő őrület, amikor olyan pózokat kell felvenni, mint az ivás. Ha valaki rendet akarna vágni ebben az iskolában, akkor mindent nulláról kellene kezdenie, mert a bűn beleivódott a falakba.„

Forgács Péter: ”Én egy virtuális osztályba jártam. Semmi, de semmi közünk nem volt egymáshoz. Ebben nagyon hibásak vagyunk, de nemcsak mi, hanem az a rendszer is, amelybe belecsöppentünk. „

Rácz Attila dramaturghallgató: ”Ha a diákoknak valami bajuk van, ne az legyen az első reakciójuk, hogy tüntetnek, kihívják a tévét, és nyilatkoznak. Meg kell becsülni, hogy felvételivel bekerültünk, és meg kell ismernünk az intézmény működési elveit, összhangba kell hozni a magunk elveivel és időbeosztásával.„

Sediánszky Nóra: ”A majdani rendezők, díszlettervezők, dramaturgok, színészek, hangmérnökök dolgozzanak együtt, egyesítsék erőiket, ismerjék meg egymást, legyen erősebb, átfogó érdekvédelmi szervezetük. Nyitott, rugalmas, dinamikusabb struktúrát kellene kiépíteni, amely végre képes felülemelkedni a csoportérdekeken, és inkább a szakma egészének érdekeit nézi.„

Schilling Árpád: ”Egy egyetem, két főtanszak, és a kettő között semmilyen kapcsolat sincs. Mi nem tudtunk az ő vizsgáikról, ők nem tudtak a mieinkről. A filmes tanárok nem jönnek színházi vizsgákat nézni, de a színházi tanárok sem mennek el a filmesek vizsgáira. A filmrendező-hallgatók nem látják a fiatal színészeket. Nincs közös fórum, nincsenek beszélgetések.„

Hajdú Szabolcs: ”Az ember azt várja, hogy mindenféle nagy lehetőségek nyílnak meg előtte. De igazából nem nyílik meg semmi. Pontosabban egy technikai park igen, amit lehetett használni, és találkoztam néhány jó tanárral is. De amit el tudsz sajátítani, az nem mélyül el. „

Hajdú Szabolcs: ”Biztosabb talajra kellene helyezni a vizsgafilmek elkészítését. Külön embernek kellene koprodukciós lehetőségeket felhajtani a tévékből, lobbizni, pályázatokat írni, külföldi kapcsolatokat ápolni.„

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják.