Az MSZP tét nélküli, ámde annál szánalmasabb tisztújító elnökségi választását – amelyen a kihívó nélkül induló Tóth Bertalant és Kunhalmi Ágnest választották társelnöknek – egy kifutó széria ülésének tartja Zárug Péter Farkas politológus, aki lapunknak elmondta: „Tartom az immár 11 évvel ezelőtti állításomat, maximum egy-két évet tévedek, de 2009-ben még nem sokan gondolták úgy, hogy bizony ez valósággá válik egy évtizeden belül”.
– Pedig, ha akkor alaposan megvizsgáltuk mindazon jelenségeket, amelyek a pártot körülvették, akkor világosan látszott, hogy egy elkövetkező választási bukástól számítva, ami 2010-ben bekövetkezett,
a párt előtt csak a lejtő áll. Kimerülnek a forrásaik, nem tudják feloldani a Gyurcsány problematikát,
rekrutációs képességük, vagy utánpótló erejük napról napra csökken, belharcok elé néznek, és a pártbürokráciáját nem lesz képes a közigazgatásban tartani, vagy oda kimenteni, így karrierkínálati képessége elfogy – idézte fel Zárug akkori jóslatát, ami – véli – szinte szó szerint bekövetkezett. Hozzátette:
Horn Gyula ma már nem is nevezné MSZP-nek azt, amit ma látna, de ha Hiller István a szívére teszi a kezét, akkor így lehet ezzel ő is.
A Mesterházy–Tóth belharc Zárug szerint már valójában arról szól, hogy ki oldja fel ezt a csonkpártot valami nagy ellenzéki összefogásban, s kik legyenek azok, akik még átülhetnek egy másik politikai képződmény életmentő hajójába, mielőtt történelmi süllyesztőbe kerül az állampárt egykor hatalmas utódpártja.
– Ez a csapat a párt kifutó szériája, akiknek utolsó működésükről talán egy néhány mém fog fennmaradni az interneten,
miszerint a női társelnökük egyszer Blaha Lujzaként teátrálisan visszapattintotta magát egy zárt ajtóról. És nagyjából ezzel vége – fogalmazott az elemző.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője lapunknak úgy értékelt, hogy Gyurcsány Ferenc a legnagyobb nyertese az MSZP mostani tisztújításának, hiszen Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes személyében olyanok irányítják a pártot a 2022-es országgyűlési választásig, akik
készek teljesen leépíteni a szocialista párt identitását és betagozódni a Demokratikus Koalícióba.
– A koalíciós társakkal történő egyeztetés Kunhalmi Ágnes feladata lesz. Ő Gyurcsány Ferenc és az MSZP közös jövője kapcsán még évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, „vannak pártok, akik valamikor egyek voltak, aztán szétszakadtak, és még lehet, hogy egyszer egyek lesznek”.
Az MSZP most megválasztott női társelnöke Tóth Bertalanhoz hasonlóan tehát nem az MSZP megerősítésében lesz érdekelt, hanem abban, hogy a legelőnytelenebb alkut is elfogadtassák majd a párttal
az ellenzéki közös lista kapcsán, amelynek eredményeként várhatóan csak néhány ismert szocialista politikus juthat majd be a parlamentbe – fejtette ki a politológus. Szavai szerint a mostani tisztújítási folyamat megmutatta, hogy az állandóan a demokratikus értékek fontosságát hangoztató baloldal valójában fittyet hány a demokráciára, a legantidemokratikusabb módon, különféle adminisztratív eszközökkel lehetetlenítették el azt, hogy Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes mellett bárki más is elindulhasson a társelnöki pozícióért. A jelenlegi pártvezetés – folytatta – vélhetően érezte azt, hogyha Mesterházy Attila megmérettethette volna magát, akkor valódi kockázatot jelentett volna rájuk nézve. – Emlékezetes, Mesterházy a 2018-as tisztújításon egyszer már megszorongatta Tóth Bertalant, amikor csupán 54–46 százalékos arányban nyert ellene. Így érthető volt az aggodalom, Tóth Bertalanék nem akarták még egyszer kockáztatni a hatalmukat. A 86 százalékos eredmény ugyanakkor azt jelzi, hogy érezhető ellenállás van velük szemben a párton belül, hiszen más pártokban egyedüli indulók esetén lényegesen magasabb támogatottság mellett szoktak nyerni a pártelnökök – fogalmazott Deák Dániel, hozzátéve: a mostani tisztújítás lehet az utolsó ilyen eseménye az MSZP-nek, hiszen
a párt jelenlegi támogatottsági szintje rendkívül alacsony, önállóan már be sem jutnának a parlamentbe,
