A jogállamot nem lehet a jogállam lábbal tiprásával szolgálni

A jogállamot nem lehet a jogállam lábbal tiprásával szolgálni, és hazánk nem tudja, nem akarja és nem is fogja megengedni, hogy a kormányzati hatalom egy részét Brüsszel vegye át – nyilatkozta lapunknak Gulyás Gergely, aki szerint kontroll alatt tartja a kormány a koronavírus-járványt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a Magyar Nemzetnek kifejtette: a magyar gazdaság kellően erős ahhoz, hogy ellenálljon a vírus okozta válságnak. Gulyás Gergely úgy véli, a választók azért szavaznak ismételten bizalmat a kormánynak, mert az elmúlt évtizedben Magyarországon egyről a kettőre lehetett jutni.

Gulyás Gergely szerint gazdasági előnyünk származhat abból, hogy hamar győzzük le a járványt Fotó: Mirkó István Forrás: Magyar Nemzet

– A baloldal arra hivatkozik, hogy az elmúlt hetekben sokat romlottak az adatok. Nincs igazság abban, amit mondanak?

– A vírus terjedése egész Európában felgyorsult, és minden emberélet pótolhatatlan. Az elhunytak száma egymillió lakosra vetítve Magyarországon 317, az Európai Unióban 481. Magyarország a jól védekező államok közé tartozik.

– Mekkora gazdasági válságra számít? A tavasszal módosított hiánycél már biztosan nem lesz tartható.

– A koronavírus-járvány az egész világon nagyobb visszaesést fog okozni, mint a 2008-as világgazdasági válság. Nem készültünk válságra, de most javunkra válik, hogy míg a baloldal alatt tömeges volt a munkanélküliség, addig mi a lehető legtöbb embernek adtunk munkát, és ezért mintegy 900 ezerrel dolgoznak többen a koronavírus-járvány időszakában, mint a baloldal kormányzása alatt. Most, amikor nehéz időket élünk, azért vagyunk hitelképesek a nemzetközi pénzpiacon, mert a kormányzásunk első tíz évében közel húsz százalékkal csökkentettük az államadósságot. Ebből most sajnos sok el fog veszni. De azért van miből veszíteni, mert az elmúlt tíz évben a magyar költségvetési gazdálkodás példás és fegyelmezett volt. A jó években felkészültünk a nehéz évekre.

– A járvány ellenére tovább folytatódik a jogállamisági vita az EU-ban. Mi erről a véleménye?

– Nem jogállamisági vita van, hanem az Európai Unió meg akarja teremteni a magyar belpolitikába való beavatkozás jogát. Az elmúlt években azt a következtetést vonták le, hogy a nekik fontos ügyekben – az állami szuverenitás, a migráció és a gazdaságpolitika terén – a magyar kormányra nem tudnak nyomást gyakorolni. Mivel ezeken a területeken nem tudtak sikert elérni, Brüsszel most általános beavatkozási jogot akar magának a nekik nem szimpatikus politikát folytató tagállamok belpolitikájába. De Brüsszel addig nem Moszkva, amíg erre nincs lehetősége. Nem jogállamisági kérdés, hogy a magyarok szabadon dönthetnek-e arról, kivel akarnak együtt élni, hanem annak a kérdése, hogy Budapesten vagy Brüsszelben kormányozzák-e ezt az országot. Van már jogállamisági eljárás a lisszaboni szerződésben, az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás. Ha valaki ettől eltérő, új eljárást akar, akkor ahhoz szerződést kell módosítani. A jogállamot nem lehet a jogállam lábbal tiprásával szolgálni. Márpedig az unió most – a jogállamiságra hivatkozva – lábbal tiporja a lisszaboni szerződést.

– Gyengíti vagy erősíti hazánk pozícióját a vitában, hogy gazdasági visszaesés van éppen?

– Számunkra gazdasági következményei nem lesznek ezeknek a tárgyalásoknak. Hazánk egyedül is képes hitelt felvenni, nem csak az EU-val együtt. Alapelvként mindig is azt mondtuk, hogy a közös hitelfelvételt nem jó szívvel támogatjuk, de mivel egyes államok nálunk lényegesen rosszabb helyzetben vannak, szolidaritást vállalunk velük. Az viszont elfogadhatatlan, hogy ezért cserébe ne köszönetet mondjanak, hanem a kormányzati hatalom egy részét akarják Brüsszelbe vinni. Magyarország nem tud, nem akar, és nem is fog engedni ebben a kérdésben.

– Azt lehetségesnek tartja, hogy az unióban ki akarták provokálni a lengyel-magyar vétót, hogy mégse kelljen közösen kölcsönt felvenni az olaszok és a spanyolok miatt?

– Kétségkívül vannak az önmagukat is fukarként nevesítő országok – Hollandia, Svédország, Dánia és Ausztria –, akik eleve ellenezték ezt a hitelmegállapodást, de nem szeretném vélelmezni az ő szándékaikat. Ma senki nem tud választ adni arra, hogy miközben a déli államok bajban vannak, és pénzre lenne szükségük, miért nem küldjük oda a pénzt. Mi a status quo pártján állunk. Az eddigi, ma is hatályos szabályok szerint máris utalhatná Brüsszel a pénzeket. Létrejött a megállapodás, és amennyiben valaki egy jogállamisági mechanizmusról akar vitatkozni, akkor ezt megtehetjük később is, de ne tegyük ettől függővé a déli államok megsegítését.

– Pálinkás József nemrég bejelentette, hogy pártot alapított. Egyre inkább körülhatárolható egy csoport, amit a sértett jobboldali értelmiségiek körének nevezhetnénk. Mit gondol erről a jelenségről?

– A jelenséget nem látom sem számottevőnek, sem súlyosnak. Inkább azt sajnálom, ha tisztességben megöregedett emberek nevetséges helyzetbe hozzák magukat. Ha belegondolok, hogy több mint tíz éve kormányzunk, és mennyit tesz ki az úgynevezett csalódott jobboldali értelmiségiek száma és kik alkotják őket, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem vesztettünk sokat.

– Elődje, Lázár János azt nyilatkozta, a 2018-as győzelem után sokan azt a téves következtetést vonták le a jobboldalon, hogy a politika elsősorban kommunikáció. Egyetért ezzel?

– Annyiban értek egyet a megállapítással, hogy a modern politikában a kommunikációnak meghatározó jelentősége van. Ez azonban nem helyettesítheti az érdemi kormányzati munkát és eredményeket.

– Úgy tűnik, a két politikai oldal két egymással ellentétes valóságot épít, amik között nincs átjárás, és az igazságnak egyre csekélyebb jelentősége van a különböző meggyőzési stratégiákkal szemben. Mit gondol erről?

– Kérdés, hogy ez mennyire magyar jelenség. A hazai politikának volt egy olyan romantikusan szép időszaka a rendszerváltoztatáskor és az azt követő néhány évben, amikor a közéleti vitáknak olyan célja is volt, hogy a másikat meggyőzze a vitatkozó fél a saját igazáról. Ez mára kiveszett a magyar, de többnyire a világpolitikából is. A baloldallal ma már szinte lehetetlen értelmes vitát folytatni. Az egyetlen céljuk, hogy hátha sikerül a kormánnyal szemben olyan mértékű gyűlöletet kelteni, amely még azt is elfedi, hogy a baloldalon közös jövőbe mutató elképzelések nélkül Gyurcsány Ferenc és a Jobbik vezetői miként egyesülnek elvtársi csókban a hatalom bármi áron való megszerzése érdekében. Az ellenzék semmi mást nem akar sem az országról, sem a világról mondani, csak a tagadását annak, amit a kormány tesz.

– Ön szerint így megszerezhető a hatalom?

– Elvileg egy rövid távú politikai stratégia is lehet eredményes, de ez az ország számára tragikus következménnyel járna.

– Említette, hogy a rendszerváltoztatáskor igényesebb politikai párbeszéd volt. Az akkori politikusok különbek voltak önöknél, vagy csak naivan nem értették a politika valódi természetét?

– A politika mediatizálódása meghatározza a politikai vitákat is. A közösségi média megjelenésének pedig szintén nagy szerepe van abban, hogy a tényekkel alátámasztott állítások jelentősége ma sokkal kisebb, mint korábban bármikor. Ma már a célokban sincs egyetértés. 1990 után egyetértettünk abban, hogy negyven év szovjet megszállás után egy szuverenitására büszke országként akarunk az Európai Unióhoz és a NATO-hoz csatlakozni. Ma viszont vannak, akik a baloldalon minden nemzeti gondolatot elfogadhatatlannak és veszélyesnek tartanak, és azt szeretnék, ha nem a magyar választópolgárok döntenének arról, mi történjen ebben az országban, hanem a legfontosabb hosszú távú stratégiai kérdésekben minél több hatalmat adnának át az Európai Uniónak. A baloldal – a magyar történelmi hagyományoktól egyébként nem idegen módon, sőt azokba illeszkedően – internacionalista politikai alapállást foglalt el.

– Az ellenzéki oldalon egyesek a szerencsi időközi választási vereséget egyenesen azzal magyarázták, hogy biztosan a romák voksoltak a kormánypártokra. Feltételezem, ön nem ért egyet ezzel. Miért a Fideszre szavaznak a választók?

– A választók azt nézik, van-e lehetőségük egyről a kettőre jutni, van-e munkájuk, növekvő fizetésük, van-e okuk nemzeti büszkeségre, a családtámogatási rendszer lehetőséget ad-e arra, hogy a gyermekvállalás ne a szegénység vállalását jelentse. Mindezekben az elmúlt években objektíve – és nem csak a korábbi borzalmas baloldali kormányzással összevetve – az ország egyről a kettőre jutott. A miniszterelnök nem véletlenül mondta idén februárban, hogy az elmúlt tíz év az ország legjobb tíz éve volt. A bérek folyamatosan nőttek, ráadásul a legszegényebbek fizetése emelkedett a legnagyobb mértékben. A minimálbér-emelés soha nem volt akkora, mint az elmúlt tíz évben. Vitán felül áll, hogy ha túl leszünk a járványon, akkor Magyarországon élni jobb és könnyebb lesz, mint bármikor a rendszerváltoztatás óta. Szerintem az emberek többsége ennek megfelelően dönt arról, kire bízza a kormányzást.