Migránsmesekönyvek hatéveseknek

Évek óta elérhetők a migránsokról szóló, kisgyerekeket érzékenyítő mesekönyvek. A sorozatot a HVG Könyvkiadó adja ki.

Forrás: 888.hu

De az egyszerű, hétköznapi események is megjelennek a mesékben: vannak orvosok, akik gyógyítanak, a mesefiguráknak vannak szüleik, az állatos mesékben a kicsik is járnak oviba, suliba. A mese képi világa tehát illeszkedik ahhoz, ahogy a gyerekek gondolkodnak, ahogy a valóságot érzékelik. A gyerekek nem értik a fizikát, a kémiát, nem értik, mi az, hogy társadalmi osztály. De még a legbonyolultabb természeti vagy társadalmi jelenséget is el lehet magyarázni mesével.

Bár a mesék sokszor tartalmaznak felnőttszemmel erőszakosnak tűnő jeleneteket – felvágják a farkas hasát, a boszorkány megeszi a gyerekeket –, ezt a gyerekek mesehallgatás közben egészen máshogyan élik meg. A mese funkciója eredetileg éppen az volt, hogy feszültséget oldjon: régen a felnőttek is meséltek egymásnak, ezekben a mesékben is mindig volt valamilyen konfliktus, ami aztán a végére feloldódott. A gyerekmeséknél ugyanez a helyzet: a végén minden jóra fordul, a jó győzedelmeskedik, a legkisebb királyfi győz.

Ahogy a gyerek beleképzeli magát a mesébe, ahogy azonosul a mesehőssel, ahogy megéli a mese konfliktusát, ahogy együtt harcol a királyfival a sárkány ellen, majd azt, ahogy minden megoldódik, a győzelmet: eközben a benne levő szorongásokat is el tudja engedni, azokat a mese segítségével fel tudja oldani. A mesék világképe derűs, optimista, ez segíti a gyerekeket abban, hogy a nehézségekkel is szembe tudjanak nézni: a királyfinak sem volt egyszerű, szembe kellett néznie a félelmeivel, de sikerült neki, és most boldog, övé a fele királyság.

A kisgyerekeket érzékenyítő migránsmesekönyv (Forrás: 888.hu)

A migránsmesekönyvet és a Beszélgessünk róla! sorozat többi könyvét hatéves kortól ajánlják a szerzők. Hatévesen egy gyerek még bőven benne van abban a korban, amikor a mesét a fentiek szerint éli meg. A Beszélgessünk róla! mesekönyvek a klasszikus mese felépítését hozzák: van egy általános leírás, tájékoztatás (kiket nevezünk migránsoknak, kiket menekülteknek), aztán jön a konfliktusos rész (migránsgyerekek, hátrahagyott otthonok, viszontagságok, kirekesztés) és végül a feloldás, hogyan segíthet a gyerek: aktivizmussal, segélyszervezetek támogatásával.

Az általános leírással a probléma az, hogy nem a mese nyelvén szól a gyerekekhez, egy hatévesnek (de egy nyolcévesnek is) ez még sok, megterhelő, olyan inkább, mint egy iskolai óra, tízéves kortól könnyebben befogadható lenne. Ezen túl elég szélsőséges is: a Kulturális sokszínűség című kötet például ír arról, hogy milyen jó a sokszínűség, és unalmas lenne a világ, ha mindenki egyforma lenne, ahogy az előítéletekről is ír, de arról nem, hogy néha az előítéleteknek komoly alapjuk van.

Isten ments, hogy tanárokat lefejező iszlamisták szerepeljenek egy mesekönyvben, de az objektivitás kedvéért érdemes lenne szót ejteni arról, hogy milyen szélsőséges tettekre képesek egyes vallások követői, ami miatt aztán előítéletesek lesznek velük szemben mások.

A konfliktus feloldása mindegyik kötetben – a pozitív, „beszéld ki a félelmeidet” tanács mellett – valamilyen aktivizmusra buzdítás. Ezek a könyvek gyakorlatilag toborzóeszközök, arról nem beszélve, hogy a gyerekben keltett szorongást nem oldják fel. Valós problémákról beszélnek, amelyeket még soha senki – főleg nem gyerekek – nem oldott meg.

A szegénység, a háború, a migráció mind olyan jelenségek, amelyek kapcsán bár együttérezhetünk az elszenvedőkkel, az áldozatokkal, de ha lenne rájuk megoldás, már rég nem is léteznének. Azzal, ha azt mondjuk a gyereknek, hogy az aktivizmussal, a segélyszervezetek támogatásával megoldhatók ezek a problémák, csak tovább növeljük az ügyekről való felvilágosítás miatti szorongást: hiszen azt fogja látni a gyerek, hogy ez nem segít, hiába mondta a mesekönyv, hogy ezzel megoldhatók a problémák, azok továbbra is léteznek.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.