„Sokat tett azért, hogy többet tudjunk Pázmány Péterről, Prohászka Ottokárról, a Vatikán keleti politikájáról, az üldözött jezsuitákról”. Sokat foglakozott továbbá a modern ateizmussal és „szüntelenül kereste a korszerű válaszokat korunk nyugtalan emberének kérdéseire” – sorolta az államtitkár. Soltész Miklós hozzátette: mindeközben mindig derűt és hitet sugárzott környezete felé.
Latorcai János köszöntőjében kiemelte, Szabó Ferenc sokak lelki atyja, ugyanakkor irodalmi, tudományos életműve is kiemelkedő.
Szabó Ferenc az elismerést megköszönve azt mondta: számos tanulmányt, könyvet, monográfiát írt, kutatta a többi között Pázmány Péter, Henri de Lubac, Prohászka Ottokár életét. Mint mondta, hálás mindezért, de 90 évesen már azt is tudja, hogy ha megjelenik az „irgalmas és igazságos Isten előtt, ő nem azt kérdezi majd, hogy hány könyvet írt vagy mit tett. Végül csak a szeretet marad meg”.
Az először 2000-ben átadott Fraknói Vilmos-díj a katolikus teológia, filozófia vagy egyháztörténelem területén végzett kiemelkedő tevékenységért, a vallási élet megújulásában, a teológia oktatásában, illetve az egyház társadalmi beágyazottságának és közfeladat-ellátásának bővítésében elért jelentős eredmény elismeréseként adományozható, évente legfeljebb három emberek. Az idei évben a koronavírus-járvány miatt a központi ünnepség elmaradt, a másik két díjazott már korábban átvette a kitüntetést.
Fraknói Vilmos (1843-1924) egyháztörténész 1879-től az Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, majd 1889-től 1892-ig másodelnöke volt. A középkori, főleg a 15. és részben 17. századi magyar történelem több, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, 1892-ben arbei címzetes püspök lett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!