A magyar buta, paraszt és zsellér?

A legnagyobb egyetértésben, egymásra licitálva butázta, parasztozta, zsellérezte a magyarokat Havas Henrik és Pörzse Sándor a Jobbik tévéjében. Pörzse pár éve még attól tartott, hogy „az én gyerekem, az ön gyereke helyett Rosenstein gyerek fog állást kapni 15 év múlva”.

Fotó: MTI

Emlékezetes az is, hogy Bakó Krisztina, a Párbeszéd Magyarországért budaörsi önkormányzati képviselője néhány éve mély gyűlölettel beszélt a honfoglalás kori időkről. A magyarságot „idegen kultúrájú, erőszakos népnek” titulálta, amely „végigdúlta Európát, lopott, csalt, hazudott és gyújtogatott”. Ennél talán már kevesebben emlékezhetnek Szabó Miklós egykori SZDSZ-es képviselőre, aki azt hangoztatta, hogy a dunántúli emberek intelligensebbek, mint a keleti országrész lakosai, mert a Dunántúlon vannak többségben a szabad demokraták, szemben a Tiszántúllal, ahol az MDF volt népszerűbb. Ezt arra reagálva jelentette ki, hogy nyerésre álló pártja végül elvesztette az 1990-es választást.

A baloldali értelmiség egyes képviselői még az említett politikusokra is rálicitáltak némely kijelentésükkel. Kertész Ákos Kossuth-díjas író gyűlöletkeltő tirádáinak például egy fősodratú balliberális napilap, a Népszava biztosított felületet.

„A magyar genetikusan alattvaló. […] A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot” – írta Kertész 2011-ben sok más magyargyalázó állítás kíséretében, amelyeket később visszavont.

Tóta W. Árpád publicista 2018-ban a Hvg.hu-n írt „magyar banditákról”, „büdös magyar migránsokról”, akik szerinte végigrabolták, -gyújtogatták és -erőszakolták egész Európát, ám az európai lovagok szerencsére „telibe szarták” az ő illiberális világképüket, és „seggtől szájig beléjük állították a pallost”. Legutóbb Pető Péter, a 24.hu főszerkesztője egy, a Csunderlik Péter történésszel közösen jegyzett cikkben szintén őseinket gyalázta a 907-es pozsonyi csatáról készülő film kapcsán. A balliberális lapban megjelentetett írásban a honfoglaló magyarokat „sztyeppei migránsoknak” nevezték, akik „a rablást, gyilkolást és a védelmi pénzeket adták el »kalandozás« fedőnéven”.

Komoly magyargyűlöletről tett tanúbizonyságot a balliberális oldal ünnepelt költője, Spiró György is, aki Jönnek című versében így írt: „Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból, csönd van. Senki se pisszen. Alantról kevéske hűlt költő csontujja int. Ó, ha gyilkolni szabadna újra, csámcsogva, hersegve szívnák a vért – miért is? ki tudja. Trianonért?”. Spiró pár éve is arról beszélt a HVG-nek, hogy

a magyar a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség, a hiszékenység.

A balliberálisok által szinte istenített drámaíró, Korniss Mihály szintén a gyűlöletbeszéd elhíresült példáját nyújtotta át olvasóinak, amikor azt írta a Vannak-e a szeretetnek határai? című művében, az 1993. december 2-án megjelent Beszélőben: „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti. mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”