Hogyha jobboldaliak beszélnek liberális, baloldali hálózatok létezéséről, és azok ténykedéséről, akkor rögtön összeesküvés-elméletet kiáltanak rájuk, holott az élvonalbeli liberális történész és gondolkodó, az Oxfordon tanító Niall Ferguson azt állítja, hogy mindig is hálózatok „csinálták meg a jövőt”, tehát ők határozták meg az eseményeket a francia forradalomtól kezdve egészen Leninék felbukkanásáig és tovább, Soros Györgyig.
A hálózatnak az az ereje, hogy az egész magyar szellemi és politikai elitben voltak és vannak meghatározó emberek, akiket mindig be tudtak vetni egy cél elérése érdekében
– mondta Mező Gábor a beszélgetés elején, mire fel Kötter Tamás egy frappáns Michael Corleone-idézetet mondott A keresztapa című filmből: „A mi barátaink üzletemberek, üzleti érdekből vannak velünk”, majd megkérdezte, hogy 1989–94 között a nyugat-európai tőkések miért a posztkommunista üzletemberekkel kötöttek üzletet, nem pedig az államhatalmat birtokló MDF-el?
Borvendég Zsuzsanna szerint ahhoz, hogy ezt megértsük, egészen 1917-ig kell visszanyúlni.
– A bolsevik puccs hálózatának nem volt tőkéje, sem szellemi, társadalmi háttere, mellyel fel tudta volna építeni a kommunista államot, a Szovjetuniót. Az amerikai nagytőke finanszírozta ezt a küldetésüket. A Szovjetunió a világ legtotálisabb diktatúrájává vált, melyben szigorú hierarchia van, és az ilyen államok nem tűrik meg a hálózatokat, csak akkor, hogyha a maguk hálózatai a rendszeren belül. Kevesen tudják, hogy a legnagyobb filmgyárat Leninék hozták létre, viszont pénzeket öltek abba, hogy ezeket a hálózatokat létrehozzák és beépüljenek a nyugati-értelmiség köreibe. Magyarországon, a kommün bukása után kiáramlanak a bolsevikok, akik a Komintern kulcsfigurái lesznek, magyar maffiának nevezik őket. Mindez azért fontos, mert 1945-től kezdve Magyarország tartotta kézben a Szovjetunió által létrehozott hálózatokat, Magyarországgal egy kiskaput nyitottak a vasfüggönyön, a Nyugat és Kelet közötti tőkeáramlást akarták így biztosítani.

A magyar hálózat tagjai olyan nyugati pénzközpontokkal állnak kapcsolatba, hogy a rendszerváltás után kivédhetetlen volt a szabad rablás, nem lehetett volna elkerülni – mondta Borvendég Zsuzsanna.
Mező Gábor ehhez hozzátette, hogy nem véletlenül volt a békés átmenet a „rendszerváltás” időszakának kulcsszava a magyar sajtóban. A médián keresztül manipulálták és irányították a közvéleményt, ennek része volt az is, hogy a privatizációról csakis pozitív értelemben írtak.