Hogyha jobboldaliak beszélnek liberális, baloldali hálózatok létezéséről, és azok ténykedéséről, akkor rögtön összeesküvés-elméletet kiáltanak rájuk, holott az élvonalbeli liberális történész és gondolkodó, az Oxfordon tanító Niall Ferguson azt állítja, hogy mindig is hálózatok „csinálták meg a jövőt”, tehát ők határozták meg az eseményeket a francia forradalomtól kezdve egészen Leninék felbukkanásáig és tovább, Soros Györgyig.
A hálózatnak az az ereje, hogy az egész magyar szellemi és politikai elitben voltak és vannak meghatározó emberek, akiket mindig be tudtak vetni egy cél elérése érdekében
– mondta Mező Gábor a beszélgetés elején, mire fel Kötter Tamás egy frappáns Michael Corleone-idézetet mondott A keresztapa című filmből: „A mi barátaink üzletemberek, üzleti érdekből vannak velünk”, majd megkérdezte, hogy 1989–94 között a nyugat-európai tőkések miért a posztkommunista üzletemberekkel kötöttek üzletet, nem pedig az államhatalmat birtokló MDF-el?
Borvendég Zsuzsanna szerint ahhoz, hogy ezt megértsük, egészen 1917-ig kell visszanyúlni.
– A bolsevik puccs hálózatának nem volt tőkéje, sem szellemi, társadalmi háttere, mellyel fel tudta volna építeni a kommunista államot, a Szovjetuniót. Az amerikai nagytőke finanszírozta ezt a küldetésüket. A Szovjetunió a világ legtotálisabb diktatúrájává vált, melyben szigorú hierarchia van, és az ilyen államok nem tűrik meg a hálózatokat, csak akkor, hogyha a maguk hálózatai a rendszeren belül. Kevesen tudják, hogy a legnagyobb filmgyárat Leninék hozták létre, viszont pénzeket öltek abba, hogy ezeket a hálózatokat létrehozzák és beépüljenek a nyugati-értelmiség köreibe. Magyarországon, a kommün bukása után kiáramlanak a bolsevikok, akik a Komintern kulcsfigurái lesznek, magyar maffiának nevezik őket. Mindez azért fontos, mert 1945-től kezdve Magyarország tartotta kézben a Szovjetunió által létrehozott hálózatokat, Magyarországgal egy kiskaput nyitottak a vasfüggönyön, a Nyugat és Kelet közötti tőkeáramlást akarták így biztosítani.
A magyar hálózat tagjai olyan nyugati pénzközpontokkal állnak kapcsolatba, hogy a rendszerváltás után kivédhetetlen volt a szabad rablás, nem lehetett volna elkerülni – mondta Borvendég Zsuzsanna.
Mező Gábor ehhez hozzátette, hogy nem véletlenül volt a békés átmenet a „rendszerváltás” időszakának kulcsszava a magyar sajtóban. A médián keresztül manipulálták és irányították a közvéleményt, ennek része volt az is, hogy a privatizációról csakis pozitív értelemben írtak.
– Jellemző, hogy a békés átment volt a rendszerváltás kulcsszava, mintha a békés átmenetnek a vérontás lett volna ellentéte. Pedig nem a vérontás lett volna az ellentéte, hanem a felelősségre vonás, hisz a színfalak mögött már megkezdődött a biznisz. Az Inconnu csoportos Molnár Tamásnak például megüzenték az amerikai nagykövetségről, hogy nehogy belerondítsanak a békés átmenetbe, Krassó Györgyöt – ő egy másfajta rendszerváltás akart – pedig látványosan lejáratták, kiszorították. Az egésznek a szimbóluma lehetne az 1987-ben alapított, külföldi vállalatoknak a magyar privatizációval kapcsolatban tanácsokat adó Creditum Rt. létrehozása. Ennek a pénzügyi tanácsadó cégnek Komlós János ÁVH-s tiszt fia, Bajnai Gordon mérnök édesapja és egy filozófus voltak a vezetői. Egyik sem gazdasági szakember ugyebár…
milyen érdekes, hogy 1990-ben Gyurcsány Ferenc is feltűnt a Creditum főmunkatársaként. Ha megnézzük a külkeres hálózatot, mind az Apró-klánhoz álltak közelebb, mint a párthoz. És ha elkezdjük megvizsgálni az akkori SZDSZ prominens vezetőit, nem találunk olyat, akinek az apja, anyja vagy netalán mindkettő ne ÁVH-s lett volna – mondta a médiakutató.
Borvendég Zsuzsanna megjegyezte, hogy minden az ideológiában gyökerezik, ezért voltak ebben a privatizációt „segítő” társaságba közgazdászok, jogászok és társadalomtudósok.
– Egy genderideológia mennyiben más, mint egy 68-as? Semmiben. Mindig lebontanak valami új korlátot, határt, és utána folyamatosan mennek előre, míg nem marad semmi. A nemzet eleve egy protekcionista fogalom, hisz azt feltételezi, hogy van nemzeti érdek. A nemzetközi tőkének pont ezért nem érdeke az erős nemzetállam. Az ideológiai alap ugyanaz, és ha már privatizáció, mely ideológia volt a hazai baloldal egyetlen igazi legitimációja? Az, hogy a nácizmus és fasizmus ellen kell küzdeni. Mégis 1957 után kikkel építi fel a párt, kikkel szilárdítja meg Kádár a rendszerét? Azzal, hogy élvonalbeli náci tisztekkel üzletel, akik együttműködtek a szovjet és amerikai titkosszolgálattal, hogy megmentsék a bőrüket.
És mily érdekes, hogy Kádár már 1957-ben megígéri: ha elindul a liberalizáció a gazdaságban, nem lesz reprivatizáció, mert már felszámolták a burzsoá osztályt. Ez ígéret a majdani szabad rablás engedélyezésére – mondta a történész.
