– Már most is azt érezni, hogy gőzerővel folyik a kampány. Mikor pöröghetnek föl igazán az események?
– Klasszikus mondás a politikában, hogy a kampány a lezajlott választás másnapján kezdődik. A magyar jogszabályok rövid kampányidőszakot írnak elő, ami ötven nap. A baloldal viszont – a tőlük harminc éve megszokott módon – folyamatosan támad minket, anélkül, hogy bármilyen pozitív eredményt is fel tudna mutatni.
– Milyen témákról szólhatnak majd a választásokhoz vezető hónapok?
– Ha megnézzük a rendszerváltás óta eltelt időszakot, azt látjuk, hogy a baloldal mindig csődközeli helyzetbe sodorta az országot, majd megszorításokat vezettek be. Ez történt 1995-ben a Bokros-csomag idején és 2004-ben Medgyessy Péter megpuccsolása után is. Láthatjuk, ugyanez történik most Budapesten is. Demszky Gábor húsz évig volt főpolgármester, de nem tett mást, csupán alacsony színvonalon működtette a fővárost. Jelentős fejlesztések Budapesten csak Tarlós István idején történtek.
A kampány tehát látszólag a múltról fog szólni, de valójában a jövőről. Arról, hogy kitől mit várhatnak a választók az eddigi teljesítmények alapján.
Azt hiszem, ez alapvetően meghatározza majd a kampány hangulatát és a résztvevők hozzáállását.
– Feltételezem, örülne is neki, ha az eredménykommunikáció lehetne a hangsúlyos.
– Természetesen, hiszen hihetetlen gazdasági növekedés van hazánkban, az első háromban vagyunk az unióban ezen a téren. A gazdaságvédelmi akciótervnek köszönhetően a járvány ellenére idén több mint 17 százalékkal magasabb a GDP, mint egy évvel ezelőtt. Összehasonlítható a koronavírus okozta nehézségek kezelése és a 2008-as szocialista válságkezelés, ami a mostani eredményekkel ellentétben megszorításokat és magas munkanélküliséget hozott. Akkoriban százezrek veszítették el a munkájukat. Szembetűnő a különbség a mi mostani teljesítményünkkel, amiből egyértelműen látszik, ki vette sikeresebben az akadályokat. Alapvetően szerintem az elért eredményeket összegezve ezen a téren mi sokkal, de sokkal jobban állunk.
– Mik azok az eredmények, amiket leginkább hangsúlyoznának a választók előtt?
– Amikor 23 évvel ezelőtt a polgári oldal megkapta a kormányzás lehetőségét, egy csődközeli helyzetben lévő országot vezetett ki a bajból. Ugyanez történt 2010-ben is. Egy szakadék szélére sodort ország lett ma Európa egyik legjobban fejlődő állama.
A 2010-es ciklus kezdetekor folyton arról szóltak a beszélgetések a parlamentben, miként lehetne munkahelyeket teremteni. Ma azon tanakodnak a képviselők, hogyan lehetne több embert bevonni a munka világába. Igaza volt a miniszterelnöknek, amikor azt mondta: „Ha munka van, akkor minden van.
Hogy egy tipikus példát is mondjak, én Soroksáron élek, és a helyi roma vezetők korábban mindig pénzt szerettek volna szerezni rajtam keresztül. Ma már azzal keresnek meg, hogy adjunk még több munkát a cigány embereknek. Ez hatalmas hozzáállásbeli különbség. A jobban teljesítő gazdaságon és az alacsony munkanélküliségen túl a biztonság is fontos. Nézzük meg a svéd nagyvárosokat vagy Brüsszelt, Münchent, esetleg a korábban mindig irigyelt Bécset! Láthatjuk, hogy ezen a téren mi lényegesen jobban állunk. A sokat szidott oktatási és egészségügyi rendszerekre is rekordösszegeket költ ma az állam. Az átlagbérek csaknem a kétszeresére emelkedtek, és közben megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét is. Ráadásul mi onnan indultunk, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok befagyasztották a közszféra béreit, megszüntették a 13. havi fizetést, a keresetkiegészítést is megvonták, az egészségügyi dolgozók fizetésének reálértékét sem növelték, valamint a 13. havi nyugdíjat is elvették az emberektől. Regnálásuk alatt több mint 14 ezer pedagógus veszítette el az állását.
– Mi történne, ha mégsem önöknek szavaznának bizalmat a magyarok?
– Szerintem egyelőre próbálnak sumákolni, de egyértelmű, hogy mi történne abban az esetben, ha a baloldal kerülne hatalomra. Karácsony Gergely egy német lapnak nyilatkozva el is szólta magát arról, hogy beengednék a migránsokat.
Lebontanák a kerítést, csak idehaza ezt azért nem mondják ki őszintén, mert a kampányban ez nekik rossz téma. Az is egyértelmű, hogy adót emelnének, és a munkaalapú társadalom helyett visszahoznák a segélyezésre épülő rendszert. Ott fogják folytatni, ahol annak idején Gyurcsány Ferenc abbahagyta.
Elég megnézni a budapesti Városházát, oda már most visszatért a múlt. Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnöki tanácsadója, Karácsony Gergely mellett ott ülnek a korábbi Gyurcsány–Bajnai-kormányok miniszterei, államtitkárai.
– Sokan aggódni kezdtek a konzervatív oldalon az önkormányzati választások után, hogy az összekapaszkodó baloldal legyőzheti a Fideszt. Mekkora ennek a veszélye?
– Fontos hangsúlyozni, hogy 2019-ben megnyertük az önkormányzati választást. Nem olyan arányban, mint korábban, de mi győztünk. Ha azt az eredményt átfordítanánk egy parlamenti voksolás eredményére, a Fidesz egy-két mandátum híján kétharmadot kapott volna. Nyilván fájó, hogy elvesztettük Budapestet, de Tarlós István így is több szavazatot kapott, mint korábban. Az ma már világosan látszik, hogy a fővárosiak jobban jártak volna, ha ő marad a főpolgármester. Véleményem szerint ma nem Karácsony Gergelyt választanák meg.
– Az online térben való kommunikációban mintha előrébb tartana a baloldal. Ön lát okot aggodalomra ezen a téren?
– Alkalmazkodnunk kell a megváltozott médiahelyzethez, hiszen a járvány miatt még inkább megnőtt a közösségi média szerepe, több időt töltünk a képernyő előtt, és az emberek jelentős többsége az online térből tájékozódik. Ebben a világban a politikusaink szerintem élen járnak. Elég csak Novák Katalinra, Varga Juditra, Szijjártó Péterre vagy Kocsis Mátéra gondolni. Megítélésem szerint két területen azonban fejlődnünk kell. Egyfelől a konzervatív sajtó le van maradva a közösségi kommunikációval, másfelől a polgári oldal követői egyelőre nem érzik sajátjuknak a kommentháborút, pedig bármilyen furcsa is, ez a modern csatatér. Azonban én emlékszem még a 2002-ben megalakult polgári körökre, arra az akkori harcias hozzáállásra, amire igazán szükség van az internetes kommunikációban. Éppen ezért úgy gondolom, a mieink is harcba fognak szállni, mert a kormánypártok szimpatizánsai fel vannak háborodva a baloldali álhírterjesztésen és hírhamisításon.
– A hagyományos korteskedésnek mekkora jelentősége lehet még?
– Nagy híve vagyok a választók személyes megszólításának, mert szerintem ez a demokrácia legszebb része. A közvetlen beszélgetéseknek van a legnagyobb meggyőző erejük. A politikusoknak ott kell lenniük az emberek között, hallaniuk kell őket, át kell érezniük a választók élethelyzeteit.
Megfigyeltem, hogy azok az önkormányzati képviselők, akik így állnak hozzá a politikához, meg is szokták nyerni a saját körzetüket. Egy ilyen rendszer nem tud megfáradni, sőt érdekes módon folyton megújul, és sokat fejlődik. Koncz Zsófia szerencsi győzelmének a kulcsa is az volt, hogy minden választóhoz személyesen elmentünk, és meggyőztük őket: nagy jelentősége van a választásnak, ezért szavazzanak a jelöltünkre. Szerencs környékén is sokan voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy nem az ő egy szavazatukon fog múlni a siker. Így történt ez, amikor 2002-ben és 2006-ban is csak mindössze egy-két százalékkal veszített a jobboldal. Szavazókörönként csak még négy-öt voks kellett volna, és akkoriban megnyertük volna a választásokat.
– Külföldi beavatkozási kísérletektől kell tartani a választásokon? Készülnek ilyenek elhárítására?
– Idén áprilisban kiszivárgott egy megdöbbentő rejtett kamerás videó, amelyben a CNN egyik vezetője elismerte, hogy a választások előtt Donald Trump, az Egyesült Államok hivatalban lévő elnökének ellehetetlenítése volt a céljuk. Ebből az következik, hogy Magyarország ellen is fennállhatnak ilyen törekvések. Tehát előfordulhatnak különböző nemzetközi támadások, de ezeket ki kell tudni védeni, ugyanis meggyőződésem, hogy az emberek mára már egyre tisztábban látnak.
– Kérdés, hogyan lehetséges ez, ha elzárják a kommunikációs csatornáikat. Ha az amerikai elnököt letilthatták a közösségi médiában, akkor a magyar miniszterelnökkel is megtehetik ezt.
– Sok millió embert viszont nem lehet letiltani. Ha a választók részt vesznek a hírek megosztásában, azzal nem lehet mit kezdeni. Ezért én mindenkit arra biztatok, hogy bátran vállalja a véleményét.
– A gyermekvédelmi törvény elfogadása nagy nemzetközi ellenállást váltott ki. Nem lehetnek ennek súlyos következményei a választásokon?
– Egy normális országban szeretnénk élni, ahol a gyermekeinket meg tudjuk védeni. Pont ezért mi egy szigorú törvényt hoztunk a pedofília ellen és a gyermekek védelmében. Felmerülhet a kérdés, hogy szükségünk van-e egy ilyen politikai konfliktusra, de látva az európai tendenciákat, hogy mi történne, ha nem húznánk az LMBTQ-lobbi elé egy éles határvonalat, meghoztuk a döntést, szerintem helyesen.
A többség egyébként egyetért az álláspontunkkal, hogy a szülőknek joguk van eldönteni, hogyan neveljék a gyerekeiket. Ha valaki úgy, hogy kicsi kora óta bemutatja neki az LMBTQ-törekvéseket, az az ő joga, de az óvodában és az iskolában meggyőződésem szerint nem szabad átnyúlni a szülők feje fölött ilyen kérdésekben.
Érdekes látni, hogy a baloldali pártok szemben állnak velünk ebben a témában is, és az is világos, hogy Brüsszel is bele akar szólni a gyermekeink nevelésébe, annak ellenére, hogy az oktatás nemzeti hatáskör.
– A migráció témája vajon háttérbe szorul a mostani kampányban?
– Ennek a meccsnek sincs még vége. A baloldal azt szeretné, ha kevert társadalom jönne létre nálunk. Elég megnézni Karácsony Gergely német lapoknak adott nyilatkozatát, ami szöges ellentétben áll a kormány álláspontjával, magyarul beengedné az illegális bevándorlókat. Pedig láthatjuk Nyugaton, mivel jár ez.
A migráció okozta társadalmi változások egy pillanat alatt bekövetkeznek. Az emberek ebben a kérdésben is a mi álláspontunkat fogadják el, ezért továbbra is ellen kell állni a kívülről érkező nyomásnak.
– A járvány alatt mutatott politikai teljesítmény mennyire befolyásolhatja a választásokat?
– Valójában az történt, ami mindig is szokott. A baloldalon először sumákolva – a médiájukon keresztül – kampányt indítottak az oltások ellen. Aztán országgyűlési javaslatot nyújtottak be a vakcinák ellen, majd aláírásgyűjtésbe kezdtek egyes oltóanyagokkal szemben, miközben tízmillió ember élete volt veszélyben. Hazug álhírekkel sokkolták a közvéleményt, támadták az egészségügyi dolgozókat, a mentőket és a tiszti főorvos asszonyt is.
Teljesen egyértelművé vált, hogy a baloldalon úgy gondolkodtak, minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik, szinte a járványnak drukkoltak.
Még a vakcinák ára miatt is támadtak minket. Felmerül a kérdés: szerintük mennyit ér egy emberélet? Így utólag azt hiszem, hogy a vírus elleni harc viszont minket igazol. Hazánkban szűntek meg elsőként a szigorú korlátozások, nálunk indult újra a gazdaság, a normális élet, a gyerekek iskolába járhattak, jó példaként szolgálva, hogy csak a vakcina jelent megoldást. A környező országokban még nincs meg az a szabadság, mint ami nálunk. Ezért továbbra is mindenkit arra biztatnék, hogy oltassa be magát, mert egyébként nagy veszélynek van kitéve.
