– Mit fogok én ott csinálni? – ezt az egyszerű kérdést tettem fel magamnak, amikor megtudtam, hogy hivatalból én vehetek részt az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállítás sajtóbejárásán. Soha nem vadásztam, a horgászattal valamikor a nyolcvanas években hagytam fel, amikor a felszerelésemet orvhorgászatért elkobozta egy ellenőr. Vagy egy arra járó férfi, aki gyorsan felismerte, hogy a Soroksári-Duna egy elhagyott szakaszán két általános iskolástól könnyen szerezhet egy kis mellékesre valót. Ezt már soha nem tudjuk meg. Szóval a kérdés az volt, hogy mit keres egy magamfajta kívülálló egy vadászati kiállításon? Nem gondoltam volna, hogy néhány nap múlva magamtól is visszamegyek.
Látogatók százezrei
Figyeltem, a barátaim mit osztanak meg a közösségi médiában a kiállítással kapcsolatban. Csupa olyasmit, amit én is gondoltam volna, amíg nem láttam személyesen, illetve olyan frázisokat, vicceket, amellyel a baloldali média igyekszik feltüzelni azokat, akik a közelében sem jártak a kőbányai vásárvárosnak: hogy közpénzen masíroznak a vadászok, hogy ennek az egésznek semmi köze a természetvédelemhez, és különben is, kit érdekel ez? A tréfákban előkerül a Vukból ismert Simabőrű, a Stüszi vadász, illetve egy-egy célzás formájában Hobo 1984-ben kiadott Vadászat című albuma, amely a mindenkori hatalmi viszonyok briliáns, komplex metaforája. A valóság azonban más.
Az első, ami szemet szúrt az október 3-i napsütéses vasárnapon, amikor másodjára, most már tizenegy éves lányommal látogattam ki a Hungexpóra, hogy milyen sokan vonulnak a bejárat felé az Albertirsai úton. Mi rossz útvonalat választottunk, az Örs vezér térről a 10-es busszal szerettünk volna a főbejáratig menni, de kiderült, hogy ez nem olyan sűrűn jár, mint gondoltuk, okosabb lett volna az öt direkt buszjárat valamelyikét választani. Így maradt a legkevésbé kényelmes megoldás: metróval a Pillangó utcáig, és onnan begyalogolni. Nem voltunk egyedül, mint említettem, az Albertirsai úton hosszú sorokban bandukoltak ez emberek. A statisztikákból már tudható, hogy az eddigi két hétvége mindegyikén százezres tömeg látogatott ki a kiállításra, a Hungexpón és az ország számos pontján a világkiállítással kapcsolatos események pedig már több mint egymillió kétszázezer érdeklődőt vonzottak.
Fotó: Havran Zoltán
A románok medvéje
Már a sajtóbejáráson biztos voltam benne, hogy a románok megint rájöttek, hogyan tudják magukra vonni a figyelem jó részét: az A pavilon nemzetközi kiállítóterében található standjukon felállítottak egy két méternél magasabb, fenyegetően ágaskodó kárpáti barna medvét (természetesen kitömött állatról van szó), amely azonnal vonzani kezdi a belépő tekintetét. A nemzetközi kínálatban rengeteg érdekesség van a lengyelek európai bölényeitől az afrikai egzotikus állatokig, de család innen nem megy ki úgy, hogy előtte ne fotózkodna a medve előtt. Mindenki türelmesen várja, hogy sorra kerülhessen.
Kicsit előreszaladtam, nézzük először a bejáratot! A kerítésen belépve, az újonnan kialakított passzázson haladva még nem kell belépőt fizetni, így aztán bárki megcsodálhatja a Totem névre keresztelt óriás szarvasfej-installációt, amelyet hullott agancsokból alkottak meg. Ha az ember gyerekkel megy, fontos hangsúlyozni, hogy hullott, az erdészetek és a vadásztársaságok adták össze. Maga a kiállítás egyébként jó alkalom arra, hogy az ember utánajárjon egy kicsit a vadgazdálkodás miértjeinek, és erről beszélgessen a csemetével, csemetékkel is. Egy egészséges gondolkodású gyermek biztosan felteszi azt a kérdést, hogy miért kell állatokat lelőni, de a saját tapasztalatom az, hogy értelmes érvekkel megnyugtató válaszok adhatóak. Egyvalamit nem lehet kidumálni, nincs olyan magyarázat, amit a gyerek elfogadna: a rókakölykök kitömését.
Az óriástok
Engem mindig megnyugtat, ha egy ilyen típusú rendezvényen nem okoz gondot már az online jegyvásárlás, nem kell appot letöltenem, egyszerűen a kártyaadatokkal és egy e-mail címmel tudok vásárolni. A beléptetés is egyszerűen ment, az egyik hostess még abban is segített, hogy ne kísérletezgessek hosszan a QR-kód letöltéssel.
A bejárathoz legközelebb a D pavilon esik, amely elsősorban Magyarország és a Kárpát-medence vízi élővilágát mutatja be. Jó választás, mert a látogató az óriásakváriumokban úszkáló halak képében rögtön élő állatokkal találkozik. A pontyok és kecsegék is vonzzák az üvegre tapadni vágyó fiatalokat, de az igazi sztár néhány óriástok, amely joggal váltja ki a néző ámulatát. A D pavilon kulturális rendezvényeket is kínál jókora színpadán. Ottjártunkkor épp vadászkutya bemutató zajlott, érthetően komoly érdeklődéstől kísérve.
Ugyanilyen sikere volt a solymászok bemutatóinak, amelyekből minden napra jutott. Az október eleji hétvégén a hagyományos vadászati módokat bemutató F pavilonban sokan próbálhatták ki, milyen az, ha a karjukra ül egy jókora vadászsólyom, sőt egy vadászsas is bemutatkozott, bár igaz, tőle mindenki igyekezett tisztes távolságot tartani.
A látogatók eloszlását figyelve arra a következtetésre juthatunk, hogy a történelem sokakat érdekel. Az F pavilonban ugyanolyan vonzóak voltak az installációk – honfoglalás kori magyar vadász teljes fegyverzetben, egy középkori falu részlete íjkészítő műhellyel, újkori vadász elöltöltős puskával –, mint az interaktív attrakciók. Akit a vadászatnak nem csak az elmélete érdekelt, lőhet íjjal is, puskával is a kialakított lőtereken, és rendkívül érdekes az úgynevezett sasszimulátor. Egy mozgó állványról van szó, amely összekapcsolódik egy virtuális képet mutató szemüveggel. A látogató azt élheti át, milyen sasként repülni.
Magyar vadászatok
Garantáltan mindenki elámul a G pavilonba lépve. Ez a kiállítótér a vadászat 21. századi módszereit és eszközeit mutatja be, továbbá egy hazai és egy nemzetközi trófeagyűjteményt. A nem vadászó ember számára a lakásban kitett trófea mindig egy kicsit bizarr látványelemnek tűnik, azonban itt együtt látva ezt az elképesztő méretű anyagot, még kívülállóként is könnyen megérthető, hogy ez információ nemcsak a nemzetközi vadásztársadalom, de a hazai természeti környezet kutatói számára is.
Nem véletlenül látogatják sokan a H jelzésű központi magyar pavilont sem. Az itteni kiállítás tematikája egyszerűnek tűnik, ugyanakkor hatásos: a vadászat történetén keresztül beszél a magyar történelemről. Egy olyan országban, amelynek népe az eredetmonda szerint egy vadászat során talált rá az őshazájára, ez talán nem is olyan nehéz feladvány. A kiállítótér nagyobb részét egy-egy híres magyar vadászszemélyiség nevével jelzett szekciók alkotják, mindegyikükhöz kapcsolódik egy-egy vad, amely fontos szerepet töltött be. Vajda János, Fekete István, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond neve azok számára is érdekesen csenghet, akik eddig nem foglalkoztak a vadászat kultúrtörténetével. A H pavilon anyaga (ajánljuk a helyi shopban megvásárolható katalógust is) olyan témákat is feldolgoz, mint Zrínyi tragédiája a vadkanvadászaton, a képkori farkas- vagy bölényvadászatok témája, a vadászfegyverek használata, az ember és a vadászkutya kapcsolata. A csodaszarvas kitüntetett helyet kap a kiállításon, érdemes megnézni az egyik vetítőben bemutatott, panorámaképpel vetített filmet, is, amely fiatal színészek közreműködésével korhűen meséli el a mondát. A vitrinekben látható a Seuso- és a nagyszentmiklósi kincsanyag néhány darabjának másolata is, ezek a vadászattal kapcsolatos korabeli ábrázolásokat mutatnak be.
A jövő
A C pavilon megtekintésével búcsúztunk a kiállítástól. Ez a Future of Nature elnevezést kapta, a környezetvédelemmel, környezettudatossággal kapcsolatos fejlesztéseket mutatja be, köztük nem egy nagyon érdekes magyar innovációval.
Mivel másodszor látogattam ki az expóra, már induláskor tudtam, hogy én élvezni fogom. Arra voltam kíváncsi a Pillangó utcai metrómegálló felé ballagva a tömegben, hogy az én alfa generációs, élete jelentős részét a virtuális térben töltő lányom hogyan értékeli majd ezt a délutánt. Nem szokott hosszú tirádákat mondani, most sem tette, de nekem elég volt.
Együttműködés az állatvédőkkel
Az állatvédelem akkor működik jól, ha a szakmai szervezetek, a civil állatvédők és a kormány együttműködik, ezért folytatni kell a közös munkát – mondta a Nemzeti állatvédelmi program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos az Egy a természettel – Vadászati és természeti világkiállításon szombaton.
A World Conservation Forum állatvédelmi napon Ovádi Péter az állatvédő szervezetek finanszírozásáról, a jogszabályi keretekről, illetve az állatvédelmi képzések létrehozásáról beszélt.A miniszteri biztos szerint a civil állatvédők tevékenysége nélkülözhetetlen, és sokkal nagyobb eredményeket is elérhetnének, ha kiszámítható támogatás járna nekik. Önkéntesekből – mint mondta – nincs hiány, de stabil támogatás nélkül nehéz hosszú távra tervezni.
– A pályázati finanszírozás nem jelent állandó bevételt, miként az egyszázalékos adófelajánlások sem, ráadásul sokszor nem oda kerülnek, ahol igazán szükség volna rá, hanem azokhoz, akik jobban reklámozzák magukat. A Nemzeti állatvédelmi program egyik legfontosabb eleme az állatvédők támogatása lesz, hogy ez a helyzet megváltozzon – tette hozzá.Ovádi Péter azt ígérte, hogy a kormány a jogszabályok kidolgozásakor kikéri az állatvédők véleményét. A legfontosabb feladatok közül kiemelte az állatszaporítók elleni küzdelmet, a kutyaviadalokból kimentett állatok elhelyezését, a bántalmazott haszonállatok mentését. Az állatvédők nevében a Noé Állatotthon Alapítvány képviselője szólalt föl, hangsúlyozva, hogy Magyarországon az állatvédelem még mindig nem elismert szakma, noha az elkötelezett szervezetek óriási tapasztalatot halmoztak föl, és a kedvtelésből tartott állatokon szinte kizárólag a civilek segítenek. Schneider Kinga a szabályozói hiányosságokra is felhívta a figyelmet, hiszen előfordult, hogy emiatt nem tudtak állatot menteni. Üdvözölte ugyanakkor, hogy a finanszírozási nehézségek megoldódhatnak.Ovádi Péter egyetértett az állatvédelmi tevékenységek szakmává minősítésével. – Idén az Állatorvostudományi Egyetem új egységeként az Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központ akkreditált állatvédelmi képzéseket is biztosíthat. A civil szerveztek maguk is részt vállalhatnak ugyanakkor az ismeretek átadásában mint a szakmai szervezetek gyakorlóhelyei – hangsúlyozta.A miniszteri biztos a civil szervezetek részéről nyitottságot tapasztalt, és úgy véli, hogy az állatvédelem sokakat érdekel. A kormány ezért is fontosnak tekinti, és figyelembe veszi az állatvédelmi konzultációra érkezett több mint negyedmillió visszajelzést. A Nemzeti állatvédelmi program hamarosan a Nemzeti Állatvédelmi Tanács elé, ezt követően pedig a kormány elé kerülhet – közölte.
Borítókép: Kurucz Árpád
