A főváros utóbbi bő egy évtizedét vette vizsgálat alá Giró-Szász András politológus egy terjedelmes cikkben. Az alábbiakban az írás fő gondolatait idézzük.
Évtizedek óta Budapest Magyarország leggazdagabb, leginkább jómódú és legfejlettebb területe. Jóval magasabb a várható élettartam, magasabbak a fizetések és magasabb az egy főre eső GDP is, mint bárhol máshol hazánkban. Ennek ellenére, 2010-ben Tarlós István egy csőd szélén álló, adóssághegyekben úszó, elavult infrastruktúrával és eszközökkel – pl. buszok, metrók, villamosok, közterületi gépek, stb. – rendelkező fővárost vett át.
Ehhez képest 2019-ben úgy adta át Tarlós István a főpolgármesteri széket, hogy a főváros pénzügyei nemhogy rendezettek voltak, hanem az jelentős tartalékkal is bírt, felsorolhatatlan mennyiségű fejlesztés valósult meg a városban és jelentősen fejlődött a közlekedési infrastruktúra is. Gondoljunk csak arra, hogy ma már szinte csak új, modern buszokat látni az utcán, miközben modern metrókocsikon és sok helyütt modern villamossal utazhatunk a felújított épületek mellett.
A két korszak szaldója – azaz hogy milyen állapotba került Budapest a baloldali és a konzervatív vezetés alatt – mindenki számára egyértelmű kellene hogy legyen. Ahogy az is egyértelmű, hogy míg Tarlós István több száz milliárdos adóssággal vette át Budapestet, addig több száz milliárdos tartalékkal adta át. De hogyan sikerült mindezt elérni? Mindezek – mármint a Tarlós-korszak eredményei – nem a vak szerencsének köszönhetők, mögötte a kormány és a főváros közös, megfeszített munkája állt.
Adósságkonszolidáció
Ez kellett ahhoz, hogy a főváros ne fulladjon bele az adóssághalomba. A kormány átvállalta a főváros és a fővárosi kerületek adósságát.
A 2010-es kormányváltás követően megkezdett és véghez vitt adósságkonszolidáció legnagyobb nyertese egyértelműen Budapest. Megállapítható, hogy a fővárosi önkormányzat közel 218 milliárd forintos, a kerületek további 106 milliárd forintos adósságtól szabadultak meg. Kivételes módon – hiszen Budapest volt az egyetlen olyan település az országban, ahol egy önkormányzati cég is részesült adósságkiváltásba – a kormány a BKV adósságállományából is vállalt magára. Összességében így a fővárosi önkormányzattól, a fővárosi kerületektől és egyedi jelleggel a BKV-tól 375,6 milliárd forint adósságtól szabadította meg a kormány – azaz minden magyar adófizető – Budapestet.
Országosan az önkormányzatok 1.421,3 milliárd forint adósságkonszolidációban részesültek. Azaz míg Budapest lakossága a népesség mintegy 17 százalékára rúg, addig az adósságkonszolidációból 26,4 százalékot hasított ki magának.
Ha a 2015-ös népességi adatokat vesszük alapul, akkor látható, hogy 1 757 618 főnyi budapesti lakosra 375,6 milliárd forintnyi adósságkiváltás, míg a nem Budapesten élő 8 097 953 főre 1045,7 milliárd forintnyi adósságkiváltás jutott, azaz egy nem budapesti/vidéki lakosra átlagosan 129 ezer forintnyi, egy budapesti lakosra 214 ezer forintnyi adósságkiváltás jutott. Ez azt jelenti, hogy 65 százalékkal több kormányzati adósságkiváltás jutott egyénenként a budapestiekre, mint az ország többi lakosára.
Fejlesztések
Ezt követően és ezzel párhuzamosan pedig soha nem látott mennyiségű és volumenű állami és fővárosi fejlesztés indult és valósult is meg Budapesten. Egyszerre valósultak meg fejlesztések a sport, a kultúra, a szabadidő, a közlekedés területén, amelyek sokszor elhanyagolt, a város közepén, forgalmas helyein tátongó elhagyatott, csúf és szégyenteljes kinézetű területeket újítottak meg.
A teljesség igénye nélkül: a 4-es metró befejezése, a 3-as metró északi szakaszának felújítása és a déli szakasz megkezdése, a fonódó villamos kiépítése, az 1-es villamos útvonalának meghosszabbítása, a Széll Kálmán tér rekonstrukciója, a Bubi kerékpárflotta kialakítása, az új Alstom járművek a 2-es és 4-es metró vonalán, orosz járművek a 3-as metró vonalán, az új CAF (47 darab) villamosok beszerzése, mintegy 300 kilométer csatornaépítés, a Kossuth Lajos tér megújítása, a Városliget fejlesztése, a Ludovika Campus fejlesztése, az Erkel Színház felújítása, a Zeneakadémia felújítása, a Nemzeti Táncszínház új épületének felépítése és a Millenáris megújítása, a megújult a Várkert Bazár, a budai Vigadó, a Mátyás-templom, a Múzeumkert, valamint a Puskás Ferenc Stadion és a Duna Aréna felépítése.
Az állami, kormányzati fejlesztések a mai napig rendületlenül folynak.
Ennek ellenére a kormányt folyamatosan érik olyan vádak, hogy „nem szereti Budapestet”, „bünteti Budapestet”, „elviszi Budapestről a pénzt” stb.
Mindez tényszerűtlen, s egyszerűen nem igaz, hogy ne támogatná Budapestet a kormány. Nézzünk három nagy és sokat emlegetett területet, amelyeket sokszor valótlanul emlegetnek fel a kormánnyal szemben: a pénzügyi tartalékokat és állami támogatást, az iparűzésiadó-bevételek elvételét és feladatfinanszírozás csökkentését.
Pénzügyi tartalékok és állami támogatás
Budapest 2020 első negyedéves mérlegjelentése szerint – ezt tekinthetjük a „Tarlós örökségnek” – a fővárosnak közel 94 milliárd forint volt kereskedelmi banki számláján, ezenfelül a 2020. március 31-i adatok szerint 180 milliárd forintos állampapír-állománnyal rendelkezett, ezek együttesen 274 milliárd forint pénzügyi forrást jelentettek.
2020-ról 2021-re a fővárosi önkormányzat hétmilliárd forinttal, a kerületek pedig közel 22 milliárd forinttal több működési támogatásban részesültek a központi költségvetésből. Budapest így csak a 2021-es évben több mint 115 milliárd forint működési támogatást kapott az államtól.
Iparűzésiadó-bevétel
Budapest az ország egyik leggazdagabb települése, amely az egyik legnagyobb iparűzésiadó-bevétellel rendelkezik. Mint már arról szó esett, Tarlós István a szakadék szélén álló, legatyásodott, szügyig eladósodott önkormányzatból egy erős, cselekvőképes, fejlesztő önkormányzatot csinált, amely 2019-re jelentős anyagi tartalékokat halmozott fel. 2008 óta a helyi iparűzési adó fokozatosan, egyre kisebb mértékben illeti meg a kerületeket és egyre nagyobb mértékben a fővárost, amelynek iparűzési adóból származó bevételeinek szintje 2010 óta megduplázódott. A fővárosi önkormányzatnak 2010-ben 85,4 milliárd forintnak megfelelő iparűzésiadó-bevétele származott, ezzel szemben 2020-ban eredetileg 174,4 milliárd forinttal számoltak, de már 2019-ben is meghaladta az iparűzési adó összege a 163 milliárd forintot. A kerületeknek emellett a helyi iparűzési adóból származó bevétele 140 milliárd forintot tett ki.
Összehasonlításképpen az Állami Számvevőszék adatai szerint 2019-ben a megyei jogú városok összes helyi iparűzésiadó-bevétele 181 milliárd forint volt. A fővárosi önkormányzatnak tehát csak az iparűzési adók beszedéséből összesen több mint 400 milliárd forint többletbevétele származott a 2010 előtti időszakhoz képest.
A 639/2020. (XII. 22.) Korm. rendelet a koronavírus-világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges egyes intézkedésekről értelmében a kormány 2021-es adóévben egy százalékra (azaz felére) csökkentette a helyi iparűzési adó mértékét a négymilliárd forint nettó árbevételt vagy mérlegfőösszeget nem meghaladó vállalkozások, azaz kkv-k számára. Ennek következtében Budapesten 73 970 vállalkozás kérte a NAV-on keresztül, hogy mentesüljön a helyi iparűzési adó felének megfizetése alól. Ez azt jelenti, hogy összesen 31,46 milliárd forinttal lesz kevesebb fővárosi szinten a helyi iparűzésiadó-bevétel (a fővárosi önkormányzat 17 milliárdtól, a kerületek 14 milliárdtól esnek el). A kormány a kieső adóbevételt részben kompenzálja. Arányosan és méltányosan összesen 23 milliárd forintot ad a kormány a 25 ezer lakosnál nagyobb önkormányzatoknak a helyi iparűzési adó felének elvonása miatt kieső bevételeik pótlására. Budapest és a 23 fővárosi kerület nem részesül kompenzációban, ennek oka, hogy „Budapest gazdasági teljesítménye az országos átlag kétszerese, fejlettsége az uniós átlag 151 százaléka, valamint hogy iparűzésiadó-bevételei így is csak mintegy 10 százalékkal csökkentek, amely jóval kisebb összeg ezen adóbevételek elmúlt tízévnyi volumennövekedésénél, valamint az adósságkonszolidációból fakadó évi tőke és kamattörlesztés megtakarításánál.
Szolidaritási adó
Az fővárosi, balliberális kommunikációval ellentétben csak egyetlen olyan szegmens van, ahol a korábbiakhoz képest többet kell befizetnie Budapestnek a közösbe, ez pedig a szolidaritási adó.
Azonban éppen ebben az adónemben a fővárosi önkormányzat volt eddig kivételezett, amely kevesebb ilyen hozzájárulást fizetett (60 százalékos kedvezményben részesült), annak ellenére, hogy Budapest az elmúlt években jóval kedvezőbben részesedett az adósságkonszolidációból, a fejlesztési forrásokból és az iparűzésiadó-bevételek növeléséből. Ezt a mára már nem indokolt aránytalanságot számolta fel a kormány.
Fontos kiemelni, hogy ezeket a bevételeket az állam nem vonta el, hanem a magasabb adóerő-képességű önkormányzatok irányából az alacsonyabb adóerő-képességű önkormányzatok felé terelte át, így biztosítva az önkormányzatok közötti igazságos tehervállalást.
A szolidaritási hozzájárulás tekintetében a továbbiakban ugyanazok a szabályok fognak vonatkozni a fővárosra, mint a többi, több mint száz jómódú településre. Semmilyen szempontból nem kerül tehát kedvezőtlenebb helyzetbe, mint a többi ilyen település.
Feladatátszervezés
Az önkormányzati feladatok átszervezése nem egy önmagában álló, öncélú lépésként jelentkezett, hanem szerves részét adta az állami működés teljes megújításának, a modern magyar állam megteremtésének. Éppen ezért a kérdéskört is tágabb látószögből célszerű értelmezni.
Az 1990-es évektől kialakuló önkormányzati rendszer irányába azonban jelentős feladatdecentralizáció indult meg az államtól, illetve a központi költségvetési szektorból. A feladatok letelepítését azonban nem követte a központi források decentralizációja, főleg reálértékben nem, így az ezredfordulóra már jelentős működési hiány alakult ki a helyi államháztartási alrendszerben. Gyakori jelenséggé vált, hogy a fejlesztési forrásokat, főleg a beruházási hiteleket, bújtatva, működési kiadásaikra használták fel az önkormányzatok.
Az adósságkonszolidáció szükségessége tökéletesen rámutatott, hogy az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztás nem működött hatékonyan. Jellemzően még a legtehetősebb önkormányzatok – lásd Budapest – sem tudták elkerülni a hitelfelvételt.
A helyi önkormányzatok széles feladat- és hatásköri rendszere nem volt összhangban a gazdaság teljesítőképességükkel, az ágazati reformok elmaradtak, hiányoztak a hatékony feladatellátást szorgalmazó intézkedések, így a 2010-re felhalmozódó gondok lényegében gazdaságilag ellehetetlenítették a helyi önkormányzatokat. Ennek eredményeképp az önkormányzatokhoz telepített feladatok ellátásában, annak színvonalában óriási területi különbségek alakultak ki.
Tehát amellett, hogy a 2010-es kormányváltást követően a polgári, konzervatív oldalnak el kellett érnie, hogy Magyarország újra szuverén, cselekvőképes állam legyen, el kellett érnie azt is, hogy az önkormányzatok és az önkormányzati rendszer is újra erős és cselekvőképes legyen, valamint szolgálni tudja a helyiek érdekeit, hozzá tudjon járulni a helyiek életszínvonalának, biztonságának növeléséhez. Mindehhez állami szinten el kellett érni a szuverenitást, érvényesíteni kellett a politikai – azaz értékalapú – kormányzást, valamint meg kellett teremteni a versenyképes és szolgáltató államot.
Önkormányzati szinten szükség volt az állam és az önkormányzatok közötti feladatok újragondolására, újraosztására, hogy a helyhatóságok valóban csak azokat a feladatokat lássák el, melyek megoldására képesek. Az állam célja, hogy az ország minden pontján azonos minőségű állami szolgáltatások legyenek elérhetők, az oktatástól, az infrastruktúrán át a hivatali ügyintézésig.
Csak ezen elvek összessége, kombinációja eredményezhette, eredményezheti azt, hogy a lakosság életszínvonala folyamatosan emelkedhessen, státusbiztonság jöjjön létre, magas legyen a közbiztonság, a gazdaság pedig magas fokozaton teljesíthessen, miközben az állam képes a problémák, válságok kezelésére. Emellett pedig csak így biztosítható az állami szolgáltatásokhoz való egyenlő – vagy legalábbis a korábbinál kevésbé heterogénebb – színvonalú hozzáférés, így garantálható, hogy a területi különbségek csökkenjenek, hogy az állami szolgáltatások minősége egyenletesen legyen, az ügyintézés pedig mindenhol ugyanolyan egyszerű és gyorsabb, mint korábban.
Az állam tehát megkezdte működésének újraalkotását, valamint nekilátott a feladatmegosztás átszervezésének is. Ennek eredményeképpen a nagy ellátórendszerek működtetésében – oktatás, egészségügy, szociális ágazat – az állam a korábbinál jóval nagyobb szerepet vállal, ezenkívül többek között állami feladat lett a vízellátás egy része, a hulladékgazdálkodás egyes elemei is. Tehát többek között a kórházi ellátás és az iskolák fenntartása állami feladattá vált annak érdekében, hogy a színvonal továbbra is tartható maradhasson, ezek fejlesztése ne az adott önkormányzat lehetőségein, teherbírásán múljon, amely nagymértékű különbségeket okozott korábban. Mindez természetesen együtt járt azzal, hogy a vonatkozó normatív támogatásokat, amelyeket korábban az önkormányzatok kaptak a feladatok ellátására, a központi állam magánál tartotta. Ezt sokan úgy élték meg, hogy az állam pénzt vont el. A valóságban ugyanakkor az egyes feladatok átvételével nagyobb terhet vett le az állam az önkormányzatokról. Kijelenthető, hogy a feladatok megosztása sikeres változtatás volt, hiszen gondoljunk csak arra, hogy mennyi iskolai és egészségügyi épület újult meg és épült az országban, illetve hogy mekkora bérfejlesztések indultak meg ezeken a területen.
A fentieken túl elmondható, hogy nagy különbség mutatkozik abban is a kormánypárti jobboldal és a fővárost vezető balliberális oldal között, hogy míg egyik építi, gyarapítja a nemzetet – ez a keresztény-konzervatív oldal –, addig a másik kiárusítja.
Azaz az egyik újabb és újabb vásárlásokkal, fejlesztésekkel növeli a nemzeti vagyont – lásd pl. Vízművek visszavásárlása –, addig a másik privatizál vagy privatizálni próbál, elad, azaz csökkenti a nemzeti és fővárosi vagyont. Minden ellenzéki valótlansággal szemben kijelenthető, hogy Budapest a költségvetés egyik, ha nem a legnagyobb kedvezményezettje és a kormányzati politika egyik legnagyobb haszonélvezője is egyben. Ami helyes is, hogy így van, hiszen városunk az ország fővárosa. Már csak élni kellene tudni ezzel a lehetőséggel!
Borítókép: Tarlós István egy csőd szélén álló Budapestet vett át, és egy stabil várost hagyott örökül (Kép: Mohai Balázs)
