
Ez az erős irracionalitásra épülő koncepció Selmeczi György muzsikájában teljesedik ki: a korra jellemző könnyűzenétől a kodályi és bartóki szellemiségű, táncházi intonációkon és a Kurt Weillt idéző dallamokon át egészen a pucciniánus operai faktúráig megannyi szín és dimenzió tárul fel, hogy a két átjárhatatlan világ között hidat képezzenek.

Az előadás a Kolozsvári Magyar Operával közös koprodukció, a választás pedig nem véletlen: a kolozsvári opera a legrégebbi magyar színház, 1792-ben alapították, ezután jött Miskolc 1823-ban. A két idős testvér most összefogott, és együtt mutatta meg soha el nem fogyó erejét.
Az eredeti cikk ide kattintva érhető el.
Borítókép: A Szőcs Géza arcai kiállítás (Fotó: a Miskolci Nemzeti Színház felvétele)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!