A Magyar Vár alapítója, Herpai Sándor családi, 25 hektáros birtokára telepítette a kultúr- és szabadidő parkot. Itt évek óta tartanak hagyományőrző, kulturális rendezvényeket, táborokat, ahol a magyarság hagyományos értékeinek megismerését, megőrzését, Pomáz és a Pilis idegenforgalmának fellendítését tűzték ki célul. Most készült el a szálláshelyük, melynek első lakói a menekült családok.
Herpai Sándor az elsők között ajánlotta fel a szobákat a menekültek segítésére.
A polcok roskadásig tele élelmiszerrel, tisztítószerrel, a mindennapi élethez szükséges kellékekkel. A konyha pultján már előkészítve a frissen sütött almáspite, egy pomázi hölgy hozta a vacsora kiegészítésére. Az ebédet is mindig vállalja valaki. Otthon elkészíti és felhozza a szálláshelyre. Az egyszerű, krumplis, tésztás ételeket ismerik és szeretik a legjobban. A nyelvi nehézségek orvoslására is jelentkeztek önkéntesek. Egy közösségi oldalon szervezett csoportban meghirdetett excel táblázat segíti az adakozókat, az önkénteseket, hogy milyen tárgyi adományra és milyen személyi segítségre van szükség a következő nap. Úgy alakították ki az ebédlőt, hogy a családok külön asztalnál étkezhessenek. Megszabták az étkezések fix időpontját is, mert káosz lett volna, ha ezt nem teszik meg. Van egy filmnéző hely, kényelmes székekkel és egy gyereksarok, ahol társasjátékok, kisautók, babák, színezők szórakoztatják a kicsiket.
A pomázi gyerekek szívvel-lélekkel adták ruháikat, játékaikat a rászorulóknak, és sokan közös játékra is feljönnek a szabadidejükben. Felnőtt segítők is érkeznek, tematikus foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek.
Az első nap egy nigériai kismama érkezett ötnapos csecsemőjével, aki a bombázások alatt született, és az apukával. A szülők Kijevben jártak egyetemre, onnan menekültek az újszülöttel. Több kisgyerek két felnőtt kísérővel kelt át a határon. Két-három évestől 14-15 évesig fiúk, lányok. A gyerekek a kezdeti ijedtségen már túl vannak. Kaptak ruhát, tisztasági kezeléseket, sőt a helyi gyermekorvos, védőnő is megvizsgálta őket. További sorsukat a hatóságokkal egyeztetik. Több család is érkezett autóval. Az egyiken felirat: „Deti” (Gyerekek). Ignác feleségével, fiával, menyével és a gyerekekkel menekült ezzel az autóval a beregszászi járásból.
A férfiak katonakötelesek, nem akartak az ukrán hadseregben harcolni. Így mindenüket ott hagyták, egész életük munkájának gyümölcsét, a házukat, amelyet maguk építettek. Azt mondták, visszamennek, amint lehetséges. Ők ott vannak otthon. A bombázás elől menekülő dnyepropetrovszki család kisfia megható rajzot készített, rajta oroszul a felirat: „Legyen béke a földön!” Valamelyik nap újabb kismama érkezett, az ő babája már Magyarországon született. A közösségi oldalon Herpai Sándor felesége, Nagy Teodóra tette ki a fotójukat: „Ma megérkezett Matvej és anyukája, Luiza a kórházból”– írta a kép mellé.
Az újszülött ellátásához minden szükséges eszközt, ruhát, tápszert, pelenkát hoztak a pomáziak, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.
Óváriné Herpai Dóra, a Pilisi Nemzeti Keresztény Egyesület alelnöke is segíti a bajbajutott családokat. Dóra elmondta, hogy az egyesületük a pomázi összefogás támogatásán kívül a Református Szeretetszolgálat egyik missziói épületében kialakított befogadóhelyét karolta föl. Ide kárpátaljai, mélyszegénységben élő családok érkeztek. Alapvető élelmezésüket és a szállásukat (matracok, ágyneműk, mosási, fürdési lehetőség) a szeretetszolgálat finanszírozza.
– Az egyesületünk a folyamatosan felmerülő egyéb szükségletekhez nyújt anyagi segítséget, egyfajta hátországként
– mondta.
Borítókép: Herpai Sándor (Fotó: Selmeczi Tamás)
