„Nem kevesebb a feladatunk, mint a Nyugat megmentése”

Pár napra a jobboldali világ középpontja lesz Budapest, ugyanis május 19–20. között Magyarország ad otthont az első európai Konzervatív Politikai Akció Konferenciának (CPAC), amely az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) és az Alapjogokért Központ közös rendezésével valósul meg. Szánthó Miklóssal, az Alapjogokért Központ vezetőjével többek között a konferencia jelentőségéről, a jelenleg tapasztalható szellemi fordulatról és a hálózatépítés fontosságáról is beszélgettünk.

Fotó: Arpad Foldhazi

Való igaz, Nyugaton már kérlelhetetlenül letaglózó a liberális hegemónia – nálunk viszont magukat továbbra is véleménybuborékba zárva végzik a választási eredmények, a valóság feldolgozását. Ebben nyilván nem is a véletlennek, hanem a politikai tehetségnek és tehetségtelenségnek van inkább szerepe. Ha mi, magyarok mindezt nem meséljük a történelmileg ez esetben most nálunk szerencsétlenebb helyzetbe került barátainknak, akkor a nyugati konzervatívok még oly méltányolható erőfeszítéseik ellenére is legfeljebb csak ideig­lenes sikereket tudnak hozni. A magyar jobboldal felismerte, hogy a demokrácia nem csak liberális lehet, és erre a felismerésre és annak gyakorlatára pedig a külföldi bará­taink közül is sokan kíváncsiak, ezért is jönnek el a CPAC Hungaryre.

– Mire lehet számítani a programot illetően, ön szerint mi miatt érdemes leginkább követni a konferenciát?
– A rendezvény fő szónoka Orbán Viktor lesz, és több régi-új kormánytag – például Varga Judit és Gulyás Gergely – is beszédet mond, ahogy reményeink szerint Kövér László házelnök is. 

Szerintem ők egyenként is „elvinnének” egy hasonló rendezvényt, idehaza és külföldön egyaránt. A külföldi politikusok felsorolása Rick Santorum volt republikánus elnökjelölttől kezdve Vaclav Klauson át a belga, francia, olasz vagy osztrák jobboldali vezetőkig azt hiszem, meghaladja ennek az interjúnak a kereteit. És akkor még nem szóltam az olyan sztárokról, mint Candace Owens vagy Ben Ferguson, vagy a virtuálisan becsatlakozó Tucker Carlson. Valamennyi visszajelzés abba az irányba konvergál, hogy ma a nyugati jobboldal egyetlen reménysége tényleg a magyar jobboldal.

– Vár-e valamilyen eredményt, előrelépést a konferenciától?
– Nem csak szimbolikus értelemben várhatunk sokat a CPAC Hungarytől, bár nem elhanyagolható az a névsor, amit említettem – ez jele annak a szellemi fordulatnak, konzervatív reneszánsznak, amiben Magyarországnak kiemelt szerepe van. És a politika előkészítése mindig szellemi, szimbolikus eszközökkel történik. De van itt egy másik szempont is: a „világ konzervatívjai­nak” Chilétől Japánig lehetőségük lesz – pláne a járvány okozta korlátozások után – a személyes kapcsolatfelvételre, egymás megismerésére. 

A CPAC Hungary annak is a platformja lesz, hogy a jobboldal hálózatosodjon, kialakuljanak vagy elmélyüljenek azok az együttműködési struktúrák, amelyekre utána a politikai gyakorlatban építeni tudunk.

– A CPAC a maga nemében a legnagyobb és legfontosabb, konzervatívokat tömörítő rendezvény. Európai megrendezésének és önmagában a konferenciának milyen súlya van a nemzetközi konzervatív összefogásban?
– Egyfelől nyilván az, hogy a fen­tiek mentén barátaink megismerhetik a magyar modellt, a liberális áfium elleni orvosság receptjét. Azt, hogy miként lehet felvenni a harcot a progresszió és a woke szerelemházasságából kinőtt globális fősodorral szemben, miben is áll az a politikai és kormányzástudás, ami még igen mostoha nemzetközi körülmények és az ellenoldal kiterjedt ármánykodása dacára is négy kétharmadot eredményez. Szerintem ebben – a nélkülözhetetlen kormányzati teljesítményen túl – nem lehet eléggé túlbecsülni azt a metapolitikai képességet, amely képes narratívát adni, kijelölni a viszonyítási pontokat a közbeszédben, hatással lenni arra, hogy mi is a kulturális ízlés vagy politikai viselkedés referenciapontja. Ezen a területen nyugaton a baloldal abszolút túlsúlyát látjuk, és ez Magyarországon is így volt egészen a 2000-es évek közepéig. De az ezt szolgáló posztkommunista struktúrákat sikerült megtörni az elmúlt másfél évtizedben – a kultúra, a média vagy a gazdaság alrendszereiben –, és amelyet persze „demokráciadeficitként” állít be a nyílt társadalom planetáris hálózata. 

Valójában azonban az frusztrálja őket, hogy Magyarországon a világtrendekkel ellentétes folyamat megy végbe, itt jobboldali konjunktúra van és a baloldali politikum szubkultúrává zsugorodik. Amiben még tennivalónk van, az viszont nem kevesebb, mint Európa és a Nyugat megmentése. Ennek érdekében professzionális hálózatépítésbe kell fogni – a jó célok érdekében.

Meg kell mutatni, és ezt fogja szolgálni a CPAC Hungary is, hogy éppen azért, mert a liberálisok túltolták a bringát és igazából nem is a konzervatív értékek, hanem a józan ész és a természet rendje ellen intéznek támadásokat, a nemzeti erők is készen állnak a nemzetközi együttműködésre – amelyre eddig az volt a mondás, hogy ilyesmi fogalmilag kizárt. Tudatosítani kell magunkban, hogy együtt erő vagyunk – szerteszét viszont gyöngeség.

Amit a CPAC-ről tudni érdemes

A Conservative Political Action Conference egy évente jelentkező, politikai és közéleti kérdésekkel is foglalkozó konferencia konzervatív politikusok, intézetek, agytrösztök, mozgalmak és aktivisták részvételével az Egyesült Államokban és ma már a világ több országában, például Brazíliában, Ausztráliában és Japánban is. A CPAC-t először 1974-ben rendezték meg, a programbeszédet az a Ronald Reagan tartotta, aki akkor Kalifornia kormányzója volt, később az Egyesült Államok legendás elnöke lett, és mindmáig a Republikánus Párt, valamint az amerikai konzervativizmus legkiemelkedőbb alakjai között tartják számon. Politikusok mellett politikai szakértők, konzervatív véleményformálók, valamint prominens agytrösztök képviselői is rendszeresen szólalnak fel a konferencián, így 2016-ban a Heritage Foundation elnöke mondott beszédet, 2018-ban Ben Shapiro, idén februárban pedig Candace Owens – két páratlan internetes véleményvezér – emelte a rendezvény fényét. Külföldi vendégek is előfordulnak, így Nigel Farage 2017 óta résztvevő, míg Marion Maréchal is szóhoz jutott a legfontosabb színpadon 2018-ban. 2020 óta az Alapjogokért Központ is képviseli a magyar konzervatívok táborát. Szánthó Miklós idén és 2020-ban személyesen is jelen volt, 2021-ben – a koronavírus-járvány ­miatt – videóüzenetet küldött. 

Fotó: Tayfun Coskun

Az elmúlt évek leginkább várt, és legnagyobb közönségsikert arató felszólalója természetesen Donald Trump, aki pozitív befolyással volt a CPAC fejlődésére. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt években a konferencia közönsége rajongással övezi a volt amerikai elnököt, a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magukat republikánusnak mondó választók körében Trump támogatottsága 80-90 százalék körül mozog.

A rendezvényt az igen tekintélyes Amerikai Konzervatív Unió (ACU) szervezi. Ez a szervezet az Egyesült Államok egyik legnagyobb történelmi tradícióval rendelkező, alulról szerveződő politikai mozgalmainak egyike, amely több mint fél évszázada – 1964 óta – törekszik a jobboldali politikai célok előmozdítására az USA-ban. 

Az ACU vezetői befolyással bírnak a törvényhozásra is, hiszen egyedi pontozási rendszert alakítottak ki, amelynek segítségével értékelik a választott politikusok tevékenységét a konzervatív célok elérése terén. A szervezet jelenlegi elnöke Matt ­Schlapp, aki korábban George W. Bush és Donald Trump politikai tanácsadója volt. 

A magyarországi CPAC megszervezése és lebonyolítása kapcsán az Alapjogokért Központot érte az a megtiszteltetés, hogy társszervezőként segítse a konferencia létrejöttét Budapesten. A vezető politikusok és gondolkodók felszólalásai, a kerekasztal-beszélgetések és viták teret nyitnak az intellektuális igények kiteljesedésének, míg a fesztiválhangulat és az amerikai show-elemek felejthetetlen élményt nyújtanak a résztvevőknek. A televíziós bejelentkezések és az élő internetes közvetítés pedig mindazok bevonására szolgál, akik személyesen nem tudnak jelen lenni a konferencián.

Borítókép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója (Fotó: Földházi Árpád)