Számomra a mélypont akkor jött el, amikor egy fiatal betegemet rövid időn belül elvesztettem: az alig ötvenéves férfi tüdeje már nyolcvan százalékban roncsolódott, de még valamennyi levegőt kapott. Kezdetben oxigénterápiát kapott, ami úgy tűnt, elég lesz. Tizenkét órával később viszont az állapota tovább romlott, és intubálni kellett. Túl későn kért orvosi segítséget. Ő is tudta, hogy ez itt az út vége, és arra kért, tárcsázzam a feleségét, hogy elbúcsúzhasson tőle. Nem tudtam megállítani a könnyeimet – idézte fel a rezidens orvos, aki arról is beszélt, mennyire megterhelő volt az egészségügy szereplőinek, hogy egyes médiumok támadást indítottak ellenük.
NEM CSAK A VÍRUS TÁMADT
– Minősíthetetlennek tartom, hogy ezek a platformok folyamatosan szidták a magyar egészségügyet, a magyar orvosokat, azokat, akik valójában éjjel-nappal dolgoztak a hazájukért, az itt élő emberekért. Az, hogy a médiát nem engedtük be, teljesen indokolt volt. Elnézést kérek, de tényleg nem volt arra idő, hogy egy orvos kapacitását arra pazaroljuk, hogy bejöjjön ide valaki, és vele foglalkozzunk. Bátran állíthatom, hogy a magyar betegek kifejezetten jó ellátást kaptak: semmiből nem volt hiány, volt elegendő eszköz, gyógyszer, és nem kellett a folyosón ellátni a betegeket. Erőn felül teljesített a magyar egészségügy minden egyes szereplője – mondta a szövetség budapesti régiójának alelnöke.
– Nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akik megtehették volna, hogy hátat fordítanak ennek az egésznek, és mégsem tették: a szakdolgozók, a nővérek és ápolók, a gyógytornászok, a dietetikusok, a hallgatók, a beteghordók vagy akár a takarítók, akik velünk együtt, a teljes kimerülésig dolgoztak – foglalta össze Stubnya Bence.
A naplógyűjtemény hamarosan könyvként is megjelenik majd, amelynek bevételét jótékony célra fordítják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!