„Nem mehet el mindenki Kárpátaljáról”

A háború sem tudja megakadályozni a több mint húsz éve működő kárpátaljai Szent Márton Karitász jótékonysági szervezetet szociális munkájának végzésében. Már a fegyveres konfliktus kitörése előtt is csaknem kétezer embernek nyújtott támogatást az alapítvány, most azonban az oda menekülő családokat is ellátja. Kulcsfontosságú munkatársakat veszítenek el a kényszersorozás miatt, és lassan már magyar gyerekek sincsenek a kemény munkával megnyitott intézményeikben, de nem adják fel a reményt. Azt mondják, nem mehet el mindenki, a szegényeket és az öregeket gondozni kell.

2022.04.26. Ukrajna, Kárpátalja, Beregszász Kárpátaljai riport az orosz-ukrán háború alatt Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

A Szent Márton Karitászt anyagilag leginkább a a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány és a pár évvel ezelőtt a püspökség jóvoltából alakult Kárpátaljai Családokért Egyesület segíti. Emellett – hangsúlyozta Fehér Ferenc – a magyar államtól is nagyon sok támogatást kapnak, főleg a kollégiumok és líceumok fenntartásában, valamint annak a négy óvodának a működtetésében, amelyeket az ukrán állam nem támogat: ezek fenntartását a Bethlen Gábor Alapon keresztül a Nemzetpolitikai Államtitkárság finanszírozza. – Ezenkívül ahová csak lehet, pályázunk, szinte pályázatokból élünk – mondta.

A háború sokat rontott a helyzeten

A Szent Márton Karitásznak jelenleg tizennégy munkatársa van, ennyien végzik a főbb koordináló munkákat Kárpátalja-szerte, ezenkívül tizenhárom helyi karitászuk is működik.

– Nagy szükségünk lenne óvónőkre és tanítónőkre, legalább az iskolák első négy osztályában, de másokra is, mert a háború sokat rontott a helyzetünkön

– vázolta a jelenlegi állapotokat Fehér Ferenc. 

Korábban is előfordult, hogy össze kellett vonni osztályokat a kevesebb gyerek, tanító és óvónő miatt. Amióta pedig kitört a háború, egyes falvakban már osztályt sem tudnak indítani, a gyerekek pedig vagy átmennek Magyarországra, vagy kénytelenek ukrán iskolába járni – említette. Tovább nehezíti a helyzetüket, hogy Ukrajnában a férfiakat – köztük az ő munkatársaikat is – az utcán állítják meg a rendőrök és a katonák, kezükbe nyomják a behívót, amivel három napon belül jelentkezniük kell a parancsnokságon, és utána viszik is őket a frontra. – Így kulcsfontosságú emberek esnek ki az alapítványi munkából. Az ENSZ-t is megkerestük már, hogy nagyobb védelmet kapjon a karitász Ukrajnában, de nem jártunk sikerrel – mondta az igazgató.

Ismertetése szerint eddig csaknem százhatvan szállítmányt kaptak adományként. Leginkább élelmiszerre van szükségük – ennek megfelelően a rakományok hetven százalékra ebből áll –, a többi higiéniás felszerelés. Ezek legnagyobb részét továbbküldik Kelet-Ukrajnába, hiszen ott sokkal nagyobb a baj, mint náluk.

Fehér Ferenc megjegyezte: az ember bármihez képes alkalmazkodni és hozzászokni, ezt mutatja, hogy amikor ételt osztanak, a rászorulók már nem szélednek szét és bújnak el, ha a lövöldözést vagy a robbantásokat hallják. 

Nem mehet el mindenki

Az igazgató beszélt arról is, hogy már a háború első napjaiban távozott négy munkatársuk, őket önkéntesekkel igyekeznek pótolni. – A háború szétrombolja a közösségeinket, hiszen akik elmentek, nem egy helyre menekültek: nem csak Magyarországra, de Németországba és Csehországba is költöztek – tudatta az igazgató.

Fehér Ferenc beszélt arról is, hogy tapasztalata szerint sok kárpátaljai pusztán azért hagyta el a faluját, mert már minden szomszédja elmenekült, és közösség nélkül nem látta értelmét a maradásnak. Akikre viszont a tyúkokat, a kutyákat és a többi ház kulcsát bízták, azok nem tudtak elutazni: több magyar faluban is ez a helyzet alakult ki. Hála Istennek viszont olyanok is vannak, akik maradtak. 

– Nem mehet el mindenki, a szegényeket, a menekülteket és az időseket el kell látni 

– hangsúlyozta. Az igazgató abban bízik, hogy legalább a közösségek fele visszatér majd, és megerősíti azokat, akik Kárpátalján vészelték át a háborút. 

Jelenleg azon dolgoznak, hogy szeptembertől újraindulhasson az oktatás az óvodákban és az iskolákban. A kollégiumaik helyett új szálláslehetőséget kell kialakítaniuk, mert ott most menekültek laknak. – Ha nem lesz ősztől oktatás, akkor a szülők végképp úgy érzik majd, hogy nincs keresnivalójuk Kárpátalján – jegyezte meg. Fehér Ferenc fontosnak nevezte, hogy az ottani közösségek, iskolák, óvodák, szülők és egyházközségek tartsanak ki ebben a nehéz helyzetben is. – Az a kétezer rászoruló, akin hatvanhét településen segítünk, rajtunk kívül senkire nem tud támaszkodni – hangsúlyozta.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Kurucz Árpád)