A rendszerváltoztatás mélyreható változásokat hozott, ám ez sokszor csak a felszínt érintette, mert strukturális értelemben több dolog változatlan maradt – fogalmazott Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója köszöntőjében az intézet által szervezett Médiaegyensúly című konferencián, kedden. Elmondta, az elmúlt tizenkét évben a médiapiac jelentősen átalakult, és bár a jelenleg domináló baloldali média mindezt a sajtószabadság eltörléseként fogja fel, a jobboldali média még mindig kisebbségben van. – 1990 és 2010 között a posztkommunisták legszívósabb eszköze volt a média a korábbi pártállam véleményvezéreinek segítségével – fogalmazott Békés, hozzátéve, a médiaháborúk azért törtek ki, mert a jobboldal saját nyilvánosságot és egyenlő feltételeket szeretett volna.
A XXI. Század Intézet igazgatója szerint transzatlanti–progresszív vérátömlesztés jellemzi a mostani balliberális sajtót, amelyek élen járnak az összehangolt sajtótámadások kivitelezésében.
Az esemény Békés Márton köszöntője után kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódott.
„Aki eladja a sajtóját, ezzel eladja a jogát a nemzeti öntudat megteremtésére” – idézte Albert Camus-t Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója azzal kapcsolatban, hogy a rendszerváltás valójában azt jelentette a magyar sajtóban, hogy a külföld – főként a németek – kivásárolta a magyar sajtót, így az ő kezükbe került a tájékoztatás. Schmidt Mária leszögezte, hogy a tulajdonosi igény és elvárás minden médiumot meghatároz, ez alól az újságírók sem kivételek.
– Egészen a rendszerváltásig naivak voltunk a média tekintetében, talán a kommunizmus egyik hatása volt, hogy mindig a gazdaság volt a látókörünk közepében, és nem figyeltünk arra, hogy valójában az újságírásnak, a televíziónak milyen nagy szerep jut a gondolat- és értékvilág kialakításában.
A posztkommunista hatalmi bázist nagyon jól kihasználták az idejövő külföldiek, befolyásolták a politikai akaratot és formálták a közvéleményt. A hazai médiában 1990 után minden egyes pozícióért vérre menő harcot folytattak, mert tudták, hogy a legfontosabb a közvélemény uralása – mutatott rá Schmidt, hozzátéve, hogy az alapvető különbség az, hogy vannak olyan televíziók és újságok, amelyek a nemzeti szempontokat figyelembe véve írnak és tájékoztatnak, és vannak olyanok, amelyek a mindenkori külföldi szempontokat érvényesítik. A 444.hu például, mivel Amerika narratíváját tükrözi, Schmidt Mária szerint nem baloldali és nem is liberális, sokkal inkább a külföldi érdekek kiszolgálója. A főigazgató arról is beszélt, hogy ma érdekképviselet helyett egymás elleni harcra álltak át az újságírók, és ahelyett, hogy lennének közös érdekeik, ma már inkább egymás lejáratásával foglalkoznak. Schmidt Mária hozzátette, szerinte az a szakma, hogy újságírás, ma már nem létezik. Azt azonban üdvözölte, hogy a magyar sajtó sokszínű, szabad a véleménynyilvánítás, és minden oldal tudja a hangját hallatni.