„Az a feladatunk, hogy mindig egy lépéssel előrébb legyünk, mint a másik oldal”

– A rendszerváltás után a posztkommunista hatalmi bázist nagyon jól kihasználták az idejövő külföldiek, ők befolyásolták a politikai akaratot és formálták a közvélemény – fejtette ki Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója az intézet által szervezett Médiaegyensúly című konferencián, kedden. Mint mondta, a kommunizmus egyik hatása volt, hogy mindig a gazdaság volt a látókörünk közepében, és nem figyeltünk arra, hogy valójában az újságírásnak, a televíziónak mekkora szerepe van a gondolat- és értékvilág kialakításában.

Fotó: Terror Háza Múzeum

– Az a feladatunk, hogy mindig egy lépéssel előrébb legyünk, mint a másik oldal, ezért ha azt látjuk, hogy a nyomtatott sajtó már nem vonz akkora tömeget, akkor más irányba kell fordulni. A mostani világban rövidfilmeket, két-három perces tartalmakat kell ütősen elkészíteni – véli Schmidt Mária. Az a tapasztalata, hogy nem igaz, hogy kevesebb információra van az embereknek szüksége, csak másként és máshol fogyasztják őket az emberek. Erre a változásra kell hatékonyan reagálnunk. 

Amit elértünk, az nagyon jó dolog, amit meg kell őrizni, sok olyan médiára van szükség, amely a magyar nemzeti érdeket és identitást erősíti

– zárta Schmidt Mária.

Stefka István kifejtette, a kommunisták már a Kádár-rendszerben készültek az átalakulásra, majd a privatizációval a volt nómenklatúra a média feletti irányítást is megszerezte. 

A PestiSrácok lapigazgatója rámutatott, a sajtó 98 százaléka továbbra is a kommunisták és liberálisok kezében maradt, a négy országos napilapot áron alul adták el a médiamoguloknak azzal a feltétellel, hogy pozícióban kellett hagyniuk a korábban a pártállam által kijelölt vezetőket. 

Ugyanez történt a Magyar Rádióval és Magyar Televízióval is, amelyeket a balliberális elit továbbra is kézben tartott – hívta fel a figyelmet Stefka. Mint mondta, Antall Józsefék nem vették észre, hogy a médiának meghatározó szerepe van a politikában, így nem volt meglepő, hogy 1994-ben elvesztették a választást. Az 1998-as Fidesz-győzelem után Orbán Viktorék erre már rájöttek, és ütőképes sajtóbirodalom felépítésébe fogtak. A baloldali sajtó mindent kiforgat, más országokban nem történne meg, hogy saját hazája ellen tevékenykedik egy médium – szögezte le Stefka István.

A képen Szabó László, Seres László, Boris Kalnoky és Deák Dániel. Fotó: Fejes Bence

A média nyugaton és itthon is válságban van: az olvasó az interneten szeretne olvasni híreket, de nem hajlandó fizetni érte – vázolta a média helyzetével kapcsolatos gondolatait Boris Kalnoky, az MCC Médiaiskola vezetője. Emellett az újságírás hitelességi válságban is szenved, mert az olvasó a kommunista idők óta fél, hogy a sajtó hazudik. Mint mondta, egy véleménycentrikus, már nem a tényekre fókuszáló médiakultúra alakult ki. 

– Magyarországon nincs közszolgálati média, hanem közpénzből, százmilliárdokkal felhízlalt „fake news” gyár van, az MTVA-tól kezdve a Pesti Srácokon át a különböző online fórumokig – fogalmazta meg véleményét Seres László balliberális újságíró, blogger. Úgy folytatta, van egy újságírói, szakmai sztenderd, amit tartani kell, mert az olvasók elvárják a pontos és sokszínű tájékoztatást, nem pedig azt várják, hogy nemzeti érdek címen az, ami közszolgálat kéne, hogy legyen, kritikátlanul képviselje a kormány álláspontját. Seres elismerte, hogy a nyugati média sok helyen torzít és vannak hibái, azonban szerinte fontos tisztázni, hogy a közszolgálatiság nem egyenlő a kormány álláspontjával. 

Deák Dániel, a XXI. Század vezető elemzője arról beszélt, hogy a közmédia részéről hetente több mint hetven felkérés érkezik a baloldal felé, ebből azonban csak egy vagy két alkalommal fogadják el a meghívást. 

Ez egy kényelmes pozíció az ellenzéki politikusoknak, mert alacsony támogatottságukat ráfogják arra, hogy nem tudják elmondani a véleményüket 

– fogalmazott az elemző. Van egy egyértelmű magyar álláspont, geopolitikai érdekekből fakadó magyar testtartás, mai megkövetli, hogy hiába vagyunk a nyugati szövetségesi rendszer részei, nekünk nem lehet száz százalékban az az álláspontunk és érdekünk, mint ami az Egyesült Államoknak vagy Németországnak – húzta alá Deák Dániel. Magyarországnak van politikai racionalitása és saját mércéje, ha Magyarország az orosz-ukrán háborúban az orosz érdekeket képviselné, akkor úgy kéne viselkednünk, mint Fehéroroszország. 

Az internet generációs okokból is, de egyre markánsabban jelenik meg a nyilvánosságban, a hagyományos médiumok gazdasági alapjai kezdenek visszahúzódni – erről már Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke beszélt. Fontossá váltak az online platformok és a streamingelés, ezekre vonatkozóan Magyarország önálló, hatékony szabályozást nem, vagy csak részkérdésekben tud alkotni. Ezeken a platformokon mindenki szabadon beszélhet ingyen, aminek előnyei és hátrányai egyaránt vannak. 

G. Fodor Gábor szerint a média egy harci terep, az elmúlt tizenkét év arról szólt, hogy a jobboldal megpróbálta utolérni a balt. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója elmondta, az úgynevezett független-objektív úgy alakult ki, hogy mindig is a másik oldal határozta meg az érvényesség és hitelesség kritériumait. Valami egészen más, új dologba lépünk át folyamatosan – mutatott rá G. Fodor Gábor –, ahol az újságíróból tartalomelőállító, az olvasóból tartalomfogyasztó lett, illetve megjelent a plebejus újságírás is, vagyis, hogy potenciálisan mindenki újságíró a közösségi média segítségével, mindez pedig megrendítette az egész szakmát. – Utóvédharcokat vívunk, miközben a különböző oldalak szenvedélyes csatákat vívnak – jelentette ki G. Fodor Gábor.

Ma már úgy átalakult az újságírás, hogy sajnos azok a platformoknak az algoritmusa, amelyekre tartalmakat gyártanak az újságírók, főként liberális, destruktív, nihilista, cinikus hozzáállás részesíti előnyben – csatlakozott a témához Kulifai Máté, a Hetek.hu főszerkesztője. Mint elmondta, éppen ezért nagyon nehéz az újságíróknak az értékeiket megőrizve alkalmazkodni a digitális platformokhoz. 

Borítókép: Huth Gergely, Stefka István és Schmidt Mária (Fotó: Terror Háza Múzeum)