A rendszerváltoztatás mélyreható változásokat hozott, ám ez sokszor csak a felszínt érintette, mert strukturális értelemben több dolog változatlan maradt – fogalmazott Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója köszöntőjében az intézet által szervezett Médiaegyensúly című konferencián, kedden. Elmondta, az elmúlt tizenkét évben a médiapiac jelentősen átalakult, és bár a jelenleg domináló baloldali média mindezt a sajtószabadság eltörléseként fogja fel, a jobboldali média még mindig kisebbségben van. – 1990 és 2010 között a posztkommunisták legszívósabb eszköze volt a média a korábbi pártállam véleményvezéreinek segítségével – fogalmazott Békés, hozzátéve, a médiaháborúk azért törtek ki, mert a jobboldal saját nyilvánosságot és egyenlő feltételeket szeretett volna.
A XXI. Század Intézet igazgatója szerint transzatlanti–progresszív vérátömlesztés jellemzi a mostani balliberális sajtót, amelyek élen járnak az összehangolt sajtótámadások kivitelezésében.
Az esemény Békés Márton köszöntője után kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódott.
„Aki eladja a sajtóját, ezzel eladja a jogát a nemzeti öntudat megteremtésére” – idézte Albert Camus-t Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója azzal kapcsolatban, hogy a rendszerváltás valójában azt jelentette a magyar sajtóban, hogy a külföld – főként a németek – kivásárolta a magyar sajtót, így az ő kezükbe került a tájékoztatás. Schmidt Mária leszögezte, hogy a tulajdonosi igény és elvárás minden médiumot meghatároz, ez alól az újságírók sem kivételek.
– Egészen a rendszerváltásig naivak voltunk a média tekintetében, talán a kommunizmus egyik hatása volt, hogy mindig a gazdaság volt a látókörünk közepében, és nem figyeltünk arra, hogy valójában az újságírásnak, a televíziónak milyen nagy szerep jut a gondolat- és értékvilág kialakításában.
A posztkommunista hatalmi bázist nagyon jól kihasználták az idejövő külföldiek, befolyásolták a politikai akaratot és formálták a közvéleményt. A hazai médiában 1990 után minden egyes pozícióért vérre menő harcot folytattak, mert tudták, hogy a legfontosabb a közvélemény uralása – mutatott rá Schmidt, hozzátéve, hogy az alapvető különbség az, hogy vannak olyan televíziók és újságok, amelyek a nemzeti szempontokat figyelembe véve írnak és tájékoztatnak, és vannak olyanok, amelyek a mindenkori külföldi szempontokat érvényesítik. A 444.hu például, mivel Amerika narratíváját tükrözi, Schmidt Mária szerint nem baloldali és nem is liberális, sokkal inkább a külföldi érdekek kiszolgálója. A főigazgató arról is beszélt, hogy ma érdekképviselet helyett egymás elleni harcra álltak át az újságírók, és ahelyett, hogy lennének közös érdekeik, ma már inkább egymás lejáratásával foglalkoznak. Schmidt Mária hozzátette, szerinte az a szakma, hogy újságírás, ma már nem létezik. Azt azonban üdvözölte, hogy a magyar sajtó sokszínű, szabad a véleménynyilvánítás, és minden oldal tudja a hangját hallatni.
– Az a feladatunk, hogy mindig egy lépéssel előrébb legyünk, mint a másik oldal, ezért ha azt látjuk, hogy a nyomtatott sajtó már nem vonz akkora tömeget, akkor más irányba kell fordulni. A mostani világban rövidfilmeket, két-három perces tartalmakat kell ütősen elkészíteni – véli Schmidt Mária. Az a tapasztalata, hogy nem igaz, hogy kevesebb információra van az embereknek szüksége, csak másként és máshol fogyasztják őket az emberek. Erre a változásra kell hatékonyan reagálnunk.
Amit elértünk, az nagyon jó dolog, amit meg kell őrizni, sok olyan médiára van szükség, amely a magyar nemzeti érdeket és identitást erősíti
– zárta Schmidt Mária.
Stefka István kifejtette, a kommunisták már a Kádár-rendszerben készültek az átalakulásra, majd a privatizációval a volt nómenklatúra a média feletti irányítást is megszerezte.
A PestiSrácok lapigazgatója rámutatott, a sajtó 98 százaléka továbbra is a kommunisták és liberálisok kezében maradt, a négy országos napilapot áron alul adták el a médiamoguloknak azzal a feltétellel, hogy pozícióban kellett hagyniuk a korábban a pártállam által kijelölt vezetőket.
Ugyanez történt a Magyar Rádióval és Magyar Televízióval is, amelyeket a balliberális elit továbbra is kézben tartott – hívta fel a figyelmet Stefka. Mint mondta, Antall Józsefék nem vették észre, hogy a médiának meghatározó szerepe van a politikában, így nem volt meglepő, hogy 1994-ben elvesztették a választást. Az 1998-as Fidesz-győzelem után Orbán Viktorék erre már rájöttek, és ütőképes sajtóbirodalom felépítésébe fogtak. A baloldali sajtó mindent kiforgat, más országokban nem történne meg, hogy saját hazája ellen tevékenykedik egy médium – szögezte le Stefka István.
A média nyugaton és itthon is válságban van: az olvasó az interneten szeretne olvasni híreket, de nem hajlandó fizetni érte – vázolta a média helyzetével kapcsolatos gondolatait Boris Kalnoky, az MCC Médiaiskola vezetője. Emellett az újságírás hitelességi válságban is szenved, mert az olvasó a kommunista idők óta fél, hogy a sajtó hazudik. Mint mondta, egy véleménycentrikus, már nem a tényekre fókuszáló médiakultúra alakult ki.
– Magyarországon nincs közszolgálati média, hanem közpénzből, százmilliárdokkal felhízlalt „fake news” gyár van, az MTVA-tól kezdve a Pesti Srácokon át a különböző online fórumokig – fogalmazta meg véleményét Seres László balliberális újságíró, blogger. Úgy folytatta, van egy újságírói, szakmai sztenderd, amit tartani kell, mert az olvasók elvárják a pontos és sokszínű tájékoztatást, nem pedig azt várják, hogy nemzeti érdek címen az, ami közszolgálat kéne, hogy legyen, kritikátlanul képviselje a kormány álláspontját. Seres elismerte, hogy a nyugati média sok helyen torzít és vannak hibái, azonban szerinte fontos tisztázni, hogy a közszolgálatiság nem egyenlő a kormány álláspontjával.
Deák Dániel, a XXI. Század vezető elemzője arról beszélt, hogy a közmédia részéről hetente több mint hetven felkérés érkezik a baloldal felé, ebből azonban csak egy vagy két alkalommal fogadják el a meghívást.
Ez egy kényelmes pozíció az ellenzéki politikusoknak, mert alacsony támogatottságukat ráfogják arra, hogy nem tudják elmondani a véleményüket
– fogalmazott az elemző. Van egy egyértelmű magyar álláspont, geopolitikai érdekekből fakadó magyar testtartás, mai megkövetli, hogy hiába vagyunk a nyugati szövetségesi rendszer részei, nekünk nem lehet száz százalékban az az álláspontunk és érdekünk, mint ami az Egyesült Államoknak vagy Németországnak – húzta alá Deák Dániel. Magyarországnak van politikai racionalitása és saját mércéje, ha Magyarország az orosz-ukrán háborúban az orosz érdekeket képviselné, akkor úgy kéne viselkednünk, mint Fehéroroszország.
Az internet generációs okokból is, de egyre markánsabban jelenik meg a nyilvánosságban, a hagyományos médiumok gazdasági alapjai kezdenek visszahúzódni – erről már Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke beszélt. Fontossá váltak az online platformok és a streamingelés, ezekre vonatkozóan Magyarország önálló, hatékony szabályozást nem, vagy csak részkérdésekben tud alkotni. Ezeken a platformokon mindenki szabadon beszélhet ingyen, aminek előnyei és hátrányai egyaránt vannak.
G. Fodor Gábor szerint a média egy harci terep, az elmúlt tizenkét év arról szólt, hogy a jobboldal megpróbálta utolérni a balt. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója elmondta, az úgynevezett független-objektív úgy alakult ki, hogy mindig is a másik oldal határozta meg az érvényesség és hitelesség kritériumait. Valami egészen más, új dologba lépünk át folyamatosan – mutatott rá G. Fodor Gábor –, ahol az újságíróból tartalomelőállító, az olvasóból tartalomfogyasztó lett, illetve megjelent a plebejus újságírás is, vagyis, hogy potenciálisan mindenki újságíró a közösségi média segítségével, mindez pedig megrendítette az egész szakmát. – Utóvédharcokat vívunk, miközben a különböző oldalak szenvedélyes csatákat vívnak – jelentette ki G. Fodor Gábor.
Ma már úgy átalakult az újságírás, hogy sajnos azok a platformoknak az algoritmusa, amelyekre tartalmakat gyártanak az újságírók, főként liberális, destruktív, nihilista, cinikus hozzáállás részesíti előnyben – csatlakozott a témához Kulifai Máté, a Hetek.hu főszerkesztője. Mint elmondta, éppen ezért nagyon nehéz az újságíróknak az értékeiket megőrizve alkalmazkodni a digitális platformokhoz.
Borítókép: Huth Gergely, Stefka István és Schmidt Mária (Fotó: Terror Háza Múzeum)
