A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevelében emlékeztetett: mindössze huszonegy év adatott az egyik legismertebb magyar szentnek, a szolgálatkész fiatalok, az édesanyák és az özvegyek példaképének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek. Kifejtették: a tevékeny szeretet földi megtestesítője mégis teljes életet élt, volt vidám gyermek, szerelmes feleség, szerető édesanya, gyászoló özvegy, de mindenekelőtt az elesetteken segítő ember. Rámutattak: Szent Erzsébet meggyőződésből és teljes odaadással tette a jót, így életszentsége a kortársai számára is teljesen nyilvánvaló volt, ezért alig három évvel a halála után már a szentek között tisztelték.
Az MKPK arra hívta fel a figyelmet: Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe minden évben jó alkalom arra, hogy felemeljük tekintetünket saját életünk mindennapi problémáiból, és kinyissuk szívünket a nálunk nehezebb helyzetben lévők felé.
II. András király lánya jól ismerte Szent Jakab apostol figyelmeztetését: „Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában” – tették hozzá.
Úgy fogalmaztak: Szent Erzsébet élete maga volt a tanúságtétel, tanúságtétel Krisztus és a szeretet határtalansága mellett. Kiemelték: vagyonát teljes egészében a szegények, rászorulók támogatására fordította, csodái, legendái pedig évszázadok óta adnak világszerte iránymutatást kereszténységből és emberségből mindenkinek.
Emlékeztettek: életének megrendítő mozzanata, hogy egyszer a templomban, Szűz Mária előtt levette a fejéről a koronát, és arccal a földre borult, mert úgy érezte, nem lehet díszesebb korona a fején, mint égi édesanyjának. Hangsúlyozták: ebből is látszik, hogy szolgálata nem pusztán öncélú segítés volt, hanem Isten országának tettekben megnyilvánuló hirdetése.
Az MKPK felidézte XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikáját, amelyben azt írta: „Az egyház lényege hármas feladatban mutatkozik meg: Isten Igéjének hirdetése (kerygma-martyria), a szentségek ünneplése (leiturgia), a szeretet szolgálata (diakónia). E három feladat kölcsönösen föltételezi egymást, és nem szakíthatók el egymástól. A szeretetszolgálat az egyház számára nem valamiféle jótékonyság, amit másokra is rá lehetne bízni, hanem a lényegéhez tartozik, tulajdon lényegének mellőzhetetlen kifejezése.” Hangsúlyozták, hogy ezt a lelkületet igyekeznek megvalósítani a karitatív tevékenység során is. Ne feledjük, hogy Krisztus követőinek a rászorulókat segítő szolgálata már a kezdeti időkben kivívta a pogányok csodálatát is, és figyelmüket a keresztény közösségre irányította – jelentették ki, hozzátéve: az egyház kétezer éves történelme során a tagjai minden történelmi korban törekedtek szeretettel segíteni a rászorulókon, így téve tanúságot arról, hogy Krisztushoz tartoznak.
Kifejtették: a Katolikus Karitász munkatársai, önkéntesei azon dolgoznak, hogy a Szent Erzsébet életében megnyilvánuló tevékeny szeretet ma is része legyen az egyházi mindennapoknak. Az ő példája nyomán a Katolikus Karitász is magáénak vallja Ferenc pápa gondolatát, amelyet idén október 19-én a Világélelmezési Fórum résztvevőihez címzett: „Magát az embert kell a figyelem középpontjába állítani, teljes valóságában és minden valós szükségletével együtt, főként a nélkülözőkre gondolva.”
Felidézték, hogy hazánk február óta igyekszik minden olyan eszközzel segíteni, ami a leginkább a rászorulók és a béke érdekében áll, a Katolikus Karitász munkatársai pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szándéka szerint folyamatosan jelen vannak a magyar–ukrán határnál, segélyszállítmányokat juttatnak el Kárpátaljára és a háborús övezetekbe is. Komplex segítséget adnak a hazánkban letelepedni vágyóknak: gyorssegély mellett albérleti támogatással, jogi ügyekben vagy munkahely- és iskolakeresésben nyújtott tanácsadással, személyes jelenléttel, emberséggel, krisztusi szeretettel fordulnak a rászorulókhoz – részletezték.
Hiszünk benne, hogy egymás kölcsönös tisztelete, megértése az, ami előmozdíthatja a békét
– hangsúlyozták.
Emlékeztettek: 1962 őszén kezdődött a II. Vatikáni Zsinat, amelynek egyik központi gondolata a béke volt. A zsinati atyák szerint a béke „annak a rendnek a gyümölcse, melyet Teremtője oltott bele az emberi társadalomba, s amelyet az egyre nagyobb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk” – idézték II. János Pál pápa üzenetét, amit a béke 35. világnapjára fogalmazott meg 2002-ben.
Kijelentették: nehéz helyzetben lévőket itthon is találnak, szembesülnek az energia és az élelmiszerek drasztikus áremelkedésével, tapasztalják hétköznapjainkban is, hogy számos családnak, közösségnek, iskolának vagy vállalkozásnak jelentenek súlyos nehézséget a megemelkedett költségek. Az MKPK arra buzdít, hogy Szent Erzsébet példáját követve az előttünk álló nehéz időkben mindenki legyen hasznos eszköz Isten kezében, vegye észre a környezetében segítségre szorulókat, és lehetőségei szerint vegyen részt a krisztusi cselekvő szeretet gyakorlásában. Felidézték, hogy Ferenc pápa is erre buzdított szeptember 27-én, Páli Szent Vince szavait ajánlva követői figyelmébe: „Kérjük az egyház és a magunk számára a kegyelmet, hogy meglássuk az éhező, szomjazó, idegen, ruháitól és méltóságától megfosztott, beteg, rabságban lévő emberben az Úr Jézust.”
„Bizalommal kérjük híveinket, hogy november 20-án, vasárnap perselyadományaikkal is segítsék egyházunk karitatív és szociális szolgálatát, amely Isten gondviselő, irgalmas szeretetét mutatja fel” – zárta körlevelét a MKPK.
Borítókép: Árpád-házi Szent Erzsébet (Forrás: Wikipédia)
