Hetvenéves korában elhunyt Gerő András Széchenyi-díjas történész
– közölte a család az MTI-vel. Tájékoztatásuk szerint kedden halt meg súlyos betegségben. Búcsúztatását szűk családi körben tartják.
Gerő András 1952-ben született Budapesten. 1972-től 1977-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem-szociológia szakos hallgatója volt, 1977-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója. 1981–1995 között a művelődéstörténeti tanszéken docensként dolgozott.
1988–89-ben a Minnesotai Egyetemen tett tanulmányutat, 1990-ben Utrechtben, 1991-ben Amszterdamban, 1995–1997 között a Pennsylvania Egyetemen, 2001-ben a Columbia Egyetemen volt vendégprofesszor. 1991-től, alapításától dolgozott a Közép-európai Egyetem tanáraként 2020-ig, 1993–2010 között a Budapesti Negyed főszerkesztői posztját is betöltötte.
1994-ben a Pennsylvaniai Egyetemen Fulbright-professzor volt, 1995-ben habilitált, 1995-től 2017-ig az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti tanszékvezetője volt, 2002-től a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. 2013-tól az Első Világháborús Centenáriumi Projektben a Tudományos Tanácsadó Testület alelnökeként vett részt.
Fő kutatási területe a dualizmus időszaka, az Osztrák–Magyar Monarchia kora, a polgárosodás, a szimbolikus politika és Budapest története volt. Több mint hetven könyve jelent meg, köztük számos angolszász, illetve német nyelvterületen.
Legutóbbi kötetei közé tartozott az Arcképek az Osztrák–Magyar Monarchiából című munka, amely 2021-ben jelent meg, tavaly Liberális látószög címmel adta ki könyvét a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány.
1987-ben a történelemtudományok kandidátusa lett, 2006-ban a Magyar Tudományos Akadémia doktora, ugyanebben az évben átvehette a Budapestért díjat. A Széchenyi-díjjal 2008-ban ismerték el, 2017-ben a Szent György Rend − a Habsburg–Lotaringiai-ház európai rendjének tiszteletbeli lovagja lett.
Ezek a szikár életrajzi adatok, amelyek sok mindent elárulnak egy életműről, egyéniségről, ám sohasem lehetnek teljesek. Akik ismerték vagy tanítványai is voltak, tudják, hogy kevesen voltak képesek annyira megszerettetni a történettudományt, mint ő.
Hallatlanul komolyan vette a hivatását olyan tekintetben is, hogy a tudást nemcsak átadni akarta, hanem a folyamatok, események megértetését is szívügyének tartotta.
Az utóbbi években a médiában főként a Hír TV vitaműsorainak a nézői kísérhették figyelemmel magas színvonalú okfejtéseit, meglátásait a jelenkori történelemről, amit politikának is hívnak. Finom humorral, találó iróniával fűszerezett eszmefuttatásai élményszámba mentek. Gerő András halálával az egyik utolsó liberális távozott az élők sorából, aki tartalommal tudta megtölteni a fogalmat és nem a baloldaliság fedőneveként használta, hanem az eredeti, Deák Ferenc-i értelemben vett igazi polgári szabadelvűségként.
Borítókép: Gerő András (Fotó: Mirkó István)
