A honvédelmi miniszter Kölcsey Ferenc kétszáz évvel ezelőtt befejezett Himnuszát a nemzetek imái közül az egyik legkomorabbnak, egyben legfelemelőbbnek nevezte, Petőfi Sándorról pedig megjegyezte: bár a költő emléke elsősorban a nemzeti-irodalmi pantheonunkba illik, katona volt és katonaként esett el, így katonaként is fontos emlékezni rá. A miniszter felidézte, hogy Petőfi Sándor 1839 és 1841 között közvitézként szolgált a 48. Császári-királyi Gyalogezredben, ahonnan testi gyengeség miatt le kellett szerelnie. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban a 28. Honvéd Zászlóalj századosa lett, ahol kiképzőtiszt és századparancsnok-helyettes is volt.
– A költő később saját kérésére az erdélyi hadsereg tagjaként a harcok sűrűjébe vetette magát, Bem József honvéd tábornok segédtisztjeként naponta kockáztatta az életét
– fűzte hozzá. Szalay-Bobrovniczky Kristóf szólt arról is, hogy Bem József kedvelte Petőfi Sándort, rendszeresen futárszolgálatra küldte, megkímélve az életét, de a heves és büszke természetű költő visszatért a frontra: részt vett a medgyesi ütközetben és a bánáti hadjáratban.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!