– Ferenc pápa a magyar görögkatolikus egyházhoz is ellátogat budapesti útján, a közösséget legutóbb 1991-ben II. János Pál pápa kereste fel Máriapócson. Mit jelent a görögkatolikusoknak, hogy találkozhatnak az egyházfővel?
– Ha már megemlítette az 1991-es látogatást, akkor hadd mondjam el azt a kicsit tréfás dolgot, hogy amikor a mostani látogatás szerveződőfélben volt, akkor első körben még nem volt benne a görögkatolikus közösség meglátogatása a tervben. De írtunk hárman, Orosz Atanáz és Szocska Ábel megyéspüspökökkel egy levelet Erdő Péter bíborosnak és a szentatyának, hogy szeretnénk, hogy Ferenc pápa jöjjön át ide hozzánk, hogyha már a Rózsák terén van. Jó ideig nem kaptunk erre választ, és sokáig bizonytalan maradt, hogy átjön-e hozzánk. Amikor erről Keresztes Szilárd püspök atyával beszélgettem, annak idején ő volt a főszervezője Szent II. János Pál pápa látogatásának, azt mondtam neki: „Lám, püspök atya, ez így fog rögzülni a történelemben, hogy te el tudtad érni, hogy a pápa elmenjen Máriapócsra, én meg azt nem tudtam elérni, hogy átjöjjön a tér másik oldalára.” No, aztán mégiscsak sikerült. Minden pápára jellemző volt ez, de Ferenc pápánál különösen is azt látjuk, hogy a keleti egyházak felé nagyon érzékeny, és ha meglátogat egy országot és van ott keleti egyház, akkor ő velük is keresi a kapcsolatot. Nekünk különösen nagy öröm hogy, így történik ez Magyarországon is.
– A szentatya döntésének köszönhető az is, hogy a magyar görögkatolikus egyház nemrég kikerült a római katolikus esztergom–budapesti érsekség alól, és egy helyett három egyházmegyéje is lett az országban.
– Igen. A katolikus egyház része vagyunk, de úgynevezett sui iuris, vagyis saját jogú egyházként. Tehát a magyar görögkatolikus metropólia (érsekség a keleti szertartású egyházakban) a katolikus egyházon belül önálló, saját rítussal rendelkező egyházrész. Ebben a formájában mindössze nyolc éve létezik. Ferenc pápa alapította 2015-ben, tehát már akkor is kaptunk tőle egy óriási gesztust, hogy figyel ránk, és fontosnak tartotta, hogy ezt a lépést megtegye. Most pedig eljön meglátogatni bennünket.
– Az Istenszülő oltalma templomban, azaz a Rózsák terei görögkatolikus templomban akathisztosz himnusszal várják az egyházfőt. Miért ezt a szertartást választották a jeles alkalomra?
– Az volt a javaslat, hogy valamilyen Mária-imádságot végezzünk, amikor megjön a szentatya. Erre kétféle lehetőség volt, vagy parakliszt végzünk vagy akathisztoszt, mind a kettő nagyon kedvelt a görögkatolikus egyházunkban. Azért választottuk végülis az akathisztoszt, mert ez egy nagyon egyszerű szerkezetű imádság, amelyet, hogy úgy mondjam, bárhol abba lehet hagyni. A forgatókönyv szerint ugyanis, amikor bejön a pápa, akkor abbamarad az ének. A paraklisz esetében nehezen lett volna megvalósítható, hogy bejön a pápa, és hirtelen abbamarad az ének.
Az akathisztosz sokszor ismétlődő, himnikus felkiáltások, megszólítások sora, amely bárhol megszakítható, ma már nagyon elterjedt, a fiatalok különösen is szeretik: zengeni fog a templom.
Bubnó Tamás (Liszt-díjas karnagy) vezeti a hatvanfős kórust, amely fent lesz a karzaton, de egész biztos vagyok abban, hogy az egész templom, a teljes hívősereg énekelni fogja.
– Az egyházfő ezután megáldja majd a máriapócsi Istenszülő-ikon egy másolatát, amelyet kifejezetten a pápalátogatás alkalmára festenek meg. Ennek mi a története?
– Az akathisztosz himnuszt mindig az Istenszülő-ikon előtt kell végezni, és ebből született a gondolat, hogy most készüljön egy olyan ikon, amelyet megáld a szentatya. Ennél szebb emléket aligha hagyhatnánk, hogy lesz egy új pócsi Mária-ikonunk, amely előtt Ferenc pápa jelenlétében imádkozunk először.
– Gyakran egyébként még hazánkban is rácsodálkoznak arra, hogy jelentős számban élnek itt görögkatolikusok, annak ellenére, hogy a közösség látszólag vonzza a fiatalokat. Mennyire fejlődik a görögkatolikus egyház, hányan tartoznak hozzájuk Magyarországon?
– A fejlődést sosem szabad számokban nézni, ez nem egy klub, ami annál erősebb, minél több tagja van. Erejét a hitelessége adja: minél komolyabban veszik az emberek a hitéletet, annál nagyobb a közösség ereje. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy létszámában is gyarapodó közösségről van szó. Meglátjuk, a népszámlálás eredménye igazolja-e ezt. Főként nálunk, tehát a hajdúdorogi főegyházmegyében a statisztikánk azt mutatja, hogy több a keresztelő, mint a temetés.
Azt látjuk, hogy élőek a közösségeink. Valóban vonzóak a mai ember számára is, dacára annak, hogy egész különleges a nyelvezete, sokszor ódon, régies dolgok vannak a szövegeinkben, a gesztusainkban, a ruházatunkban, tehát igazán nem tűnik huszonegyedik századinak, az biztos.
De hát az ember, az Isten által megteremtett értő-érző lény ezekre mindig is fogékony marad. Erre épült föl az első évezredben a bizánci rítus: nagyon jól érti az ember nyelvét, és éppen ezért ma is ugyanúgy meg tudja szólítani az embert.
– Mennyiben erősítheti meg a közösséget a pápalátogatás?
– Minket nagyon. Amikor hallottuk Ferenc pápa magyarországi látogatásának hírét, nyilván mi is imádkozni kezdtünk. A püspöki kar kiadott egy imádságot, amelyet mi is imádkoztunk, de nem a szentmise imáiba szőve, mert a bizánci rítus ezt nem teszi lehetővé, minden szertartás erősen kötött, az elejétől a végéig. Úgyhogy ezt az imát mi nem a templomainkban végeztük, hanem egyéni imádságra buzdítottuk a híveket. Az ekténiába (könyörgéssorozat) azonban beletettük a könyörgést, amely a Szentlelket hívja segítségül, hogy sikerüljön ez az egész látogatás. Ráadásul egy böjti napot is hirdettünk. A helyzet érdekessége, hogy ez a közös böjti napunk nagyszerda volt, s ennek estéjén tudtuk meg, hogy jön hozzánk is, a mi templomunkba is eljön Ferenc pápa. Nyilván nem ez volt a böjti nap szándéka, de olyan jóleső ajándéknak tekintettük, az imádságra és böjtre mintegy válaszul az Úristentől kaptuk ezt a különleges lehetőséget. Ettől kezdve még nagyobb lelkesedéssel készültünk. Jóllehet, a téren és bent a templomban csak nagyon kevesen tudunk ott lenni. Amikor Máriapócsra jött a pápa, több százezres görögkatolikus közösség fogadta, itt mindössze vagy háromszázan leszünk, kétszázan kívül, százötvenen a templomon belül, tehát nagyjából az össz-görögkatolikusságnak az egy ezreléke. Azt remélem, hogy rajtuk keresztül tovább sugárzik majd az az öröm, hogy Ferenc pápa külön miránk is tekint és meglátogat minket.