– Az Istenszülő oltalma templomban, azaz a Rózsák terei görögkatolikus templomban akathisztosz himnusszal várják az egyházfőt. Miért ezt a szertartást választották a jeles alkalomra?
– Az volt a javaslat, hogy valamilyen Mária-imádságot végezzünk, amikor megjön a szentatya. Erre kétféle lehetőség volt, vagy parakliszt végzünk vagy akathisztoszt, mind a kettő nagyon kedvelt a görögkatolikus egyházunkban. Azért választottuk végülis az akathisztoszt, mert ez egy nagyon egyszerű szerkezetű imádság, amelyet, hogy úgy mondjam, bárhol abba lehet hagyni. A forgatókönyv szerint ugyanis, amikor bejön a pápa, akkor abbamarad az ének. A paraklisz esetében nehezen lett volna megvalósítható, hogy bejön a pápa, és hirtelen abbamarad az ének.
Az akathisztosz sokszor ismétlődő, himnikus felkiáltások, megszólítások sora, amely bárhol megszakítható, ma már nagyon elterjedt, a fiatalok különösen is szeretik: zengeni fog a templom.
Bubnó Tamás (Liszt-díjas karnagy) vezeti a hatvanfős kórust, amely fent lesz a karzaton, de egész biztos vagyok abban, hogy az egész templom, a teljes hívősereg énekelni fogja.
– Az egyházfő ezután megáldja majd a máriapócsi Istenszülő-ikon egy másolatát, amelyet kifejezetten a pápalátogatás alkalmára festenek meg. Ennek mi a története?
– Az akathisztosz himnuszt mindig az Istenszülő-ikon előtt kell végezni, és ebből született a gondolat, hogy most készüljön egy olyan ikon, amelyet megáld a szentatya. Ennél szebb emléket aligha hagyhatnánk, hogy lesz egy új pócsi Mária-ikonunk, amely előtt Ferenc pápa jelenlétében imádkozunk először.

– Gyakran egyébként még hazánkban is rácsodálkoznak arra, hogy jelentős számban élnek itt görögkatolikusok, annak ellenére, hogy a közösség látszólag vonzza a fiatalokat. Mennyire fejlődik a görögkatolikus egyház, hányan tartoznak hozzájuk Magyarországon?
– A fejlődést sosem szabad számokban nézni, ez nem egy klub, ami annál erősebb, minél több tagja van. Erejét a hitelessége adja: minél komolyabban veszik az emberek a hitéletet, annál nagyobb a közösség ereje. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy létszámában is gyarapodó közösségről van szó. Meglátjuk, a népszámlálás eredménye igazolja-e ezt. Főként nálunk, tehát a hajdúdorogi főegyházmegyében a statisztikánk azt mutatja, hogy több a keresztelő, mint a temetés.
Azt látjuk, hogy élőek a közösségeink. Valóban vonzóak a mai ember számára is, dacára annak, hogy egész különleges a nyelvezete, sokszor ódon, régies dolgok vannak a szövegeinkben, a gesztusainkban, a ruházatunkban, tehát igazán nem tűnik huszonegyedik századinak, az biztos.
De hát az ember, az Isten által megteremtett értő-érző lény ezekre mindig is fogékony marad. Erre épült föl az első évezredben a bizánci rítus: nagyon jól érti az ember nyelvét, és éppen ezért ma is ugyanúgy meg tudja szólítani az embert.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!