– Dicsértessék a Jézus Krisztus! – köszöntette az egyházi személyeket a budapesti Szent István-bazilikában ma délután Ferenc pápa. A szentatya magyarországi látogatásának következő állomásaként 17 órakor kétezer magyar egyházi személlyel, köztük püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és lelkipásztori munkatársakkal, így hitoktatókkal és diakónusokkal találkozott a budapesti Szent István-bazilikában.
A szentatya örömét fejezte ki amiatt, hogy újra Magyarországon lehet a két évvel ezelőtt megtartott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után. Megköszönte Veres András püspök üdvözletét, aki ezekkel a szavakkal tolmácsolta a magyarországi katolikusok vágyát:
Szeretnénk ebben a változó világban hitelesen tanúságot tenni arról, hogy nekünk Krisztus a jövőnk.
Ferenc pápa szerint ez az egyik legfontosabb feladat, ami előttük áll: korunk változásait és átalakulását értelmezni és megpróbálni a lelkipásztori kihívásokkal a lehető legmegfelelőbb módon szembenézni.
A pápa szerint ez csak akkor lehetséges, ha Krisztusra valóban mint a jövőnkre tekintünk. Jézusról a Jelenések könyvéből idézve azt mondta: Ő „az Alfa és az Omega […], aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható”. Ő a kezdet és a vég, az emberi történelem alapja, és végső célja.
Krisztus a történelem középpontja
Ferenc pápa szerint a húsvéti időszakban is Jézus dicsőségét érdemes szemlélni, aki az „Első és az Utolsó”. Ha így teszünk, akkor megláthatjuk a világunkat időnként megrázó viharokat, a gyors és folyamatos társadalmi változásokat és a hit válságát is Nyugaton, de azzal a látással, amely nem enged a csüggedésnek és nem veszíti szem elől a húsvét középpontját: a feltámadt Krisztust, aki a történelem középpontja és aki a jövő.
– Életünk bármennyire is törékeny, az Ő kezében van. Ha erről megfeledkezünk, akkor mi, lelkipásztorok és laikusok emberi eszközöket és megoldásmódokat fogunk keresni, hogy megvédjük magunkat a világtól, bezárkózva kényelmes és békés vallási oázisainkba; vagy éppen ellenkezőleg, alkalmazkodunk a világiasság váltakozó széljárásaihoz, akkor pedig kereszténységünk elveszíti erejét és megszűnünk a föld sója lenni
– fogalmazott az egyházi személyekhez szólva.
Prófétai befogadásra kaptunk meghívást
Ferenc pápa szerint az egyháznak két dologtól, a katasztrofális kishitűségtől és a világias alkalmazkodó szellemtől mindig óvakodnia kell. „A katasztrofális kishitűséggel és a világias alkalmazkodó szellemmel szemben az evangélium új látást ad nekünk, megajándékoz a megkülönböztetés kegyelmével, hogy egyszerre befogadó szellemmel és prófétai lélekkel lépjünk be korunkba. Vagyis prófétai befogadással” – fejtette ki a szentatya, aki ezután idézte Jézus fügefáról szóló igéjét.
Arra kapunk tehát meghívást, hogy gyümölcsöt termő növényként használjuk fel a nekünk adott időt, annak változásaival és kihívásaival együtt, mert mindezeken keresztül az Úr közeledik. És addig is arra vagyunk hivatva, hogy megbecsüljük ezt az időt, hogy olvassuk az evangéliumot és elvessük a magvait, hogy lemetsszük a gonoszság száraz ágait, hogy gyümölcsöt teremjünk. Prófétai befogadásra kaptunk meghívást
– mondta Ferenc pápa. Ahogy fogalmazott: ez azt jelenti, hogy megtanulják felismerni Isten jelenlétének jeleit, a való világban, még ott is, ahol nem jelenik meg, vagy kihívás, kérdés formájában érkezik.
Veszélyben a család egysége
Ferenc pápa Magyarországról azt mondta: a hit hagyománya szilárdan gyökeret vert hazánkban, de ennek ellenére tanúi vagyunk az elvilágiasodásnak és az azt kísérő jelenségek terjedésének, ami veszélyezteti a család egységét és szépségét, kiteszi a fiatalokat az anyagias és hedonista életideál kockázatának, és polarizálja az új kérdésekről és kihívásokról szóló vitát. Tisztázta, hogy a katolikus egyháznak mindent az evangélium fényében kell értelmeznie, anélkül, hogy elvilágiasodna.
– Megjelenik az a kísértés, hogy megmerevedjünk, bezárkózzunk és „harcos” hozzáállást vegyünk fel. Pedig ez a valóság lehetőségeket is hordozhat számunkra, keresztények számára, mert hitre és bizonyos témák elmélyítésére ösztönöz és arra hív, hogy feltegyük magunknak a kérdést: ezek a kihívások miként léphetnek párbeszédbe az evangéliummal, hogy új utak, eszközök és nyelvezet keresésére indítsanak?
– fejtegette a szentatya.
Elődjét, XVI. Benedeket is idézte, aki azt mondta, hogy a szekularizáció különböző korszakai az egyház segítségére voltak, mert „lényegesen hozzájárultak belső megtisztulásához és reformjához. A szekularizációk valójában [...] minden alkalommal az egyház mély megszabadulását jelentették a világiasság formáitól”. A világiasság Ferenc pápa szerint egyfajta soft-pogányság.
A keresztény közösség párbeszéd iránti elköteleződése Ferenc pápa szerint azt kívánja meg, hogy jelen legyenek és tanúságot tegyenek arról, hogy képesek félelem és megcsontosodás nélkül meghallgatni a kérdéseket és meglátni a kihívásokat.
A katolikus egyház belső nehézségeiről is szót ejtett a pápa, kiemelte, hogy a papjaik túlterheltek, és kevesen vannak, sokan közülük előrehaladott korúak és a fáradtság jelei mutatkoznak rajtuk. – Ez sok európai ország közös valósága, amellyel kapcsolatban fontos, hogy mindenki – lelkipásztorok és világiak egyaránt – érezze a közös felelősséget: mindenekelőtt az imádságban, hiszen a válaszok az Úrtól és nem a világtól jönnek, a tabernákulumból, nem pedig az internetről – fogalmazott a szentatya.
Győzzük le az emberi megosztottságot
A szentatya szerint szükség van azokra, akik meghallgatják a fiatalokat és segítik őket, hogy jól tudjanak perlekedni az Úrral, de szükség van a lelkipásztori élet megújítására is. „Ti már ezen az úton jártok, ne álljatok meg! Keressétek a lehetséges módokat, hogy örömmel tudjatok együttműködni az evangélium ügyében és előremozdítani, ki-ki a maga karizmájával a lelkipásztori munkát” – mondta Ferenc pápa, aki köszönetet mondott a diakónusoknak és a katekétáknak is, akiknek döntő szerepük van a hit átadásában a fiatalabb generációknak, és mindazoknak, akik nagylelkűen munkálkodnak az oktatás területén.
A lelkipásztori munka akkor lesz gyümölcsöző, ha képesek vagyunk megélni azt a szeretetet, amelyet az Úr parancsolt nekünk és amely az ő Lelkének ajándéka. Ha távolságtartónak vagy megosztottnak mutatkozunk, ha megcsontosodunk álláspontjainkban és csoportosulásainkban, akkor nem fogunk gyümölcsöt teremni
– mondta a pápa, aki szerint „az ellenség, azaz az ördög játékát segítjük”, ha az egyház megosztott a saját életét, vagy politikai, társadalmi kérdéseket illetően. „Győzzük le az emberi megosztottságot, hogy együtt dolgozzunk az Úr szőlőjében! Merüljünk el az evangélium szellemében, verjünk gyökeret az imádságban, különösen a szentségimádásban és Isten igéjének hallgatásában, törekedjünk az élethosszig tartó tanulásra, ápoljuk a testvériséget, a közelséget és az egymásra való odafigyelést. Nagy kincs birtokába jutottunk, ne pazaroljuk el az evangéliumhoz képest másodlagos értékeket hajszolva” – mondta Ferenc pápa.
„Semmi pletykálkodás!”
A lelkipásztoroktól, püspököktől azt kérte, figyeljenek oda a pletykálkodásra, ami pusztít. – Ha egy szerzetes komolyan veszi az életét, és képes arra, hogy soha ne pletykálkodjon, az egy szent! – jelentette ki Ferenc pápa.
Azt kérte még a a lelkipásztoroktól: „az Atya arcát mutassátok meg Isten szent népének és alakítsátok ki a családias lelkületet – ne legyünk merevek, hanem irgalmas és könyörületes tekintettel és megközelítésekkel éljünk!”
Isten a közelség, a gyengédség Istene, ez az ő stílusa!
– jelentette ki Ferenc pápa.
A magyar vértanúkról és hitvallókról szólva kiemelte, hogy a magyar nép nagyon sokat szenvedett a totalitárius diktatúrák ideje alatt, és felelevenítette Brenner János történetét, akit mindössze 26 éves korában barbár módon meggyilkoltak. – Boldog János annyi szenvedést élt át, hogy könnyen megtehette volna, hogy haragot tart, bezárkózik, merevvé válik. Ehelyett jó pásztor volt. Erre van mindannyiunknak, különösen a papoknak szükségünk: irgalmas tekintetre, együttérző szívre, amely újra és újra megbocsát, amely segít az újrakezdésben, amely befogad és nem ítélkezik, bátorít és nem kritizál, szolgál és nem megszól – magyarázta Ferenc pápa.
– Az Úr vigasztalását közvetíteni a világban tapasztalható fájdalom és szegénység valóságában, közel lenni az üldözött keresztényekhez, a befogadást kereső menekültekhez, a más etnikumú emberekhez és bárkihez, aki rászorul – ez készíti fel a katolikus egyházban szolgálatot teljesítőket a prófétai befogadásra a szentatya szerint.
Szent Mártonnal is példálózott: „Az ő gesztusa, amellyel megosztotta köpenyét a szegénnyel, sokkal több, mint a szeretet cselekedete: egy olyan egyház képe, amely felé törekednünk kell, amit a magyar egyház Európa szívében próféciaként hordozhat: az irgalmasság és közelség felmutatása.”
Ferenc pápa Magyarországon
