Megkondul a harang, hangja szétárad a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán. A harang zsinórját egy kisfiú fogja, maszkja alól kilátszik a mosolya. Gergő a mankójára támaszkodik, egyik lába helyén protézis. Körülötte orvosok, ápolók és segítők, eljött a búcsú ideje, meggyógyult. Gergő kilenc hónapot töltött a gyermekklinikán, csontdaganatot diagnosztizáltak nála. Most azonban vége, a harangszó a kilenc éves kisfiú küzdelmének sikerét ismétli, amelyben egyszerre van jelen az ijedtség, a fájdalom, a küzdelem, a türelem és a remény is. Számára viszont most csak egy dolgot jelent: végre hazamehet testvéreihez és iskolába járhat. A fiatal fiú mögött áll szorosan édesapja is, aki egyedül neveli őt és másik hat gyermekét. A kezelés ideje alatt minden nap itt volt a fia mellett, akkor is, ha hajnalban kellett elindulnia otthonról és több átszállással, tömegközlekedéssel tudott csak eljutni a kórházba.
Erőt adó sorstársak
Gergő története nem egyedi, évente körülbelül háromszáz gyermeket diagnosztizálnak valamilyen rosszindulatú tumoros megbetegedéssel. Van, aki a gyermekonkológián tanul meg járni vagy beszélni, de előfordul, hogy a szülőszobából egyenesen a gyermekonkológiára kerül egy újszülött. Így volt ez a három hetes Gyurinál is, akinél egy ritka, ám annál súlyosabb daganatot találtak; a csontvelő is érintett volt. Élete első másfél évét a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán töltötte ő is, ahol az orvosok, ápolók és szülei oltalma alatt számtalan beavatkozáson – műtétek, kemoterápiás kezelések, csontvelő-átültetés – esett át. Mindennek már tizenhárom éve, Gyuri azóta tünetmentes és éli a kiskamaszok életét, most épp a versmondóverseny győztese lett.
Nem úgy élem az életem, hogy félek ettől, de még ennyi év távlatából is, amikor eljön a kontroll ideje, már hetekkel előtte ösztönösen nehézzé válik a lelkem
– kezdi Gyuri anyukája, Borszékiné Cserháti Erika, aki a kezelések befejezését követően határozta el, segíteni szeretne azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke érintett valamilyen daganatos betegségben. Az átélt nehézségek, megpróbáltatások hatalmas életerővé, tenni akarássá alakultak benne, és szerette volna valahogyan meghálálni, megköszönni, amiért gyermeke életét megmentették.