– Az uniós bevándorláspolitika évek óta ugyanazokat a hibákat ismétli és továbbra is tévúton jár – jelentette ki legújabb elemzésében Petri Bernadett. A XXI. Század Intézet kutatója az intézet oldalán megjelenő írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt esztendők során uniós fórumokon számos megközelítés merült fel a bevándorlók elosztásával kapcsolatban.
Nyolc éve élesítésre várt a kvóták ötlete
– A kötelező kvótákra épülő közös menekültügyi rendszert 2015-ben mutatta be az Európai Bizottság. Az akkori javaslat szerint menekültenként 250 ezer eurós szolidaritási hozzájárulást kellett volna fizetniük azokat a tagállamoknak, amelyek nem vállalják a migránsok áthelyezését. A Dublin-rendszer reformja kapcsán kialakult patthelyzetet követően a kötelező kvóták ötlete hivatalos formájában évekre eltűnt a nyilvánosság elől, de lappangó állapotban továbbra is jelen volt, időről időre felmerülve egy-egy bizottsági egyeztetésen vagy európai parlamenti határozatban – idézte fel Petri Bernadett.
Hozzátette: a legutóbbi kezdeményezés, Emmanuel Macron francia elnök tavalyi régi-új ötlete az önkéntes szolidaritási elosztásról, csúfos kudarcba fulladt. A Macron által javasolt program szerint az unió által frontországként elismert tagállamokból (Ciprus, Görögország, Málta, Olaszország, Spanyolország) évente tízezer főt kellett volna maguk között önkéntes alapon szétosztaniuk a résztvevő tagországoknak. Az önkéntes elosztási mechanizmus azt is lehetővé tette, hogy azok a tagállamok, amelyek részt akarnak venni a szolidaritási kezdeményezésben, de nem akarnak migránsokat befogadni, anyagilag támogathatják a többieket.
– Elméletben tizenhárom uniós ország támogatta Macron ötletét, végül azonban összesen csak hat tagállam vett át bevándorlókat, a belgák és a hollandok pedig pénzt ajánlottak fel – idézte fel a kutató.
Ennek eredményeként az első hat hónapban 200 körül volt az áttelepítettek száma, a program fennállásának egy éve alatt pedig a vállalt tízezer migráns töredékét, alig ezer főt fogadtak be a résztvevő országok. A kötelező elosztási rendszerben optimista kalkulációk szerinti is harmincszor annyi bevándorlót kellene egy év alatt allokálni a tagállamoknak, mint amennyire az erre vállalkozó európai országok az elmúlt esztendőben önkéntesen képesek voltak.
Petri Bernadett szerint Macron önkéntes szolidaritási kezdeményezése nyilvánvalóan kirakatmegoldás volt, amely elsősorban a tavaly júniusban zárult francia soros elnökség menekültügyekben is hatékonyságot mutató problémamegoldó képességét volt hivatott demonstrálni. Az eredmények fényében a gyakorlat oldaláról is teljesen irreális a kötelező migrációs elosztási mechanizmus tagállamokra erőltetése. Azoknak a tagállamoknak, amelyek be akarják fogadni a frontországokból érkező migránsokat, kiváló lehetőségük nyílt erre az önkéntes elosztás keretében, de a legtöbben nem kértek belőle.
– Ez ma az európai egység brüsszeli értelmezése: huszonhét tagország számára kötelezővé tenni egy olyan elosztási rendszert, amit tizenhárom ország vállalt, és abból is csak hat teljesít önként – mutatott rá a XXI. Század Intézet munkatársa.
Szerinte egyébként a jogállamiságot is sérti a most elfogadott konstrukció. – A kötelező bevándorlási kvóta a szerződések értelmében jogszerűtlen, mert a tagállamok alkotmányos identitásával szemben áll. A tagállami szuverenitás gyakorlása nem köthető feltételhez vagy olyan pénzügyi ellentételezéshez, mint a bevándorlók befogadásának kiváltására szabott fejkvóta – fejtette ki.
Borítókép: Elosztanák a tengeren érkező migránsokat a tagállamok között (Fotó: MTI/AP/Salvatore Cavalli)
