A zergegida május elején született, és volt olyan szerencsés látogató, aki tanúja lehetett a születésnek. Szerencsére komplikációmentesen jött világra, a gida hamar talpra állt.
Annak ellenére, hogy a zerge (Rupicapra rupicapra) megtalálható a környező országokban, az Alpokban és a Kárpátokban is őshonos, kevésbé ismert Magyarországon. A magashegységekben élő vadkecskefaj példányaival a házai állatkertek közül az ország legalacsonyabban fekvő régiójában, Szegeden találkozhattak először a látogatók.
A Szegedi Vadasparkba 2019-ben a kassai és az innsbrucki állatkertekből érkezett egy tenyészpár. Az erdei kifutójukban sziklás dombot építettek nekik, amely megfelel a természetes igényeiknek. A párnak már tavaly is született gidája, ami arra utal, hogy jól érzik magukat Szegeden.
A kecskeformájú párosujjú patás Európa magashegységeiben él, az Alpoktól egészen a Kaukázusig. A gravitációt meghazudtoló fürgeséggel mássza meg a legmeredekebb hegyoldalakat is, köszönhetően erős lábizmainak, ízületeinek és rugalmas, szétterülő patájának. Legelterjedtebb alfaja az alpesi zerge. Egyes elszigetelt alfajok, mint a tátrai és a dél-franciaországi kartauzi zerge az emberi tevékenység miatt veszélyeztetettnek számítanak. Ferenc József császár ajándékának köszönhetően Európán és Kis-Ázsián kívül még Új-Zéland déli szigetén is élnek zergék.
A 110-130 centiméteres zergék kontrasztos mintázata egyrészt a rejtőzést szolgálja, másrészt egyedi, tetszetős megjelenést ad nekik. Fejükön a fekete és fehér szín váltakozik, így olyan, mintha álarcot viselnének. Testük többi részén a 20–60 kilogrammos bakok és a 15–50 kilós nőstények színe hasonló: nyáron világosbarna a háton fekete csíkkal, télen majdnem teljesen fekete. Az állatok nyakán és a farán meghosszabbodott szőr izgalmi állapotban felborzolódik, ez
a közismert „zergetoll”, amely a vadászok körében még a szarvaknál is kedveltebb trófea.
Mindkét nemre jellemző a hátrafelé hajló szarv, amely más tülkösszarvúakkal ellentétben vékony, felfelé álló, enyhén kampós. Védekezésre használják, és jó szolgálatot tesz a szaporodási időszakban a hímek a nőstényért vívott küzdelmében.
Több nőstényből és utódaikból álló nyájakban élnek a bakok territóriumain belül vándorolva, amely területekért heves csatákat vívnak. A nőstények vemhessége 24–26 hétig tart. Többnyire egy, ritkán két kicsinyüket hat hétig táplálják, míg önállóan el nem kezdenek legelészni.
A kifejlett egyedeknek nincs természetes ellensége. Csak a fiatal példányokra lehetnek veszélyesek az olyan nagyméretű sasfajok, mint a szirti sas. Ezért is fontos, hogy a gidák mielőbb el tudjanak menekülni a veszély elől. Így már néhány naposan is ügyesen ugrálnak a köveken.
