Szükség van az államra, jogszabályokra, költségvetési támogatásra, a helyi problémákat ismerő önkormányzatokra, a karitatív tevékenységben évszázados, évezredes tapasztalattal bíró egyházakra és civil fenntartókra is – hangsúlyozta a politikus, majd kiemelte
gondoskodáspolitikára jövőre mintegy 1300 milliárd forint áll rendelkezésre a magyar költségvetésben, négyszer annyi, mint amennyi 2010-ben volt; a szociális területen dolgozók átlagfizetése a háromszorosára nőtt az elmúlt négy kormányzati ciklusban.
– Biztos, hogy ez még nem elég, a továbbiakban is azon szeretnénk dolgozni, hogy lépésről lépesre tudjuk segíteni ezt a területet, mert ha valahol, akkor itt minden erkölcsi alap megvan arra, hogy a segítséget még jobban megpróbáljuk megadni, s lehetőleg még több támogatást tudjunk adni – fogalmazott.
Fülöp Attila a szociális, a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi területen dolgozókat méltatva azt mondta: annak a százezer embernek, aki ezt a munkát végzi, hivatása van, amelyet nemcsak az ellátottakért, hanem a hozzátartozóikért, egy városrészért, egy településért, egy vármegyéért, az egész országért is gyakorol.
Aki ezen a területen dolgozik, a közösségépítés első tégláját, a legnehezebb feladatot vállalja, mert nemcsak szurkol, hogy valakinek jobb legyen az élete, hanem odalép hozzá, megfogja a kezét, segítséget nyújt neki
– fogalmazott az államtitkár.
Szászfalvi László (KDNP), a térség országgyűlési képviselője a segesdi szociális otthonról szólva kiemelte, hogy dolgozói mindig barátként, testvérként, egyenrangú partnerként tekintettek és tekintenek a gondozottakra.
Az intézményben dolgozók és élők egy családot alkotnak, nem zárkóznak el, hanem megjelennek a helyi ünnepségeken, részei a település mindennapi életének – mondta a kormánypárti politikus.