Soros legfontosabb emberei (1.): Kati Marton

A magyarokat hülye, ignoráns társadalomként, Miskolcot kellemetlen városként jellemzi Kati Marton (Action for Democracy). De ki is ez a szülőhazáját lenéző befolyásos amerikai, híres emberek özvegye, akinek Márki-Zay Péter „végtelenül hálás”?

US-INTERNATIONAL-WOMEN'S-HEALTH-COALITION-2018-GALA-DINNER Fotó: CINDY ORD

Egy angol nyelvű videóban Kati Marton arról beszél, homofóbiával is megvádolva Orbán Viktort, és felemlegetve az 1944-es német megszállás budapesti, Szabadság téri emlékművét is: 

Magyarország nem nézett szembe a múltjával úgy, ahogyan azt Németország megtette.

Majd azt mondja: 

Nagyszüleimet, akik számos nemzedékre visszavezethetően jó magyar polgárok voltak, a szomszédjaik nem kis segítségével a [Miskolcról] Auschwitzba tartó vonatokhoz vitték. Még egy fotót sem láttam róluk.

Marton az interjúban világossá teszi,

Magyarországon egy esetleges későbbi gyilkos erőszaktól (!) tart, ellentétben Németországgal, ahol a gyerekeket hatéves koruktól holokausztemlékművekhez viszik tanulmányútra. (Egy könyvében pedig „kellemetlen városnak” nevezi Miskolcot.) 

Magyarország [ti. a németekkel ellentétben] nem végezte el ezt a kemény munkát

– állítja, zsidóellenességnek állítva be a Soros Györggyel szembeni politikai indíttatású, így az európai migránsbetelepítések támogatása miatti magyarországi bírálatokat. Holott Sorost ismert zsidó személyiségek is támadják, lapunk pedig arról írt, Izrael-ellenes, sőt az október 7-i, több mint ezer izraeli zsidó halálos áldozatot követelő terrorcselekményeket elkövető Hamászhoz köthető csoportokat támogat.

Belépő az amerikai elitbe

Kati Marton személyiségéhez és gondolkodásmódjának megértéséhez két adalék még megkerülhetetetlennek tűnik. Egy őt személyesen ismerő – ám e cikkhez neve elhallgatását kérő – washingtoni forrásunk idős korára is csinos, jó intellektuális képességekkel és kapcsolatteremtő készséggel rendelkező társasági lényként írta őt le,

aki családja kivándorlását követően úgy idomult az amerikai elitbe, mint kés a vajba. 

A több nyelven is jól beszélő Marton saját előmenetele alapján is ismert tévés újságíró és könyvszerző lett, ugyanakkor Peter Jennings (2005-ben elhunyt) tévésztárral, majd Richard Holbrooke-kal, az egyik legismertebb – és a jelenleg is kormányzó Demokrata Párthoz kötődő – amerikai diplomatával kötött házassága csak szélesítette amerikai kapcsolatrendszerét, amit az Action for Democracy magyarországi adományszerzéseihez is felhasználhatott. 

Marton és Holbrooke (aki 2010-ben elhunyt) 1995-ben a budapesti amerikai nagykövet Zugligeti úti rezidenciáján házasodott össze, ami több mint szimbolikus, tekintve a személyi összefonódásokat. Ekkor ugyanis Donald Blinken, a jelenlegi amerikai külügyminiszter, Antony Blinken apja volt a – demokrata párti politikai kinevezett – képviseletvezető Budapesten. Másrészt A nép ellenségei című, családjáról szóló memoárjában Marton maga ír úgy erről a rezidenciáról, mint „amelyről annyi szép emléket őriztek a szüleim az 50-es évekből”. 

Studebakerrel Rákosi Budapestjén 

Szép emlékek az 50-es évekből (legalábbis a szülők letartóztatásáig)…

Ehhez azért a Márton családba kellett születni. Miközben a Kati Martonnál tizenöt évvel idősebb Charles Gati politológus, szintén háttérhatalmi figura, az Action for Democracy tanácsadó testületének egy másik tagja – róla majd egy későbbi cikkben írunk bővebben – huszonéves újdondászként (mint Gáti Károly) még arról értekezett például az 50-es évek magyar sajtójában, hogy egy gyerekeknek szóló szovjet propagandafilm 

a legnagyobbak jó példáját követve alakítja ki a szovjet ifjúsági filmművészet sajátos arcát,

addig Kati Martont megkímélte az élet Gati az 50-es években leírt vargabetűitől. Ő ugyanis a nővérével együtt az átlagember számára elképzelhetetlen álomvilágba csöppent Rákosi Mátyás Magyarországán.

Az alábbiakban néhány árulkodó idézet következik Marton A nép ellenségei című családtörténeti könyvéből. Szülei az AP és az UPI amerikai hírügynökségek budapesti tudósítói voltak, akik úgy jártak sportkocsin az amerikai nagykövetségre, mint a budai, Csaba utcai lakásukhoz közeli Fény utcai piacra, és még abban sem láttak semmi veszélyt, hogy szabadidejükben is amerikai diplomatákkal bridzselnek. A Márton családban szemlátomást az sem merült fel, hogy 1944 és a Rákosi-rendszer, a fasizmus és a kommunizmus, illetve az Egyesült Államokhoz való dörgölőzés mellett valamilyen negyedik – magyar nemzeti – út is létezhet. Például olyan, amilyet a zsidóellenes megpróbáltatásokat szintén átélt Angyal István követett, aki aztán 1956 mártírja lett.

Abban az időben, amikor Magyarországon összesen nem volt több mint kétezer személyautó, a szüleim egy lenyitható tetejű Studebakerrel furikáztak. Mintha csak színarany hintóval közlekedtek volna… Mi a nővéremmel hercegkisasszonynak éreztük magunkat a fehér, nyitott Studebakerünkben, míg a szürke tömeg a járdaszélen ácsorogva várta a fekete füstöt okádó rozoga autóbuszokat

– írja Bart Dániel fordításában. 

Majd egy kissé kínos részlet: 

A számomra szinte magától értetődött, hogy egy középosztálybeli, budapesti értelmiségi család, amely nagy súlyt helyezett a gyerekei iskoláztatására, csakis zsidó lehet.

Végül: 

A ruháink, az életformánk, a barátaink és a munkánk is nyugati

– adja anyja szájába e szavakat. Ami az utóbbi kettőt illeti, maga sem mondhatta volna önleleplezőbben. 

Borítókép: Kati Marton egy 2018-as felszólaláson (Fotó: Getty Images/Cindy Ord)