A szökőév több napot tartalmaz az év szokásos hosszánál, azért, hogy a naptárt (négyévente) szinkronba hozza a csillagászati (tropikus évvel) vagy évszakok szerinti idővel. Az évszakok és a csillagászati események nem egész számú napok szerint ismétlődnek, ezért a naptár, amely ugyanannyi napot tartalmaz, minden évben elcsúszik a világ eseményeihez képest. Korrigálható a csúszás, amennyiben beillesztünk egy plusz napot az évbe – vagy egyéb módon időnként módosítunk az év hosszán.
A szökőnapokat – melyek a naptárat hangolják össze a csillagászati év hosszával – nem szabad összekeverni a szökőmásodpercekkel vagy „ugrómásodpercekkel”, amelyek az órát hozzák szinkronba a nap hosszával. Korábban írtunk már arról, a 2024-es év szökőév, tehát egy nappal tovább tart ez az esztendő.
Mióta van szökőév?
A szökőnap egyébként nem ma van, hanem hivatalosan február 24-e volt. Ennek oka a római naptárban keresendő, amelyben Julius Caesar kihirdette, hogy „a március kalendasa előtti 6. nap kettőztessék meg”, mely a mai naptárunk szerint február 23. napjának felel meg, melyet a szökőnap követ. Ám tévesen gyakran február 29-ét tartják szökőnapnak.
Már Julius Caesar idején igény volt arra, hogy a naptári év olyan hosszú legyen, mint amennyi idő alatt „a Nap a Föld körül” megtesz egy teljes kört. (Akkor és még sokáig a geocentrikus világkép uralkodott, azaz az emberek abban a hitben éltek, hogy a Nap és minden más égitest a Föld körül kering. Kopernikusz közel 1600 évvel Julius Caesar uralkodása után alkotta meg a heliocentrikus világképet.) Az akkor használatos naptárak nem is tudtak megfelelni ennek az igénynek.
A szökőévek ötlete Krisztus előtt 45-re nyúlik vissza – ekkor vezette be Julius Caesar a Julianus-naptárt Szószigenész alexandriai csillagász számításaira alapozva.
Eszerint az év 365 napból állt, az új év januárral kezdődött, és mivel a teljes napév néhány órával rövidebb ennél, minden negyedik évben beiktattak egy szökőnapot, hogy ellentételezzék. A bevezetőjéről elnevezett Julianus-naptár így sem volt teljesen pontos. A szökőnap beiktatása ellenére évente 11 perc 12 másodpercet késett, így 128 évenként felgyűlt egy napnyi eltérés. A 16. századra a differencia mérete elérte a 11 napot – írja az Újkor.hu.