A Szentírás tanúsága szerint a megváltás fogalma Isten üdvösségtervében jelenik meg és annak megvalósulásában bontakozik ki – mutatott rá húsvéti üzenetében Kozma Imre atya. Az irgalmas rendi szerzetes hangsúlyozta: a Bárány vérében minden nemzet népe Isten tulajdonává lett ugyanúgy, amint egykor Izrael a vérrel megpecsételt szövetség révén.
Drága a megváltás! Az oktalan áldozati állatok feláldozását felváltja Jézus személyes és önkéntes áldozata
– húzta alá Kozma Imre.
– Az Atya szeretete a világ iránt, amelyért a Fiát adta, a Fiú szeretete az Atya iránt és az emberek iránt, s ez olyan áldozat, amelynél nagyobb nincs. A beteljesített szeretet végső pillanatában jelentette ki teljes igazsággal, hogy beteljesedett, ezáltal elérte kibontakozása legmagasabb fokát az Atya szeretete, amely megtestesült Jézus emberi szívében – hangsúlyozta. Kozma Imre szerint
Jézus azért halt meg szeretetből, hogy közölje az emberekkel, testvéreivel ezt az atyai szeretetet, s ezzel váltotta ki az emberiséget és szerezte vissza Atyjának.
Az istentelenné vált Európa
Az atya úgy látja, ma Európában szervezetten folyik az ember bűntelenítése: a társadalmi etikett került az erkölcs helyébe, az élet abszolút joga lépett előtérbe minden normatív értékkel szemben.
A kereszténységben született mai Európánk a szabadság torzszülöttje, az istentagadás és vallástalanság csapdájában szenved, jobban bízik a diplomáciában, mint a kegyelem erejében, és szívesebben szövetkezik a hatalommal, mint hagyatkozik a Gondviselésre, s lesz kiszolgáltatottja a zsarnokságnak
– fogalmazott. Kifejtette: a konkrét ember személyiség, ami szabadságot jelent, szabad viszonyulást az örök emberihez és a tőle független értékekhez. – A konkrét ember ezért mindig birkózást, keresést, tévedést és bukást is jelent, s velük párhuzamosan lelkiismereti vívódást, nyugtalanságot, bánatot, csalódást, tehát szenvedést – fogalmazott.
Kozma Imre úgy látja, az embert nem csupán egy módon lehet megváltani szenvedéseitől, ha sikerül személytelenné tenni.
Minden haladásmítosz ilyen paradicsomot ígér mérsékelt helyárakkal.
– Csakhogy Krisztus nem azért halt meg, hogy ne legyen többé szenvedés. A kereszt nem a külső paradicsom, hanem a belső mennyország kulcsa – húzta alá. Szerinte érthető, hogy az a világ, amely tagadja a bűnt, ellensége a keresztnek is. Hangsúlyozta: a valóság az, hogy
Isten szabadnak teremtett minket, de nem függetlennek, Isten képmásának, de nem Istennek.
Végső fokon tehát az ember válaszától függ, hogy az ember által teremtett világban jelen lesz-e az Isten, vagy sem. Törvényei érvényesülnek-e, vagy sem. Van valami igazság az egzisztencialisták szellemes mondásában: szabadságra vagyunk ítélve. A teremtett szabadság gyökerében ugyanis ott lappang a bűn lehetősége – tette hozzá.
Mit tegyünk hát? Fosszuk meg az embert szabadságától, hogy megmentsük a bűntől? Tegyük csordalénnyé, mert az állatnak nincs bűne?
– tette fel a kérdést az atya. Azonban szerinte ennek rettenetes ára lenne. Rámutatott: az ember azért titok, mivel szabad, túl van a racionális világon. Ezért problémáját sem lehet racionális síkon megoldani, mert ha elvesszük a szabadságát, nem lesz bűn, de ember sem lesz. Ha meghagyjuk a szabadságát, bűn lesz, de a bűnbe is belepusztul az ember, ezért úgy kell megmenteni a bűntől, hogy szabadsága ne sérüljön.
Krisztus áldozatának titka, hogy egyrészt Istent engeszteli a megtörtént bűnért, másrészt megnyitja a kegyelmek kútját, hogy az ember szabad maradjon, és mégse vétkezzék
– hangsúlyozta, majd hozzátette: az áldozat felülmúlja a rációt, ezért nem tud vele mit kezdeni a mai ember. A természet selejtez, a szellem viszont áldozatot vállal. Ott a gyöngébbnek pusztulnia kell az erősebbért, itt pedig az értéktelen az, amely képtelen az áldozatra – fejtette ki Kozma Imre.
Az atya rámutatott: van áldozat magáért az önfeláldozásért, de ennek semmi köze nincs a kereszténységhez, ugyanis az áldozat lényege a szeretet. Azonban szerinte egyben mégis igaza van: amilyen az Úr, olyan a szolgája. – Bármennyire tiltakozik is ellene a gőg, a megoldás mégiscsak a kereszten önmagát áldozó Krisztus – hangsúlyozta.
Merre tart a világ?
A kérdés: mi a kereszténység elgondolása ennek a világnak végső jövőjéről? – tette fel a kérdést Kozma Imre. Szerinte ebben a kérdésben a kereszténység önértelmezése „feszeng”.
Elmondása szerint korunk a fölfelé irányuló transzcendencia helyébe az előremutató transzcendenciát (progresszió) állította. Szinte a végtelenbe tágította a horizontális jövőt. Az embert úgy állítja be, mint aki szakadatlanul képes felülmúlni önmagát és szolgálni képes a jobb és igazságosabb világ határtalan megvalósulását.
Ez a látás nem reális, mert a történelem nemcsak haladás, hanem visszaesés is, nemcsak építés, hanem rombolás is, nemcsak szocializálódás, hanem erőszak is. A fejlődéssel nemcsak a jó, hanem a rossz akusztikája is növekszik. Akik a történelemnek ezt az oldalát szenvedik meg, azok föladják a reményt, és rezignációba menekülnek
– fogalmazott. Leszögezte: a keresztény remény vallja, hogy nemcsak előremutató transzcendencia provokálja az ember tevékenységét, hanem van fölfelé mutató transzcendencia is, amely szintén aktivizálja erőinket, s nem engedi, hogy az ember eltérítse a világot végső céljától.
Isten legyen a végső cél, és ne a bálvány: Pénz, élvezet, hatalom! A szellem uralkodjon az anyagon, és ne fordítva! A civilizáció ne szakadjon el a kultúrától! Ne az ember legyen a végső fórum, hanem az Isten!
– hívta fel a figyelmet. Kozma Imre atya úgy látja, mindez konkrét és nagyon is evilági program. Rámutatott: húsvét öröme nem tavaszi bódulat, hanem öröm a Szentlélekben, mivel az alapvető rend helyreállott, Isten kibékült az emberrel. – Krisztus nyitott sírjából árad az öröm a földre, bele az emberi szívekbe és általuk a történelembe. Húsz évszázad vihara sem tudta elnémítani az alleluját! – jelezte az atya.
