A baloldali állításokkal szemben hatalmas győzelmet arattak a kormánypártok

Bár a baloldalon sokszor úgy állítják be, hogy a kormánypártok kizárólag a kistelepülések lakosainak körében erősek, valójában a megyei jogú városok nagyobb részében győzelmet arattak – hívta fel rá a figyelmet a Mandiner. Néhány helyen ugyan elvesztette domináns szerepét a Fidesz–KDNP, új választórétegeket is sikerült megnyernie.

Bevehetetlennek látszó megyei jogú városok 

Határozottan érvényesült viszont az inkumbenshatás azokban a városokban, ahol a polgármesterek valóban erősek, mint például Székesfehérváron Cser-Palkovics András, Veszprémben Porga Gyula vagy Zalaegerszegen Balaicz Zoltán esetében – mutat rá Mráz. A politológus felhívja a figyelmet, hogy ezekben a városokban a baloldal nem is mert igazán erős ellenfeleket elindítani, és a Fidesz–KDNP a jelöltek személyére építve nem csak a törzsszavazóit tudta megszólítani. A milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek.

Tény, hogy a megyei jogú városok közül sokat már régóta a jobboldal vezet.

Tizennégy éve fideszes polgármestere van Nyíregyházának és Székesfehérvárnak, előbbi helyen Kovács Ferenc csaknem 46 százalékos, utóbbiban Cser-Palkovics András közel háromnegyedes felhatalmazással kezdheti meg negyedik ciklusát. A 2006 óta fideszes irányítású Sopronban és Veszprémben egyaránt 50 százalék körüli aránnyal nyert Farkas Ciprián és Porga Gyula. A több mint negyedszázada Fidesz-vezetésű Debrecenben szintén bejött a papírforma, a szinte érdemi kihívó nélkül ringbe szálló Papp László a szavazatok majdnem felét begyűjtve harmadszor győzött, ráadásul pártja az összes egyéni körzetet megnyerte. Kecskemétet és Zalaegerszeget harminc éve jobboldali polgármester vezeti, előbbi városban Szemereyné Pataki Klaudia több mint 10 százalékpontos különbséggel múlta felül a baloldali jelöltet, utóbbi településen pedig egyenesen kiütéses győzelmet aratott Balaicz Zoltán a szavazatok 73 százalékával. 

Mindketten a harmadik ciklusukat kezdhetik meg. 

Kaposváron a fideszes Szita Károly a szavazatok több mint felével immár nyolcadik mandátumát szerezte meg, a baloldali pártok jelöltje mindössze 22 százalékot kapott. A 2022 óta a megyei jogú városok közé tartozó Esztergomot is meg tudta tartani a Fidesz–KDNP, Hernádi Ádám polgármestert a szavazók több mint 70 százaléka kérte folytatásra.

A kormánypártok egyik legérdekesebb címvédése Szekszárdon történt. Tavaly a Fidesz–KDNP-s Ács Rezsőt megfosztották polgármesteri tisztségétől. 

A párt most Berlinger Attilát indította, aki a szavazatok több mint 54 százalékát szerezte meg. Most kapta a legtöbb voksot a jobboldal azóta, hogy 2006-ban elhódította a városvezetői széket – érdemes észben tartani: a tizennyolc évvel ezelőtti önkormányzati választást nem sokkal azután rendezték meg, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszéde. Abban az évben Horváth István a Fidesz–KDNP jelöltjeként 8970 szavazattal 60 százalék feletti eredményt ért el, most Berlinger Attila 7788 voksot gyűjtött be, a voksok 54,3 százalékát. Itt nincs szó inkumbenshatásról, Berlinger először foglalhatja el a polgármesteri széket. Öt évvel ezelőtt Ács Rezsőt Bomba Gábor még meg tudta szorongatni, mindössze 300 szavazat döntött, mostanra viszont nagy arányban csökkent a kihívóba vetett bizalom, hiszen majdnem 1000 vokssal kevesebbet kapott, mint 2019-ben. „Szekszárd jobboldali város, de az előző polgármester – a ciklus közbeni leváltása is ezt bizonyítja – nem tudta teljesen maga mögé felsorakoztatni a jobboldaliakat. Egy új fideszes városvezető helyre tette a dolgokat, és így az erőviszonyoknak megfelelő eredmény születhetett” – vélekedik Mráz Ágoston Sámuel.

Újabb társadalmi rétegek a Fidesz mellett

Ha a fővárost vizsgáljuk, közhelyszámba megy, hogy a II. és a XII. kerület fideszes fellegvár, s ezt az utóbbi időben főként azért emlegetik, hogy a baloldal jobb szereplését a jobboldal gyengüléseként mutathassák be. A Nézőpont Intézet vezetője szerint viszont már a 2018-as országgyűlési választás alkalmával meg lehetett figyelni, hogy a budai konzervatív rezervátum liberálissá vált. Ez alapján semmi meglepő nincs abban, hogy Pokorni Zoltán távozásával a Fidesz–KDNP a II. kerület 2019-es elvesztése után a Hegyvidéket sem tudta megvédeni. A választási térkép persze cáfolja azt a megállapítást, hogy a kormánypártot az utolsó fővárosi fellegvárából verték ki. Az V. kerületet még Rogán Antal nyerte meg a jobboldalnak 2006-ban, s több ciklus óta a szintén fideszes Szentgyörgyvölgyi Péter irányítja. Talán nem véletlen, hogy a baloldal olyan politikai kalandorokat indított el ebben a számára nyerhetetlennek ítélt kerületben, mint Juhász Péter, aki polgármesteri álmokat szőtt, vagy az ellenzéki térfélen kódorgó Lukácsi Katalin, aki képviselőségre áhítozott. Igaz, Lukácsi legalább azt elérte, hogy a kampány egyik szürreá­lis jelenetét kössük a nevéhez. A képviselőjelöltet ugyanis éjnek évadján plakátrongáláson kapták, mire menekülni kezdett. Minderre utólag rátett egy lapáttal, hogy lebukását és menekülését spirituális élménynek nevezte. 

S ha már elitkerületek, érdemes kitérni arra, ami az I. kerületben történt, ott a regnáló baloldali polgármestert verte meg a fideszes Böröcz László 463 szavazattal.

A Fidesz–KDNP 2006-ban hódította meg  a XVI. és a XVII. kerületet, s 2010 óta már Kőbányát is kormánypárti polgármester, D. Kovács Róbert Antal irányítja. Ezeket a városvezetői helyeket a Fidesz–KDNP magabiztos előnnyel tartotta meg, sőt a X. kerületben még szilárdabb lett a kormánypárti vezetés, hiszen a tizenkét körzetből nem hatot, hanem már kilencet hoztak el a jelöltjei. Sokat számíthatott, hogy ezúttal a Momentum önálló jelölteket állított. Mráz Ágoston Sámuel rámutat arra, hogy a jobboldal új választói rétegeket nyert meg magának. Emlékeztet, évekkel ezelőtt a „keményen dolgozó kisember” kampányra a liberális véleményvezérek azt mondták, felháborító manipuláció, angolból fordított olcsó trükk. „Valójában a legjobb leírása annak, ami történik: a milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek” – fogalmaz.

Egymásra csúszott a két kampány?

Korábban bemutattuk a Nézőpont Intézetnek a választás után megjelent elemzését, amely azt vizsgálta meg, mi történt volna egy, az EP-választással azonos eredményű országgyűlési választáson. Modellszámításuk során a pártok EP-listájára leadott szavazatokat duplikálták, és abból indultak ki, hogy egyéniben is ugyanannak a pártnak a jelöltjére szavaznak a polgárok, amelynek a listájára, így az országos listáról kiosztott mandátumoknál a választó­kerületi töredékszavazatokat is figyelembe vették.

Ezek alapján a Fidesz–KDNP országos listáról 39, az egyéni választókerületekből pedig 96, összesen 135 országgyűlési képviselői hellyel számolhatott volna, ami azt jelenti, hogy újra kétharmadot szerzett volna a parlamentben. 

De vajon egyben kezelték a választópolgárok az európai parlamenti és az önkormányzati választást, és az utóbbin is felhasználták-e a szavazatukat arra, hogy kifejezzék álláspontjukat? A Nézőpont Intézet vezetője szerint mivel sok helyen eltérő szavazatszámok születtek az európai parlamenti és az önkormányzati választás tekintetében, azt nem lehet kijelenteni, hogy az emberek automatikusan összekötötték volna voksaikat.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)