Brüsszel zsarolással akarja behódolásra bírni a magyar kormányt

Brüsszel erős politikai kényszert gyakorol Magyarországra, egyfajta jogi köntösbe öltöztetett politikai elvárásként előírva, hogy változtassunk a migrációs politikán – mondta a Magyar Nemzetnek ifjabb Lomnici Zoltán, a Századvég jogi tanácsadója. Az Európai Unió Bírósága ugyanis kétszázmillió euró (mintegy nyolcvanmilliárd forint) megfizetésére kötelezte Magyarországot.

Miért teszi ezt Brüsszel?

A bíróság érvelése szerint a magyar kormány nem tartotta be az uniós menekültügyi szabályokat és uniós jogot sértett a kialakított tranzitzónákkal. Ifjabb Lomnici Zoltán szerint valójában a bíróság is a brüsszeli álláspontot képviseli, és az uniós intézmények vezető bürokratáitól már megszokott módon, túlterjeszkedve a hatáskörén próbálja – a jog eszközeit felhasználva – rábírni Magyarországot a migránsok beengedésére. Azért teszik ezt az alkotmányjogász szerint, mert

hazánk nem hajlandó meghajolni azon Brüsszeli döntések előtt, amelyek ránk szabadítanák az illegális bevándorlókat és migránsgettókat hoznának létre az országban.

Az alkotmányjogász szerint értelmezhetetlen olyan tranzitzónáknál a nemzetközi védelem iránti eljáráshoz való hozzáférés „korlátozásáról” beszélni, amelyek már régóta nem működnek. Az is sokatmondó tény ifjabb Lomnici Zoltán szerint, hogy a bíróság nem vette figyelembe, sőt, egyenesen súlyosító körülményként értékelte a hazánk alaptörvényének tiszteletben tartása érdekében megindított, és még folyamatban lévő eljárást.

Ami a bírságot illeti, annak világos, szerződésekben rögzített követelményei vannak.

– Egyrészt, a kényszerítő bírság kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolt, ha a korábbi ítéletben foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés a tényállásnak a bíróság általi vizsgálatáig fennmarad. Erről – mint ahogyan arról korábban már szó esett – többek között a tranzitzónák esetében sem beszélhetünk. Nem zárójelbe téve azt a tényt sem, hogy az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése nem határoz meg konkrét határidőt az Európai Bíróság ítéletben foglaltakat teljesítésére – hívta fel a figyelmet. Hozzátette: nem vette figyelembe a bíróság Magyarország azon nyomós és adekvát érvét sem ebben a körben, hogy a 2013. május 30‑i Európai Bizottság kontra Svédország ítélet  55. pontja alapján a bíróság enyhítő körülményként vegye figyelembe, hogy Magyarország eddig még soha nem mulasztotta el a bíróság ítéletében foglaltak teljesítését.

Mindenképpen fizetni kell?

Ifjabb Lomnici Zoltán úgy látja, az Európai Unió Bírósága (EUB) által Magyarországra kiszabott kétszázmillió eurós bírság azt jelenti, hogy hazánknak be kell fizetnie ezt az összeget az Európai Unió (EU) költségvetésébe mint büntetést, mivel álláspontjuk szerint nem tartottuk tiszteletben az uniós jogszabályokat. Az EUB ezen túlmenően, a szabályozás betartásában mutatkozó késedelem minden egyes napjára további egymillió eurós kényszerítő bírságot szabott ki, amíg Magyarország nem tesz eleget az EUB-nek a 2020 decemberében hozott ítéletben foglaltaknak.

Bár főszabályként nem lehet fellebbezni a döntéssel szemben, megjegyzendő, hogy jelen ügy kapcsán a legkirívóbb eljárási szabálysértés a bíróság mérlegelési jogkörében különösen az összegnél figyelhető meg.

–  Alapvető feltétel ugyanis, hogy mérlegelési jogkörének gyakorlása során a bíróságnak minden esetben úgy kell meghatároznia a kényszerítő bírságot, hogy az egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetési képességével. Az Európai Bizottság kérelmén történő hetvenszeres túlterjeszkedés ennek a követelmények semmiképpen sem feleltethető meg – mutatott rá a szakértő. Hozzátette: a gyakorlat alapján a bizottság ellenőrzi a befizetéseket, ennek elmaradása esetén időről időre felszólítást küld.

Később egy beszámítási eljárás részeként levonják az adott tagállamnak a költségvetésbe történő soron következő átutalásból.

– Mivel levonható az ilyen típusú pénzügyi joghátrány a tagállamoknak járó pénzügyi keretből, érdekes felvetés, hogy mi van akkor, ha egy tagállam történetesen egy kifizetés előtt álló, esetleg visszatartott uniós forrásra kívánja szándékosan terhelni az összeget. Mint ahogy elgondolkodtató ötlet, hogy a csaknem 750 milliárd forintot kitevő, hazánk által önként vállalt, de közös határvédelemre kiadott tétel hogyan ütköztethető jogilag a mostani igazságtalan szankcióval, és a kormányzat esetleg úgy is dönthet, hogy önálló eljárásban érvényesíti ezzel kapcsolatos jogos követelését – fejtette ki ifjabb Lomnici Zoltán.

Borítókép: Az Európai Parlament képviselői a strasbourgi ülésteremben (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)