„Mintha az ember mindig azt hallaná valakiről, hogy buta, rideg és megközelíthetetlen, majd kiderülne, hogy okos, szívélyes és mihelyst tud, rendelkezésre áll – így éreztem magam ma a János kórházban” – írja Petri-Lukács Ádám író, publicista, hivatalos közösségi oldalán.
A bejegyzésben úgy folytatja: „Történt, hogy hirtelen apró sebészeti beavatkozásra szorultam, csekély, de lázzal járó kellemetlenség miatt. Minthogy orvos barátaim nyaralnak, felhívtam az ügyeletet, ahol rögtön felvette a telefont egy hölgy, meghallgatott, azt mondta kapcsolja az SBO részlegvezetőt, ő is végighallgatott, s annyit mondott, hogy irány a János Kútvölgyi telephelyének negyedik emelete.
Itt a világos, frissen festett, abszolút kulturált váróteremben mintegy órát kellett várni – mint kiderült életmentő műtétet hajtott éppen végre az ügyeletes orvosteam –, majd a műtőből rögvest hozzám jött az orvos – álljon itt a neve is: _Bári Attila_ – aki elkísért egy kezelőbe és rögvest megkezdte a beavatkozást. Közben végig türelemmel magyarázta, hogy épp mi történik, utána alapos felvilágosítással szolgált, gyógyszerek, kontroll, stb. Ennyi az egész. Azért tartom érdemesnek leírni, mert szinte kizárólag rémtörténeteket olvasni az állami ellátásról, ezen belül a János kórház különösen rossz hírű. Ehhez képest mellbevágó volt a megérkezés a komfortos környezetbe és a végtelenül alapos, lelkiismeretes ellátás, amit az orvos közvetlenül azután nyújtott, hogy egy többórás hasi katasztrófát elhárító operációban részt vett.”
