Gyermekbénulás: a napjainkban hetven év körüli túlélők győztesnek érzik magukat

Ma már kevesen emlékeznek a rettegett gyermekbénulás-járványra, melynek utolsó nagy hulláma 1950 és 1959 között szedte áldozatait szerte a világban és hazánkban is. Az akkor megbetegedett gyerekek ma már a hetvenes éveikben járó, a gyermekbénulás miatt többségében kerekesszékhez, mankóhoz kötött emberek. Sorstársi találkozóra Egerben gyűltek össze.

Forrás: HEOL

– Akkoriban ez nagyon más volt. Valahogy természetesebben álltak hozzá az emberek, ha valakinek valamilyen nehézsége volt. Engem édesanyám a hátán hordott sokáig, az iskolát is úgy végeztem el – mert normál általánosba jártam –, hogy segítettek. Ma már tudom, hogy ha akkoriban tudták volna az orvosok, hogy a bénult idegsejtek szerepét tornával, mozgatással átvehetik más, épen maradt sejtek, talán könnyebb lett volna, de ezen ma már kár keseregni. Itt vagyok, élek, győztem, hiszen egy szép élet van mögöttem családdal, gyerekekkel, unokákkal, jól megálltuk a helyünket az életben, nem panaszkodom – teszi hozzá.

– Szerintem most is tanácstalan lenne az orvostudomány, ha kitörne egy gyermekbénulás-járvány. Igaz, ma már van védőoltás, de nem a világ minden pontján használják, és ez veszélyes. Velünk annak idején nem csináltak semmit, nem kaptunk fejlesztést, semmit. Sokan az első stádiumban meghaltak, a légzésbénulásban, mi, többiek, szerencsések vagyunk, hogy túléltük.

Az elmúlt évtizedekben a védőoltásoknak köszönhetően csaknem eltűnt a betegség, de azokban az országokban (pl. Afganisztán, Pakisztán, Nigéria, Laosz), ahol nincs oltóanyag vagy megtagadják az oltást, rendszeresen fordulnak elő járványok

– írja a Fertőzésekről.hu. 2002. június 21-től az Egészségügyi Világszervet az európai régiót poliomentesnek tekinti, de 2013-ban figyelmeztetést adtak ki, mert a nem megfelelően immunizált közel-keleti országokból kiindulva ismét elterjedhet a betegség.

Hazánkban az 1959-ben bevezetett kötelező oltási program miatt nem fordult elő gyermekbénulás. Kizárólag emberről emberre terjed, elsősorban a fertőzött széklettel szennyeződött ivóvízzel – és élelmiszerekkel (pl. zöldségek, gyümölcsök), de a közvetlen (pl. kézmosás hiánya) és közvetett kontaktusnak ( a kórokozóval szennyezett felületek megérintése) és a cseppfertőzésnek (pl. köhögés, tüsszentés) is fontos szerepe van. A poliomyelitis lappangási ideje általában 7–14 nap. A fertőzőképesség a fertőzéstől kezdődően 4–6 hétig tart. A fertőzésen átesett személy általában egy életre védetté válik – olvasható a Heves vármegyei hírportál, a Heol cikkében.