A Brazíliában gyártott gép nyolcvan felszerelt katona, hatvannégy ejtőernyős, illetve hordággyal együtt hetven sebesült – összesen huszonhat tonnányi hasznos teher – szállítására alkalmas. Ami viszont igazán különlegessé teszi, az a légi utántöltő feladatokra való alkalmazhatósága, amely új elemet jelent a Magyar Honvédség légierejének képességpalettáján, és amivel ezentúl több katonát, messzebbre és gyorsabban vagyunk képesek elszállítani
– fogalmazott Popelyák Péter alezredes, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár pilótája, aki a Spirit FM Katonadolog című műsorában azt is kihangsúlyozta, hogy a KC–390 Millennium egy minden ízében katonai feladatokra tervezett és épített szállítórepülőgép.
Mint mondta,
a hagyományos feladatok mellett katasztrófahelyzetekben sokkal hatékonyabbá válik a polgári személyek kimenekítése is, ugyanis a gép hátulján található rámpával szabaddá válik a ki- és beszállás, illetve rakodás a hátsó ajtó lenyitása után.
– Ez egy nagyon impozáns repülőgép a maga 32 méteres hosszúságával, 35 méteres szárnyfesztávjával és 12 méteres csúcsmagasságával. Amikor ez a gépcsoda leszállt Kecskeméten, a műszaki állomány nagy része kicsit meghatódott – mesélte az adásban az első találkozás emlékét Kiss Jenő őrnagy, az MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár szolgálatvezető mérnöke, aki szerint minden egyes területen felülmúlja a konkurenciáját. Hozzátette, a dobási pontosságága 50-100 méteren belül van, teherbíró képessége jóval nagyobb, hatótávolsága pedig póttartályokkal szerelve 8500 kilométer.
A mérnök és a pilóta is hangsúlyozta, hogy
az eszköz ízig-vérig megfelel a 21. századi követelményeknek, hiszen a lehető legmodernebb technológiával szerelték fel.
– A megtervezésekor figyelembe vették, hogy minél kevesebb műszaki kiszolgálást igényeljen – tehát minél kevesebb ideig maradjon a földön –, így alapjáraton kicsi időközönként, kéthetente, havonta kell csupán karbantartani – hívta fel a figyelmet egy újabb előnyére Kiss Jenő őrnagy.
Mivel a szállítórepülőgép érkezése hatalmas technológiai ugrásnak számít, erre fel kellett készülnie az azt működtető, üzemeltető és karbantartó állománynak is. Ennek érdekében a repülőgépvezetők, a rakodásvezetők és a fedélzeti rendszerkezelők valamennyien a gép gyártásának helyén, azaz Brazíliában kaptak kiképzést.
