– Melyek a legjelentősebb mérföldkövek az Oktatási Hivatal eddigi negyedszázados történetében?
– Már maga az OH jogelődjének indulása fontos eseménynek számított 1999. szeptember elsején. Mivel az oktatási ágazatnak nem volt olyan területi szervezeti egysége, amelyik helyi szinten tudta volna támogatni a központi kormányzat munkáját, létrejött az egyetlen központból és hét régióból álló Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont. Ehhez csatoltak a kormányok más szervezeteket a kétezres években, majd 2007-ben létrehozták az Oktatási Hivatalt. Hamarosan még több szervezet integrálódott az OH-ba: 2015-ben ide kerültek a korábbi megyei pedagógiai intézetek, majd egy év múlva az Educatio Kft. és az oktatási informatika, 2019 decemberétől pedig az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Szerteágazó a portfóliónk, ami a magyar köznevelés legnagyobb részét lefedi.
– Kik fordulhatnak önökhöz és milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe?
– Feladataink közé tartoznak a hatósági ügyek, melyekben jogszabály szerint teljesítjük a kötelezettségeinket. Ez érinti az állampolgárok széles körét, gondoljunk csak a középfokú és felsőoktatási felvételi eljárásokra vagy az érettségi vizsgák szervezésére.
Előfordul, hogy arra kérnek bennünket, gyakoroljunk méltányosságot egy nagyon elcsúszott határidő vagy hiányzó nyilvántartási adatok miatt, de a hivatalt kötik a jogszabályok,
azokat szigorúan betartjuk, ezért az OH sokszor egy merev és szigorú intézménynek tűnik az iskolák, a diákok és a szülők szemében. Ezenkívül másik nagy tevékenységi területünk a szakmai támogatás. Ha például egy pedagógusnak módszertani nehézsége akad, összekapcsoljuk szaktanácsadóval, vagy adott esetben segítünk a felvételizőknek a jelentkezésnél. Szinte a teljes magyar társadalommal kapcsolatban állunk, adatkezelőként a hároméves kisgyermektől akár a felsőoktatásban dolgozó nyugdíjas professzorig.
– Miért van szükség arra, hogy a tanárokat továbbképezzék a Nemzeti alaptantervből, és ezt számon is kérjék?
– A továbbképzés arról szól, hogy a pedagógusok ismerjék meg a NAT és a kerettantervek tartalmát, összefüggéseit, továbbá azt, hogy milyen állami tananyagokat vehetnek igénybe. Változik a tantervi szabályozás és a tanulási környezet is, ezért meg kell újulni módszertanban, tudásban és tananyagban, az élethosszig tartó tanulás a pedagógusi pálya részét képezi. Az egyik vizsgálatunkban azt láttuk, hogy sok intézmény nem követte le a 2020. évi tantervi szabályozást saját iskolai munkájában, így
a továbbképzés azért is vált szükségessé, hogy a szaktanárok és az óvodapedagógusok megismerjék a NAT, valamint az óvodai nevelés fő központi elemeit, továbbá felfrissítsék az ismereteiket.
Több pedagógus például nem használja az OH által már öt éve működtetett Nemzeti Köznevelési Portált, amely világszínvonalú felület, tudásbázis, korszerű online tananyagokkal és videókkal. Hogyan fordulhat elő, hogy egyes tanárok nem is hallottak erről, és így a tanulók egy komoly tanulást támogató eszköztől esnek el? Ez is a továbbképzés része.
– Szintén az OH feladata a tankönyvfejlesztés. Az online tananyagok térhódítása mellett van még helyük a nyomtatott tankönyveknek?
– Ez nemzetközi szinten is releváns kérdés. A hivatal által fejlesztett nyomtatott tankönyvek jó minőségűek, tartalmasak, progresszív a vizualizációjuk, és jól lefedik az alaptantervet, valamint a kerettanterveket. A digitális felületeknek azonban számtalan olyan előnyük van, amelyeket egy nyomtatott könyv még akkor sem tud behozni, ha QR-kóddal pillanatok alatt betölthető hangzó és videóanyagok tartoznak hozzá. Az iskolákban már ott lévő generációk nagyon igénylik a látványos és színes tananyagokat, például a természettudományos jelenségek vagy a csaták szimulációjában, mert így gyorsabban tudják feldolgozni ezeket. Ezért
nem csodálkoznék azon, ha a nyomtatott tankönyvek nagy része – de nem az összes – idővel majd kikopna a rendszerből.
Ehhez még a technológiai fejlettség is támogató környezetet ad, hiszen a kormány a diákok és az iskolák nagy részének már biztosított elegendő, jó minőségű digitális eszközt és infrastruktúrát.