– Melyek a legjelentősebb mérföldkövek az Oktatási Hivatal eddigi negyedszázados történetében?
– Már maga az OH jogelődjének indulása fontos eseménynek számított 1999. szeptember elsején. Mivel az oktatási ágazatnak nem volt olyan területi szervezeti egysége, amelyik helyi szinten tudta volna támogatni a központi kormányzat munkáját, létrejött az egyetlen központból és hét régióból álló Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont. Ehhez csatoltak a kormányok más szervezeteket a kétezres években, majd 2007-ben létrehozták az Oktatási Hivatalt. Hamarosan még több szervezet integrálódott az OH-ba: 2015-ben ide kerültek a korábbi megyei pedagógiai intézetek, majd egy év múlva az Educatio Kft. és az oktatási informatika, 2019 decemberétől pedig az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. Szerteágazó a portfóliónk, ami a magyar köznevelés legnagyobb részét lefedi.
– Kik fordulhatnak önökhöz és milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe?
– Feladataink közé tartoznak a hatósági ügyek, melyekben jogszabály szerint teljesítjük a kötelezettségeinket. Ez érinti az állampolgárok széles körét, gondoljunk csak a középfokú és felsőoktatási felvételi eljárásokra vagy az érettségi vizsgák szervezésére.
Előfordul, hogy arra kérnek bennünket, gyakoroljunk méltányosságot egy nagyon elcsúszott határidő vagy hiányzó nyilvántartási adatok miatt, de a hivatalt kötik a jogszabályok,
azokat szigorúan betartjuk, ezért az OH sokszor egy merev és szigorú intézménynek tűnik az iskolák, a diákok és a szülők szemében. Ezenkívül másik nagy tevékenységi területünk a szakmai támogatás. Ha például egy pedagógusnak módszertani nehézsége akad, összekapcsoljuk szaktanácsadóval, vagy adott esetben segítünk a felvételizőknek a jelentkezésnél. Szinte a teljes magyar társadalommal kapcsolatban állunk, adatkezelőként a hároméves kisgyermektől akár a felsőoktatásban dolgozó nyugdíjas professzorig.
– Miért van szükség arra, hogy a tanárokat továbbképezzék a Nemzeti alaptantervből, és ezt számon is kérjék?
– A továbbképzés arról szól, hogy a pedagógusok ismerjék meg a NAT és a kerettantervek tartalmát, összefüggéseit, továbbá azt, hogy milyen állami tananyagokat vehetnek igénybe. Változik a tantervi szabályozás és a tanulási környezet is, ezért meg kell újulni módszertanban, tudásban és tananyagban, az élethosszig tartó tanulás a pedagógusi pálya részét képezi. Az egyik vizsgálatunkban azt láttuk, hogy sok intézmény nem követte le a 2020. évi tantervi szabályozást saját iskolai munkájában, így
a továbbképzés azért is vált szükségessé, hogy a szaktanárok és az óvodapedagógusok megismerjék a NAT, valamint az óvodai nevelés fő központi elemeit, továbbá felfrissítsék az ismereteiket.
Több pedagógus például nem használja az OH által már öt éve működtetett Nemzeti Köznevelési Portált, amely világszínvonalú felület, tudásbázis, korszerű online tananyagokkal és videókkal. Hogyan fordulhat elő, hogy egyes tanárok nem is hallottak erről, és így a tanulók egy komoly tanulást támogató eszköztől esnek el? Ez is a továbbképzés része.
– Szintén az OH feladata a tankönyvfejlesztés. Az online tananyagok térhódítása mellett van még helyük a nyomtatott tankönyveknek?
– Ez nemzetközi szinten is releváns kérdés. A hivatal által fejlesztett nyomtatott tankönyvek jó minőségűek, tartalmasak, progresszív a vizualizációjuk, és jól lefedik az alaptantervet, valamint a kerettanterveket. A digitális felületeknek azonban számtalan olyan előnyük van, amelyeket egy nyomtatott könyv még akkor sem tud behozni, ha QR-kóddal pillanatok alatt betölthető hangzó és videóanyagok tartoznak hozzá. Az iskolákban már ott lévő generációk nagyon igénylik a látványos és színes tananyagokat, például a természettudományos jelenségek vagy a csaták szimulációjában, mert így gyorsabban tudják feldolgozni ezeket. Ezért
nem csodálkoznék azon, ha a nyomtatott tankönyvek nagy része – de nem az összes – idővel majd kikopna a rendszerből.
Ehhez még a technológiai fejlettség is támogató környezetet ad, hiszen a kormány a diákok és az iskolák nagy részének már biztosított elegendő, jó minőségű digitális eszközt és infrastruktúrát.
– Milyen aktuális programokat szervez most a hivatal a tanároknak és a diákoknak?
– Egyik fő célunk, hogy a pedagógusokat minél jobban ellássuk információkkal az aktuális témákról, ezért van 15, az ország egészét lefedő pedagógiai oktatási központunk. Ezek rendszeresen tájékoztatják a tanárokat és az igazgatókat a különböző értekezleteken vagy a pedagógiai heteken, ahol országszerte több száz programon vehetnek részt. Aktuális téma a pedagógusteljesítmény-értékelési rendszer vagy az új tankönyvek bemutatása, amiről a Nemzeti Pedagóguskarral is tartottunk nemrég szakmai konferenciát, de a mérés, értékelés, kompetenciamérés vagy az érettségivizsga-szervezés témakörében is szerveztünk tájékoztatókat.
A felvételizők közül sajnos sokaknak fogalmuk sincs az új felvételi eljárás fő elemeiről, erről is intenzív tájékoztatás zajlik most.
Jövő hónapban szervezzük a vármegyei diákparlamenteket, a szaktanácsadói képzéseket és a pedagógusminősítésben részt vevő szakértők minősítését, továbbá felvilágosítást adunk az érettségi vizsga szervezéséről az érintetteknek. Fontos, hogy évente több ezer pedagógusnak 30 órás pedagógus-továbbképzéseket is szervezünk, amelyeken olyan témákról esik szó, mint az iskolai konfliktusok csökkentése, az egészségügyi gondokkal küszködő gyerekek iskolán belüli kezelése, digitális továbbképzések, illetve az óvodapedagógusokat érintő kérdések. Érdemes megnézni az Oktatás.hu weboldalunkon az oktatási központok saját oldalait, mindennap elérhető valamilyen program.
– Milyen az OH nemzetközi kapcsolatrendszere?
– Nagyon lényeges dolog, hogy megtartottuk és ápoljuk a hozzánk beolvadt szervezetek jó nemzetközi kapcsolatait. Ezek közé tartozik a köznevelésben a CIDREE, ami az oktatáskutatói intézetek európai hálózata, és amelyben az OH kiemelt szereplőként képviseli hazánkat. A PISA-mérés magyarországi koordinátori munkáját is mi végezzük, de régóta tagjai vagyunk az IEA-nak, amely tanulmányi mérésértékeléssel és kutatással foglalkozó nemzetközi tudományos társaság. Mi valósítjuk meg Magyarországon az OECD Talis nevű kutatását, amelyben a pedagógusok munkaterheit és továbbképzési lehetőségeit vizsgálják, de részt veszünk a felsőoktatási hallgatókról szóló Eurostudent-vizsgálatban is. Adatokat szolgáltatunk az uniós oktatási rendszereket bemutató Eurydice-programhoz, az OECD-országok oktatási helyzetét ismertető Education at a Glance jelentéshez, valamint statisztikákat küldünk az Eurostatnak. Emellett a diplomahonosítás, a jó gyakorlatok feltérképezése, az uniós iskolahálózatban való részvétel és az európai diákigazolványok intézése is rengeteg nemzetközi kapcsolatot igényel tőlünk.
Ezek komoly, tényekre épülő országok közti együttműködések, amelyekben nem lehet hibázni.
– Mi a szerepe az OH-nak az új teljesítményértékelési rendszer kidolgozásában?
– A teljesítményértékelés vegyes képet mutat a hazai közoktatásban, mivel valahol komolyan veszik, valahol kevésbé. Egyes igazgatók nem örülnek annak, ha központilag beleszólnak a munkájukba. Egy intézményvezetőnek az a dolga, hogy szakszerűen, jogszerűen és eredményesen lássa el a feladatát humánpolitikai szempontból is. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben az nem működik jól, hogy az iskolák helyben, szabadon és túl rugalmasan végezhetik el a teljesítményértékelést egy központi keretrendszer alapján.
Az intézmények közül sokan ugyanis kipipálták, hogy nekik van ilyen programjuk, ami a valóságban az asztalfióknak készült, és szinte soha nem valósult meg.
Ezért a kormány úgy döntött, hogy az intézményvezetőknek kötelező lesz kijelölni a pedagógusok egyéni teljesítménycéljait. Ehhez egy olyan jogszabályi környezetet dolgoztunk ki, amely elvárásokat és határidőket fogalmaz meg, de biztosít némi rugalmasságot, valamint egy, a pedagógus-, illetve vezetőértékelést segítő szoftvert is. Az OH feladata ebben a tájékoztatás, a továbbképzések és a tudásmegosztó workshopok szervezése.
– Mi alapján dolgozzák ki a szakembereik az érettségi és a felsőoktatási felvételi feladatokat? Hogyan választják ki azokat, akik ebben a munkában részt vesznek?
– Az érettségi vizsgatárgyakhoz az OH elnökének tantárgyanként meg kell bíznia egy feladatlap-készítő bizottságot, amelyet a miniszter által felkért elnök vezet, aki vállalja a szakmai felelősséget a jogszerű és korrekt vizsgafeladatok kidolgozásáért. Az elnök mellé szaktárgyakra bontva kérünk fel bizottsági tagokat, akik jellemzően gyakorló tanárok, és az elnökkel közösen dolgozzák ki a feladatsorokat, megszabott határidőre. Az elkészült feladatsorok a szükséges adatvédelem mellett érkeznek az OH rendszerébe, ahol a szakmai referenseink ellenőrzik, hogy megfelelnek-e az érettségivizsga-szabályzatnak, a NAT-nak, illetve a kerettantervnek. Amikor a feladatsorok elkészülnek, titkosítják és archiválják azokat, utána pedig sorsolás következik. Így akár egy több évvel ezelőtt elkészített anyag is bekerülhet az éles vizsgára. Ezt követően az illetékes szakmai főosztály a kiválasztott feladatsort átnézi és csúcslektoráltatja még további szakértővel. Az érettségi feladatsorok csak ezután mehetnek a nyomdába, végül a kormányhivatalokon keresztül a középiskolákba.
– Több mint négy éve vezeti a hivatalt. Mit sikerült megvalósítania a 2020-ban kitűzött céljaiból és mit szeretne még véghez vinni a jövőben?
– Központi, állami szervezet vagyunk, a működésünket a jogszabályi környezet és a hozzárendelt költségvetési források határozzák meg. Ezek mentén kell magas szinten megoldani a feladatainkat a kormányzat, az ügyfelek, a pedagógusok, a gyerekek és a nálunk dolgozók megelégedésére.
Büszke vagyok arra, hogy a Covid-járvány idején az OH egy pillanatra sem állt le, elkötelezett munkatársaink minden feladatot elvégeztek, ami a hivatal példaértékű belső informatikai rendszerének és online ügykezelésének is köszönhető.
Nagy eredménynek tartom, hogy az OH az egyre bővülő, a kormányzat által ránk szabott feladatköröket sikerrel teljesítette. Lelkes kollégákkal közösen, minden kihívásnak meg tudunk felelni, és működtetni tudjuk a hivatalt, ez az ő nagy érdemük. Célunk, hogy feszes és jól szabályozott hivatalként ügyfélbarát módon, sikeresen segítsük az ágazatok munkáját a digitalizációs folyamataink kiszélesítésével, miközben munkavállalóink számára is vonzó munkahelyi környezetet hozzunk létre, és egy összehangolt nagy csapatként működjünk, eredményesnek látszik.
